De hagyjuk a terrorveszélyt! Ugyanilyen érthetetlen, miért nem készülnek felvételek egyszerűen bűnmegelőzési vagy közlekedésbiztonsági okokból. Normális esetben annak a tolvajnak a képe, aki múlt csütörtökön elragadta az asszony telefonját, múlt péntek óta ott díszelegne valamennyi szerelvényben és metróoszlopon. Az nem magyarázat, hogy amikor eredetileg kiépítették a kamerarendszert, még nem volt olyan szinten a technológia, hogy rögzítsék a felvételeket – hiszen azóta több évtized telt el. Az is rossz kifogás, hogy a hálózat átalakítása sokba kerülne, mert – számos más kormányzati költekezéssel ellentétben – ez olyan cél lenne, amelyre vélhetően nem sajnálnák a pénzüket az adófizetők.
Bizonyára van, aki azt gondolja, hogy ennek az információnak a nyilvánosságra hozásával kiengedtük a szellemet a palackból, mert felhívtuk a bűnözők figyelmét a rendszer hiányosságaira. Szeretnék mindenkit megnyugtatni: ők ezt, ellentétben az olvasóval, aki nap mint nap utazik a metrón, már régóta tudják, és ki is használják. Nekünk pedig nem marad más, mint vigyázni, ha az ajtók záródnak.
