Az új Lenin-fiúk halálkampánya

A baloldal ismét, egészen förtelmes módon a nemzete ellen fordult.

Kormányra kerülne a Momentum, de kevesen vannak készen a feladatra a párt holdudvarában. Fotó: Máthé Zoltán

Őszintén megmondom, igazán ritka mostanság, hogy úgy izomból indulatba hozna egy-egy ellenzéki megnyilatkozás. Az ember tud – és időnként akar is – dühbe gurulni, méltatlankodni, hangos megjegyzéseket tenni, de pár nagyobb levegővétel után mégiscsak az ellenzéki alakokra néz, és miután szembesült az igazsággal, inkább rezignáltan vállat von. Mert kik is vannak a páston? Például Fekete-Győr András meg az ő rutinszerűvé váló fenyegetőzései, amivel stabil pályázatot tett le az „Ótvaros komcsi akarok lenni!”-féle tehetségkutatóban. Fekete-Győr az az ember, akihez hasonlót mindannyian ismerünk. Ez a típus hangsúlyozza minden egyes alkalommal, hogy ő mennyire irdatlanul magabiztos, de egy tetszőleges jegyvásárlás előtt is izzadni kezd a tenyere a várható konfliktushelyzettől; vagy ismert az a férfitípus, aki minden baráti társaságban fennhangon elmondja, mennyiszer és kivel csinálja, miközben nőt sem látott hónapok óta.

Készséggel elhiszem, hogy Fekete-Győrben az önkívület határáig feszülne az élvezet, ha látná, hogy a hulláinkat IFA-platóra dobálják – mások. Kitörő örömmel venné az árokbetemetést a testünk segítségével – egyéb elemek munkáját megfigyelve.

A helyzet ugyanis az, hogy Fekete-Győr „verőemberek” ráuszításáról beszél, ha valaki felveszi a kesztyűt, és miközben ő ávós módjára pöffeszkedik egy szerkesztőségben – ez a szerep újabban amúgy inkább Jakabot illeti –, sipítozik, ha „forradalmi” tetteiért felelősségre vonják. És mégsem hoz különösebben indulatba, hiszen hiteltelen az előadás. A gazdiknak sem nyerheti el a tetszését. Nem lehet másként, mert valójában hasztalan az akció.

Az Apró klán ölelő karjaiban talán még ő is nevetségesnek látja, amikor az ország kirablóinak megbüntetéséről beszél. Elég az hozzá, hogy gyávaságból, kamuzásból vagy akármi más oknál fogva, de képletes dumát tol. Nem vállalja a Lenin-fiúk teljes ars poeticáját, csak egyszer-egyszer odaszúr – mondjuk egyre gyakrabban. Igaz, ha ebben másként cselekedne, az részünkről is esetleg más viszonyulást hozhatna, de addig csak Feri húz a kobakjára bohóc­sipkát. Ha ez neki jó, ám legyen.

Avagy ki hozna még minket valódi indulatba ebből a felhozatalból? Jakab Péter, az önérzetes, milliomos krumpliárus, aki úgy próbálja magát izzadságszagúan prolinak feltüntetni, hogy közben szégyenletesen és következetesen megalázza azt a közeget, amelyikhez a politikai kommunikációja alapján tartozni szeretne? Hiszen minden egyes, az elmúlt hetekben közzétett posztja azt üzente a követőinek, hogy kedves mindenki, én látom, hogy ti bizony a sz…rt eszitek, ezért értetek még ezt is megteszem, ám legyen, elvegyülök köztetek! Mint az álruhába bújt királyfi, aki azzal próbál szimpátiát szerezni, hogy minél mocskosabban öltözik fel.

Jakab Péter valójában semmit sem ért a magyar néplélekből, mert az önérzetes magyar akkor sem szereti, ha lesz…rozzák az ételét, ha éppen tényleg azt eszi és ő bizony nem tartja annak. A Jobbik elnöke – vagyis inkább tanácsadói – totálisan tévúton járnak. Habár sajtóalapítványuk munkatársának elmondásából tudjuk, és lehet, ez általános vélekedés a Jobbikban, hogy a magyarokat butának tartják. A fentiekkel mindent elmondtam a 2021-ben látható Jobbikról. Már csak annyi hiányozna, hogy a címerben látható hashtaget felváltsa pár, keresztben elhelyezett kifli, némi Piros Arany társaságában.

Aztán ugyanez a Jakab Péter rezzenéstelen arccal elmondja, hogy a Jobbik soha nem volt szélsőjobboldali párt, ezzel pedig az Új Múlt Kft. minden eddiginél komolyabb fába vágta a fejszéjét. További fantáziát láthat még a cég a „Trockij soha nem volt kommunista”, „Maradona nem kézzel szerezte azt a gólt” és „Darth Vader nem Luke apja” elnevezésű projektekben. A lényeg persze egyértelmű: Jakab önmagát immár végérvényesen az elit emberének tekinti, aki bármikor, bármit hazudhat, a hec­c­sajtó majd elvégzi az ehhez szükséges háttérmunkát – az említett kft.-ről nem is beszélve.

Említsem meg esetleg Tordai Bencét is, aki érzi, hogy a remélt választókerületében nem sok esélye lesz az előválasztáson, ezért egyre elkeseredettebb provokációkkal igyekszik felhívni magára a fogyó figyelmet? Hiszen már az ellenzéki szavazók is láttak tőle mindent, azt is rengetegszer.

Félreértés ne essék, egy pillanatig sem állítom azt, hogy ezek az elemek nem veszélyesek, azt pedig pláne nem állítom, hogy egységfronttá összeforrva, Magyar Dolgozók Pártja vagy Demokratikus Párt néven, teljesen mindegy, ne állítanák komoly munka elé a nemzeti oldalt. Ez egy pillanatig sem kétséges. Én arról az őszinte, mélyről felbugyogó, izzó indulatról beszélek, amit csak azok tudnak kiváltani, akik egyfelől bizonyították, hogy úgymond demokratikus keretek között is képesek alantas, bolsevik hatalomgyakorlásra, másrészt bármikor, bármilyen helyzetben a saját nemzetünk ellen fordulnak, ha attól politikai hasznot remélhetnek.

És itt el is érkeztünk Gyurcsány Ferenchez.

Mert ha van ember, aki kérdés nélkül beleáll a halálkampányba, ha remélni lehet tőle pár lájkot, az Gyurcsány Ferenc. A hazaáruló vörösingesek ugyanis teljesen nyíltan arra építenek stratégiát, hogy az embereket elbizonytalanítsák az oltás kérdésében, arra bazíroznak, hogy minél nagyobbá váljék a válság. Végső soron abban bíznak, hogy minél többen meghalnak, és talán, végre-valahára az ebből felhorgadó elégedetlenség hatalomba segítheti őket. Hiszen ez mindig bejött a XX. században, nem igaz? Ezért muszáj kimondanunk azt, hogy amit Gyurcsány vezetésével az ellenzék az elmúlt egy évben folytat, az nem csupán színtiszta hazaárulás, de egyenesen a nemzet legalávalóbb gonosztevőinek soraiba vásárolt belépő.

Egyáltalán nem túlzok. Akik egy veszélyes, az egész ország megélhetését, épségét, egészségét, életét veszélyeztető világjárvány közepén folyamatosan ostobaságokat, hazugságokat szajkóznak és hiteltelenítési kísérletekben utaznak, azokkal nekünk semmi dolgunk sincs a mély, őszinte megvetésen kívül.

Legyen tiszta a képlet: ez a kampány egyértelmű, súlyos kudarca ítéltetett. Legkésőbb pár hónapon belül kiderül, hogy azok az országok, amelyek sikeresebben és gyorsabban tudták beoltani állampolgáraikat, gyorsabban is nyithatnak, hamarabb helyreállíthatják a gazdaságot, mint azok az államok, amelyek kósza reményeket fűztek a brüsszeli segítségnyújtáshoz. Magyarország már most az EU-s átlag felett szerepel az oltóanyagokkal kapcsolatos intézkedésekben, Szlovákia Szijjártó Péter közbenjárásával szerzett be orosz vakcinákat, a lengyel elnök tárgyalásba kezdett Kínával, hosszan lehetne sorolni a példákat. Úgy látszik, hogy Magyarország megint előbb ismerte fel a válságos helyzetekre alkalmazható, sikeres megoldási képletet, még akkor is, ha ez Nyugat-Európában vagy a magyarországi ellenzék soraiban népszerűtlen volt.

Emlékszünk még 2015-re? Akkor az illegális migráció kérdésében pontosan ugyanez történt. Ismertek a következmények.

A közeli jövőben már minden kételkedő, sajnálatos módon palira vett ember meggyőződhet arról, hogy a beoltottaknak nemhogy bajuk nem lett a vakcináktól, de még csak koronavírus-fertőzöttek sem lettek. És akkor remélhetőleg felteszik majd a kérdést: ha ez igaz, akkor Gyurcsányék miért hazudtak nekünk? Miért állt érdekükben, hogy később nyithassam meg az üzletem? Mit reméltek attól, hogy lebetegszem? Milyen hasznot láttak volna a halálomban?

Mi nem fogjuk elfelejteni, és szeretném, ha ezt az ellenzéki tótumfaktumok duplán aláhúzva, kiemelten, vastag betűkkel raktároznák el az agyukban: nem felejtjük el! Minden egyes nap emlékeztetni fogjuk arra a választópolgárokat, hogy mit ad Isten, a baloldal ismét, sokadjára, valami egészen förtelmes módon a nemzete ellen fordult. Azon munkálkodott, hogy a választóknak minél rosszabb legyen.

Világos ítéletet fogunk mondani ezekről az elemekről.

Ahogy a Demokratikus Koalíció Lenin-­fiúk- meg nyilasalcsoportja óhajtja – csak éppen másképpen, kis IFA-platósok –, 2022 tényleg egy világos határvonal lesz, és a győzelmünk után eme politikai formációk és azok, akik fémjelzik a szervezeteket, takarodjanak a közéletből! Száz év múltán végre szeretnénk egy kis nyugtot ettől a brigádtól!

A szerző újságíró, műsorvezető

A borítóképen: Fekete-Győr András, a Momentum elnöke érkezik a Közös ellenzéki tüntetés a szabadságért, a korrupció ellen! címmel szervezett demonstrációra

Forrás: MTI / Máthé Zoltán