Ma alig több mint harmadannyi kisiskolást fogadnak örökbe, mint három év alatti kisgyermeket, ráadásul a kisdiákoknak csupán a negyede került magyar családba, a többiek külföldre kerülnek. A szakemberek szerint ugyanis az olaszok szívesen látják családjukban az idősebb és a roma gyermekeket is.
Ugyanakkor a hatékonyságot tovább lehetne javítani, ma ugyanis a gyermekvédelmi rendszer egyes szereplőinek egymással ellentétes az érdekük. A hivatásos nevelőszülőnek – aki fizetésért cserébe gondoskodik a gyermekről annak 18 éves koráig, miközben a gyermek ellátását és iskoláztatását az állam finanszírozza – az áll érdekében, hogy a gyermek nála maradjon, kiváltképp, ha egészséges és problémamentes. Gyermekvédelmi szakemberek szerint még ma is előfordul, hogy a nevelőszülő megkeresi a gyermek vér szerinti anyját, és ráveszi, hogy ne mondjon le róla. Márpedig az a gyermek, akiről papíron nem mondtak le, nem adható örökbe. Hiába lenne, aki gyermekévé fogadná, maradnia kell a nevelőszülőnél.
Nem szabad szó nélkül hagyni azt sem, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer továbbra is súlyos hiányosságokkal küzd. 2011–2015 között több mint 35 százalékkal csökkent a veszélyeztetett gyermekek száma, ami azt jelenti, hogy 66 ezer nehéz körülmények között élő gyermek esett ki a rendszer látóköréből. Azt, hogy az elmúlt években nem lett kevesebb a veszélyben lévő kicsi, tragédiák sora jelzi: elég csak az agárdi vagy a gyöngyösi kisgyermek éhhalálát, a fejére ejtett recski baba tragédiáját vagy a januári hidegben saját házukban megfagyott székesfehérvári kisfiú esetét említeni. A gyermekvédelmi jelzőrendszer azonnali megerősítésére van szükség, ma ugyanis sok kicsi azért nem kerülhet örökbefogadó szülőkhöz, mert meg sem éri, hogy bántalmazó vér szerinti családjából kiemeljék.
