Küzdelem, harc vagy éppen háború mindaz, ami napjaink politikai folyamataként körbevesz bennünket? – tehetnénk fel a kérdést Orbán Viktor Tusványoson elmondott beszédét visszaidézve.
Olyan világban élünk, ahol a szövetségest az ellenségtől nem a stratégiai kihívások különböztetik meg, hanem a pillanatnyi politikai érdekek, miközben az eszmék küzdelme – liberális vagy keresztény – felülír minden más tételt.
Ami ma a nemzetközi politikában visszaköszön, az már nem kizárólag a kíméletlen érdekérvényesítés vagy a hatalomért folytatott küzdelem, az ma már egy többdimenziós háború, ahol a konszolidált megoldásokat felváltják a háború taktikai formái: a küzdelmek és a permanens politikai csaták, azaz a harc. Ez nem pusztán politikai küzdelem, ez már egy sajátos modern kori háborúra való felkészülés.
Amennyiben „körkörös” védelemre szorulunk, akkor a miniszterelnök kijelentése, hogy az ellenség nem az országon belül van, hanem kívülről fenyeget, operatív értelemben nem pontos megállapítás.
A helyzet ugyanis az, hogy amíg a külső ellenség látható eszközökkel támad és próbál elveszejteni bennünket – de legalábbis megtörni az ellenállásunkat –, addig a belső árulók és kollaboránsok a politikai mentelmi jog mögé bújva sokkal nagyobb károkat tudnak okozni a védelem pajzsán, mint amit az adott pillanatban értelmezni merünk. A háborúban az elfogott ellenségnek meg lehet bocsátani, erről szól a genfi egyezmény, már ami a hadifoglyokkal kapcsolatos bánásmódot illeti. A kémek és kollaboránsok – más néven szabotőrök – viszont nem élveznek jogi védelmet háborús helyzetben. Az idézett nemzetközi szerződés erre is egyértelműen utal.
Ezért van az, hogyha akár egy szövetségi rendszeren belül is bárkit kémkedésen érnek – miközben baráti országról van szó –, az ügyet éppúgy kezelik, mintha ellenséges kémet fogtak volna el. Erre példa Jeffrey Epstein amerikai milliárdos esete, akit a napokban azzal gyanúsítottak meg, hogy az Egyesült Államok ellen folytatott meg nem engedett tevékenységet.
Az FBI ugyan kiskorúak megrontásáért tartóztatta le, de erős a gyanú, hogy a Moszadnak, az izraeli hírszerzésnek dolgozott. A gyanú még nem bizonyíték, és a konkrét ügy még vizsgálati szakaszban van, így a dolog tényszerűsége később derül ki. Viszont az eset jól jelzi, hogy egy ország belső biztonságát ért támadás – ez esetben kémkedés – azonnal megtorlandó. A kémkedés egyfelől érzékeny információk megszerzésére irányul, de egyben feladata egy másik célország stabilitásának az aláásása is, úgymint a társadalmi rend és törvényesség szétzilálása, a gazdaság teljesítőképességének a megtorpedózása és legfőképpen a védelmi képességének a gyengítése.
Hazai példánál maradva, aki a magyar politikai elit részeként nemzetközi szinten konspirált módon Magyarország érdekei ellen lép fel, vagyis ellenérdekű titkosszolgálattal együttműködik, az hazaáruló. Aki viszont nyíltan teszi mindezt, a demokráciában biztosított szabad véleménynyilvánítás téves felfogásából eredően, az erkölcstelen hazaáruló. A politikai szerep ugyanis a megválasztottaknak a többség érdekének a szolgálatára ad mandátumot, nem pedig egyéni vagy pártérdekek képviseletére.
A lőfegyverekkel vívott háborúban – hisz a közfelfogásban a háborúról alkotott kép még mindig ez – támadás esetén valóban előfordulhat, hogy nem katonai objektum is áldozatul esik. Ilyen körülmények között ritka, de életszerű, hogy akár egy kórházat is találat érhet. Ugyanakkor arra, hogy egy gyógyító intézményt célzottan lőjenek, egyetlen tábornok sem ad utasítást.
Ha mégis van erre példa, az kizárólag egy fanatikus katonai vezetés alatt következhet be. Ezért különösen érthetetlen vagy inkább elborzasztó, hogy napjaink hibrid háborújában, ahol a küzdő felek kezében az egyik legpusztítóbb fegyver a nyilvánosság, azaz a média ereje, szándékosan támad valaki egy kórházat. A magát semlegesnek beállító, bár cselekedeteiben egyértelműen balliberális érdekeket szolgáló média számos képviselője szándékosan kikezdte az Országos Onkológiai Intézetet, amivel átlépett minden erkölcsi határt.
Szándékosan, előre megfontolt politikai érdek mentén állítottak pellengérre egy gyógyító intézményt. Olyan objektum lett célpont, ahol pártállástól és ideológiai meggyőződéstől függetlenül gyógyítanak minden arra rászoruló beteget.
Nem egy autópálya- vagy futballstadion-építkezést, oligarcháknak nevezett magyar vállalkozók cégeit, hanem egy kórházat vettek a célkeresztjükbe. Mi ez, ha nem a háború egy már-már végső stádiuma? Hisz kórházat és más civil objektumokat még a klasszikus háborúkban is legfeljebb az utolsó szakaszban érhet el a rombolás szele.
„Azt hiszem, hogy már a harmadik világháború közepében vagyunk” – nyilatkozta Kingsley Donaldson volt brit katona, aki Paul Cornishsal közösen írt könyve (2020: World of War) kapcsán a Hvg.hu riporterének adott interjút. Apropó, a HVG egyike volt azon harcias médiumoknak, amely részt vett az Országos Onkológiai Intézet elleni hadjáratban.
Szóval lehet, hogy a HVG szerkesztősége egyetért azon tétellel, hogy a háború korát éljük, ezért bármit támadhatnak. Amennyiben ez így van, érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy e harcot feltétlenül egy országon belül, egymás ellen kell-e megvívnunk, vagy inkább összefogni a nagyon is látható külső ellenséggel szemben. A sebesültjeinket pedig szükség esetén a kórházaink gyógyítóira bízhatnánk, hacsak addigra le nem romboljuk saját egészségügyi intézményeinket és a beléjük vetett közbizalmat.
Mert ha megzavarják egy magas presztízsű és szakmailag elismert gyógyászati intézmény működési rendjét, azzal éppen hogy a betegeknek ártanak a legtöbbet. Nem az ellátásra várakozók érdekét szolgálja, ha a szenzációra éhes balliberális sajtó és média, kijátszva a belső házirend előírásait, előzetes ott-tartózkodási engedélyt nem kérve, jogellenesen, forgatási engedély hiányában a kórházba bejutva, demonstratív módon megbénítja az intézmény napi működését.
Az sem az ellására jogosultak érdekét szolgálja, amennyiben az ellenzéki televízió munkatársa magát rákos beteg aggódó hozzátartozójának kiadva folyosói interjúkat készítget orvosokkal és betegekkel az intézményben állítólag uralkodó áldatlan állapotokról.
A zavarkeltés megszüntetése és a közbizalom helyreállítása közérdek.
A szerző titkosszolgálati szakértő
