Az új Lenin-fiúk halálkampánya

A baloldal ismét, egészen förtelmes módon a nemzete ellen fordult.

Trombitás Kristóf
2021. 03. 08. 5:59
FEKETE-GYR Andrs
Kormányra kerülne a Momentum, de kevesen vannak készen a feladatra a párt holdudvarában. Fotó: Máthé Zoltán
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Avagy ki hozna még minket valódi indulatba ebből a felhozatalból? Jakab Péter, az önérzetes, milliomos krumpliárus, aki úgy próbálja magát izzadságszagúan prolinak feltüntetni, hogy közben szégyenletesen és következetesen megalázza azt a közeget, amelyikhez a politikai kommunikációja alapján tartozni szeretne? Hiszen minden egyes, az elmúlt hetekben közzétett posztja azt üzente a követőinek, hogy kedves mindenki, én látom, hogy ti bizony a sz…rt eszitek, ezért értetek még ezt is megteszem, ám legyen, elvegyülök köztetek! Mint az álruhába bújt királyfi, aki azzal próbál szimpátiát szerezni, hogy minél mocskosabban öltözik fel.

Jakab Péter valójában semmit sem ért a magyar néplélekből, mert az önérzetes magyar akkor sem szereti, ha lesz…rozzák az ételét, ha éppen tényleg azt eszi és ő bizony nem tartja annak. A Jobbik elnöke – vagyis inkább tanácsadói – totálisan tévúton járnak. Habár sajtóalapítványuk munkatársának elmondásából tudjuk, és lehet, ez általános vélekedés a Jobbikban, hogy a magyarokat butának tartják. A fentiekkel mindent elmondtam a 2021-ben látható Jobbikról. Már csak annyi hiányozna, hogy a címerben látható hashtaget felváltsa pár, keresztben elhelyezett kifli, némi Piros Arany társaságában.

Aztán ugyanez a Jakab Péter rezzenéstelen arccal elmondja, hogy a Jobbik soha nem volt szélsőjobboldali párt, ezzel pedig az Új Múlt Kft. minden eddiginél komolyabb fába vágta a fejszéjét. További fantáziát láthat még a cég a „Trockij soha nem volt kommunista”, „Maradona nem kézzel szerezte azt a gólt” és „Darth Vader nem Luke apja” elnevezésű projektekben. A lényeg persze egyértelmű: Jakab önmagát immár végérvényesen az elit emberének tekinti, aki bármikor, bármit hazudhat, a hec­c­sajtó majd elvégzi az ehhez szükséges háttérmunkát – az említett kft.-ről nem is beszélve.

Említsem meg esetleg Tordai Bencét is, aki érzi, hogy a remélt választókerületében nem sok esélye lesz az előválasztáson, ezért egyre elkeseredettebb provokációkkal igyekszik felhívni magára a fogyó figyelmet? Hiszen már az ellenzéki szavazók is láttak tőle mindent, azt is rengetegszer.

Félreértés ne essék, egy pillanatig sem állítom azt, hogy ezek az elemek nem veszélyesek, azt pedig pláne nem állítom, hogy egységfronttá összeforrva, Magyar Dolgozók Pártja vagy Demokratikus Párt néven, teljesen mindegy, ne állítanák komoly munka elé a nemzeti oldalt. Ez egy pillanatig sem kétséges. Én arról az őszinte, mélyről felbugyogó, izzó indulatról beszélek, amit csak azok tudnak kiváltani, akik egyfelől bizonyították, hogy úgymond demokratikus keretek között is képesek alantas, bolsevik hatalomgyakorlásra, másrészt bármikor, bármilyen helyzetben a saját nemzetünk ellen fordulnak, ha attól politikai hasznot remélhetnek.

És itt el is érkeztünk Gyurcsány Ferenchez.

Mert ha van ember, aki kérdés nélkül beleáll a halálkampányba, ha remélni lehet tőle pár lájkot, az Gyurcsány Ferenc. A hazaáruló vörösingesek ugyanis teljesen nyíltan arra építenek stratégiát, hogy az embereket elbizonytalanítsák az oltás kérdésében, arra bazíroznak, hogy minél nagyobbá váljék a válság. Végső soron abban bíznak, hogy minél többen meghalnak, és talán, végre-valahára az ebből felhorgadó elégedetlenség hatalomba segítheti őket. Hiszen ez mindig bejött a XX. században, nem igaz? Ezért muszáj kimondanunk azt, hogy amit Gyurcsány vezetésével az ellenzék az elmúlt egy évben folytat, az nem csupán színtiszta hazaárulás, de egyenesen a nemzet legalávalóbb gonosztevőinek soraiba vásárolt belépő.

Egyáltalán nem túlzok. Akik egy veszélyes, az egész ország megélhetését, épségét, egészségét, életét veszélyeztető világjárvány közepén folyamatosan ostobaságokat, hazugságokat szajkóznak és hiteltelenítési kísérletekben utaznak, azokkal nekünk semmi dolgunk sincs a mély, őszinte megvetésen kívül.

Legyen tiszta a képlet: ez a kampány egyértelmű, súlyos kudarca ítéltetett. Legkésőbb pár hónapon belül kiderül, hogy azok az országok, amelyek sikeresebben és gyorsabban tudták beoltani állampolgáraikat, gyorsabban is nyithatnak, hamarabb helyreállíthatják a gazdaságot, mint azok az államok, amelyek kósza reményeket fűztek a brüsszeli segítségnyújtáshoz. Magyarország már most az EU-s átlag felett szerepel az oltóanyagokkal kapcsolatos intézkedésekben, Szlovákia Szijjártó Péter közbenjárásával szerzett be orosz vakcinákat, a lengyel elnök tárgyalásba kezdett Kínával, hosszan lehetne sorolni a példákat. Úgy látszik, hogy Magyarország megint előbb ismerte fel a válságos helyzetekre alkalmazható, sikeres megoldási képletet, még akkor is, ha ez Nyugat-Európában vagy a magyarországi ellenzék soraiban népszerűtlen volt.

Emlékszünk még 2015-re? Akkor az illegális migráció kérdésében pontosan ugyanez történt. Ismertek a következmények.

A közeli jövőben már minden kételkedő, sajnálatos módon palira vett ember meggyőződhet arról, hogy a beoltottaknak nemhogy bajuk nem lett a vakcináktól, de még csak koronavírus-fertőzöttek sem lettek. És akkor remélhetőleg felteszik majd a kérdést: ha ez igaz, akkor Gyurcsányék miért hazudtak nekünk? Miért állt érdekükben, hogy később nyithassam meg az üzletem? Mit reméltek attól, hogy lebetegszem? Milyen hasznot láttak volna a halálomban?

Mi nem fogjuk elfelejteni, és szeretném, ha ezt az ellenzéki tótumfaktumok duplán aláhúzva, kiemelten, vastag betűkkel raktároznák el az agyukban: nem felejtjük el! Minden egyes nap emlékeztetni fogjuk arra a választópolgárokat, hogy mit ad Isten, a baloldal ismét, sokadjára, valami egészen förtelmes módon a nemzete ellen fordult. Azon munkálkodott, hogy a választóknak minél rosszabb legyen.

Világos ítéletet fogunk mondani ezekről az elemekről.

Ahogy a Demokratikus Koalíció Lenin-­fiúk- meg nyilasalcsoportja óhajtja – csak éppen másképpen, kis IFA-platósok –, 2022 tényleg egy világos határvonal lesz, és a győzelmünk után eme politikai formációk és azok, akik fémjelzik a szervezeteket, takarodjanak a közéletből! Száz év múltán végre szeretnénk egy kis nyugtot ettől a brigádtól!

A szerző újságíró, műsorvezető

A borítóképen: Fekete-Győr András, a Momentum elnöke érkezik a Közös ellenzéki tüntetés a szabadságért, a korrupció ellen! címmel szervezett demonstrációra

Forrás: MTI / Máthé Zoltán

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.