Bukarest fél a magyaroktól

Románia továbbra sem hajlandó lemondani a Magyarországot valamiféle ellenségként kezelő hozzáállásról.

Alapszinten magyarul is beszél a kormányalakítással megbízott Ludovic Orban Fotó: DRAGOS ASAFTEI / HANDOUT Forrás: MTI/EPA/DRAGOS ASAFTEI / HANDOUT HANDOUT EDITORIAL USE ONLY/NO SALES

Ezt a magyarok, Magyarország iránt is bizalmatlan bukaresti politikai hangulatot igyekezett oldani Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter romániai tárgyalása. Tegyük gyorsan hozzá, hogy a két ország diplomáciai kapcsolatainak történetében sokkal több volt a mostanihoz hasonló, feszült időszak, mint a felhőtlen együttlét. A titkosszolgálatok által átszőtt román média naponta adagolja az Orbán Viktor ellen hangoló hazugságokat vagy féligazságokat, szinte bele­űzi az amúgy is magyarellenességen szocializálódott bukaresti politikai elitet az állandó állásfoglalásokba, harcias nyilatkozatokba.

A magyaroknak tiszteletet követelő Szijjártó Péter vizitje román elemzők szerint is közvetett módon szerepet játszott abban, hogy Klaus Johannis államfő megvétózta, alkotmánybírósági kontrollra küldte a június 4-ét Trianon-nappá, egyfajta hivatalos ünneppé nyilvánító, nyilvánvalóan provokatív szándékkal megszavazott törvényt.

A május végi megbeszélés kényes témája volt az eddig gyakorlatilag zavartalanul működő erdélyi gazdaságfejlesztési program. A magyar költségvetési pénzből érkező támogatásokat évek óta támadja a jelenlegi bukaresti kabinethez közel álló sajtó anélkül, hogy konkrét bizonyítékokkal tudott volna előrukkolni azok törvénysértő voltát illetően. Míg az előző, szociáldemokrata kormányzat hallgatólagosan rábólintott a magyarországi programra, addig a jelenlegi hatalom érezhetően presztízskérdést csinál ennek akadályozásából. Éppen ezért a magyar–román tárgyalás az erdélyi gazdaságfejlesztésről könnyen futhat bele egy ilyen jellegű egyeztetésnél gyakori zsákutcába.

Bukarest jól láthatóan kerüli az igazi, tartalmi együttműködést Magyarországgal, nem akar közös sikerekben részt venni. Ezt a hozzáállást tükrözte a járványhelyzet alatti határhelyzet kezelése. Míg a magyar kormány igyekezett az állandó egyeztetésen alapuló kölcsönös segítségnyújtásra a két ország állampolgárainak könnyített közlekedése ügyében, addig a román kabinet a folyamatos vádaskodás eszközével élt.

A bukaresti államelnöki hivatalban kidolgozott, Románia Legfelsőbb Védelmi Tanácsa által pedig elfogadott, új, 2020–2024-es védelmi stratégiában tételesen megfogalmazzák azt a félelmet, hogy „egyes országok” dominanciára törekednek a közép-­európai térségben. Johanniséknál veszélyesnek számítanak „az illiberálisnak nevezett törekvések”, amelyek állítólag terjedhetnek Közép-Európában. – Marad a térségben egy fertőző kockázat, ami ráhatással lehet Románia gazdasági fejlődésére és ellenálló képességére – fogalmaz egyebek mellett a dokumentum.

Barabás T. János, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója az erdélyi Krónikának nyilatkozva úgy vélte, a homályos megfogalmazás visszaélésekre ad lehetőséget. Szerinte a „fertőző kockázat” a magyar gazdaságfejlesztési támogatásokra vonatkozik, holott nyilván a román hatalom is tisztában van vele, hogy azok az elhanyagolt régiókba mennek az ottani közösségek összeomlásának megakadályozása céljából, s nem egy etnikumnak vannak címezve.

A jelenlegi román vezetés – a többi térségbeli ország kormányának együttműködési törekvéseivel ellentétben – kampányt épít a Budapesttel, valamint a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel való hadakozásra. Csakhogy ebből a taktikából eddig csupán annyit érzékel a külső szemlélő, hogy a Klaus Johannis és csapata számára „forró krumpli” minden olyan téma, ami magyar vonatkozású. Bukarest egyszerűen fél a magyaroktól.