Ami a szabályozást illeti, a következő rendelkezés eltörlését követelik: „tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg”. Józan ésszel nehéz belátni, hogy mi a baj ezzel a szabályozással, ami éppúgy távol kívánja tartani a gyerekeket a szexualitástól (nemcsak a homo-, hanem a heteroszexualitástól is!), mint a cigarettától és az alkoholtól. Ha ez a szabályozás „homofób”, akkor a tizennyolc éven aluliak szeszesitallal történő kiszolgálását tiltó jogszabály „alkoholfób”, a gyermekek kitiltása a dohányboltokból pedig „nikotinfób”.

A gyarmatosítók által sietve eltörölni követelt másik szabályozás szerint a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, a szexualitást öncélúan ábrázoló, valamint a homoszexualitást megjelenítő, illetve népszerűsítő, gyermekeknek szóló termék a többi terméktől elkülönítve csak zárt csomagolásban forgalmazható (ez az úgynevezett fóliázás). Itt is nehéz belátni, hogy mi a probléma. A fóliázás ugyanis nem más, mint információ a szülő számára, hogy a megvásárolni szándékozott könyvben ­van-e olyan tartalom, amivel nem szeretné, hogy a gyermeke találkozzon; és hogy megveheti-e a könyvet. A fóliázás megtiltásával sérül a szülő információhoz való joga egy fontos kérdésben, mert fóliázás hiányában csak a teljes könyv alapos – nyilvánvalóan lehetetlen – áttanulmányozásával kaphatja meg ezt a lényeges információt.

Itt is fontos kiemelni, hogy nemcsak homoszexuális, hanem bármilyen szexuális tartalom esetén kötelező a fóliázás. Az előírás tehát nem homofób, eltörlése nem indokolt. Kivéve, ha a cél a gyarmatként leigázni akart közösség szöveteinek felpuhítása a gyerekek LMBTQ-ideológia iránti érzékenyítése révén. És pontosan ugyanez a helyzet a Szivárvány Televízió létrehozásával. Ez sem indokolt, kivéve a fenti cél esetében. Ez azonban nem a mi célunk és nem a mi érdekünk, hanem a gyarmatosítóké.

Mit tehetünk ebben a helyzetben? Bízhatunk az új kormányban, amelynek vezetője azt ígérte, hogy mindent megtart, ami az elmúlt tizenhat évben jó volt? Márpedig a dolgok jelenlegi szabályozása jó. Bízhatunk abban, hogy nem akar szembefordulni azokkal a jobboldali szavazóival, akik minden bizonnyal nem törnek ki örömujjongásban egy LMBTQ-televíziós csatorna indításának hallatán? De gyanakvóak vagyunk. Egyrészt az új kormányfőnek az eddigi tapasztalatok alapján sem az igazmondás, sem az ígéretek betartása nem erőssége. Másrészt haza akarja hozni az üveggyöngyöket, azok gazdái viszont egyértelműen megmondták, hogy csak akkor kapja meg, ha azt csinálja, amit ők mondanak. Harmadrészt, már az oktatásügyi miniszter személyének kérdésében behódolt, és az eredeti – katolikus – jelöltjét az első gyenge liberális szemöldökráncolás után ejtette, és helyette egy ateista, LMBTQ-pártoló személyt jelölt miniszternek.

Mi az eszközünk nekünk, a gyerekeinket féltő szülőknek? Magyar Péter szeret Wass Albertet idézni. Én is ezt teszem. A szabadságharc után bebörtönzött Erőss Miklós honvéd kapitány felesége Bécsből hazatérve így vall a Kard és kasza című regényben: „Megtanítottak arra, hogy magyar legyek, életem végéig, s még azon túl is. Hazamegyek Záhra, s olyan magyart nevelek a fiamból, hogy hánynia kell, valahányszor a Habsburg nevet hallja!” 

Egy jó barátom találóan jegyezte meg a minap, hogy van jobboldali és baloldali bunkóság. És míg az elmúlt tizenhat év eredményeként a jobboldali bunkóság (zsidózás, cigányozás, buzizás) eltűnt a közbeszédből, a baloldali bunkóság (drogfogyasztás és annak népszerűsítése, mocskosfideszezés, akasztással fenyegetés, utcai törés-zúzás, nemzeti és keresztény jelképek gyalázása, kifigurázása) nemcsak polgárjogot nyert, hanem egyes körökben kifejezetten elvárás is lett. Nos, ha a gyarmattartók felrúgják az elmúlt években kialakult modus vivendit, ráengedik a homoszexualitás témáját a gyerekeinkre, ha eltörlik az őket védő jogszabályokat, ha LMBTQ-televíziós csatornán kezdik mosni az agyukat, ha iskoláinkban megjelenik a deviánspropaganda, akkor nem akadémiai nyelven fogunk értekezni, hanem a nép nyelvén. 

Olyan közhangulatot teremtünk, amit az LMBTQ-lobbi nem köszön meg.

Mert bár sok eszközünk nincsen a gyarmattartókkal szemben, de ellenállni tudunk. Azt elég jól megtanultuk az elmúlt ötszáz évben.

A szerző közgazdász, politológus