Donald Trump visszatérhet!

Az Egyesült Államok volt elnökében létezik egyfajta szilárd küldetéstudat, hogy megjavítsa és ismét felemelje hazáját.

Topolánszky Ádám
2021. 03. 25. 6:58
TRUMP, Donald
Orlando, 2021. mrcius 1. Donald Trump volt amerikai elnk beszl az amerikai konzervatv aktivistk s kongresszusi politikusok szvetsgnek (CPAC) hromnapos konferencijnak utols napjn a floridai Orlandban 2021. februr 28-n. MTI/AP/John Raoux Fotó: John Raoux Forrás: MTI/AP/John Raoux
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Bármennyire szerették is volna a globalista amerikai demokraták politikailag eltemetni az előző elnököt a „deep state” utasítására, Donald Trump nemcsak kiheverte az ellene indított koncepciós eljárásokat, de ma már megnyílt előtte az út, hogy négy év múlva újraindulhasson az elnöki posztért.

Emlékszünk a híres mondatra a Terminátor című filmből, amelyben Arnold Schwar­zenegger a maga jellegzetes akcentusával tömören annyit mond: „Visszatérek” (I’ll be back)? Nos, Donald J. Trumpról is valami hasonló jut az eszembe, persze már a valóság világában.

A volt elnök túlélési ösztöne ugyanis elpusztíthatatlan. Hogy ez a karizmájából, kitartásából, esetleg kívülállóságából adódik-e, azt nehéz pontosan felmérni. Esetleg mindháromból. Egy biztos: Donald Trumpban létezik egyfajta szilárd küldetéstudat, hogy megjavítsa és ismét felemelje az Egyesült Államokat, amelynek szuperhatalmi státusa az elmúlt húsz-harminc év során látványosan megbillent és lejtmenetbe került.

Nem titok, hogy kedvenc publicistám az Egyesült Államokban Patrick J. Buchanan. Buchanan 82 éves, aktív, veterán tanácsadó, elemző, és egyszer már elnökjelölt is volt a republikánus oldalon. Meglátása szerint Donald Trump újrázhat négy év múlva, mert a közhangulat egyre gyorsabban Joe Biden ellen fog fordulni az elkövetkező két-három év során. Ennek fő oka a kétes körülmények között megválasztott jelenlegi elnök egészségi állapota, amely aggodalomra ad okot a színfalak mögött még a demokraták körében is. Alelnöknője, a radikális baloldali Kamala Harris pedig kiverheti a biztosítékot az amerikai szavazók többsége körében, ha egyszer netán, Biden háttérbe vonulása okán, az elnöki székbe kerülne.

Trumpnak a mai napig óriási a követőtábora, szavazói benne látják az egyetlen reményt, hogy az országot visszaállítsák a múlt században már egyszer csúcsra katapultált sikerpályájára, amely az egész világot lenyűgözte. Ráadásul erős jelek vannak arra nézve, hogy a republikánus fősodor legújabb kommunikációs stratégiája az, hogy az újabb baloldali impeachment eljárást túlélő exelnököt ismét saját köreikben szeretnék üdvözölni.

Két friss fejlemény segítheti, illetve gátolhatja Trump visszatérését. Az egyik, hogy a volt elnök megerősítette, új közösségimédia-platform beindításán dolgozik egy hozzáértő csapattal. A Fox Newsnak adott interjúja alapján két-három hónap múlva lehet konkrét fejlemény e tekintetben. Egy saját maga által kontrollált közösségimédia-platform óriási hátszelet adhat neki. A másik, ami ellene szól, hogy ellenfelei ismét próbálkoznak Trump ellehetetlenítésével. Azzal fenyegetőznek, hogy bírósági úton fogják felbujtással megvádolni a Capitolium elleni ostrom ügyében.

A volt elnök február végén nyilvánosan is a porondra lépett a Conservative Political Action nevű konferencián. Fogadtatása lehengerlő volt. Beszédében ismét rögzítette azokat a sarokpontokat, amelyek sikerre vihetnék Amerikát. Republikánus politikusok egyelőre még csak találgatnak Trump jövőjét ille­tően. Sokan megerősítik, még nem tudni ugyan, hogy a volt elnök miképp fog dönteni a következő elnökválasztást illetően, de ha belevág, szinte biztos, hogy ismét elnyeri a jelöltséget a republikánus oldalon. Kételyek persze felmerülnek. Volt-e történelmi precedens ilyesmire? A válasz egyértelmű: nem volt. Amerika XX. századi történelmében öt alkalommal veszített republikánus elnök az első ciklusát követően, de egyiket sem jelölte másodízben a pártja egy újabb ciklusra, négy év kihagyást követően.

Az első ilyen lehetőség William Howard Taft előtt nyílt meg, aki 1912-ben veszített a demokrata Woodrow Wilson ellenében. Taft ezt követően soha nem próbálkozott ismét, hanem inkább más karriert választott és legfelső bíró lett. A második eset Theodore Roosevelt esetében adódott, aki vereségét követően, 1920-ban ismét indulni szeretett volna, de idejekorán elhalálozott (hatvanévesen). A harmadik ilyen lehetőség Herbert Hoover előtt nyílt meg, aki Franklin Delano Roosevelt ellen maradt alul 1932-ben, de úgy döntött, hogy nem próbálkozik ismét. A negyedik ilyen eset Gerald Ford elnöksége után adódott, aki Nixon elnök lemondását követően a maradék ciklusát kitöltötte mint előretolt bástya, ismét indult ugyan, de veszített Jimmy Carter ellen 1976-ban, majd teljes visszavonulót fújt. Ugyanezt tette persze a demokrata Carter is, akire Ronald Reagan mért vereséget 1980-ban. Végül George H. W. Bush veszített 1992-ben Bill Clinton ellen, de úgy döntött, hogy nem próbálkozik még egyszer, és szintén visszavonult.

Így Donald Trump lehet az első, aki visszanyeri a karmesteri pálcát négy év kihagyást követően a republikánus oldalon az elmúlt 125 év során.

Hogy 2020. november 3-án Trump alulmaradt, az nem rajta múlt, hanem négy külső tényezőn. Első a koronavírus-járvány volt, ami hónapokon át félelmet keltett a lakosság körében és a gazdaságot zuhanórepülésbe taszította. A második tényező a mesterségesen balról szított nagyvárosi lázongások voltak (Saul Alinsky receptjére). A harmadik a balliberális elektronikus és közösségi média túlereje volt Joe Biden oldalán. A negyedik hátráltató tényező pedig a vírus okán tömegesen jóváhagyott, nehezen ellenőrizhető levélszavazatok kérdéses autentikussága volt.

A Trump-szavazók lojalitása azon alapszik, hogy szeretett elnökük olyan témákat emelt be a közéletbe, amelyek addig tabuként szerepeltek. Ilyen volt például az illegális migrációs trendek megfordítása, valamint a „deep state” és a washingtoni elit kiváltságos beágyazottságának és permanens korrupciós politikájának visszaszorítása. De a mexikói határ mentén tervezett fal megépítése is kiugróan népszerű volt a Trumpot támogató szavazók körében, csakúgy, mint pacifista külpolitikája, amely Amerika-központú volt és nem demokráciaexport-orientáltságú.

Az elnökhöz hű szavazók úgy fogták fel a harmadik világból Amerikába áramló kontrollálatlan migrációt, mint egyfajta potenciá­lis veszedelmet egész létükre, amely veszedelem jóval nagyobb dimenziójú, mint a sokat emlegetett klímaváltozás fenyegetettsége. Az elnök gazdaságban elért sikerei pedig csak tovább erősítették az iránta érzett lojalitást az amerikai középosztály részéről. Az alacsony jövedelemadó-kulcsok és a munkanélküliség visszaszorítása mindenki számára népszerű intézkedések voltak. Úgyhogy a jelenlegi csetlő-botló, gyakran félrebeszélő elnöknek („álmos Józsinak”, ahogy Trump becézte) fel van adva a lecke, hogy a korábbi elnök örökségét felülmúlja. Ma már szinte minden szakértő úgy látja, hogy erre Bidennek semmi esélye nincs.

Trump elnök szintén népszerű volt a szabadkereskedelmi egyezményrendszer visszaszorításában, amelyet egy „Amerika az első” típusú, jó értelemben vett nacionalista gondolkodással helyettesített. A kék galléros középosztály kifejezetten rajongott Trumpért, hogy a volt elnök ismét az amerikai dolgozó rétegekre és a munkaerőpiac megerősítésére koncentrált. A demokraták ugyanis mindenféle külföldi érdekkel törődtek, csak éppen az amerikai állampolgárokkal nem, akik generációkon keresztül, verítékes munkával felépítették a jóléti Amerikát. Ennek folytán értelemszerűen jelentős kettéosztottság alakult ki, egyik oldalon az élősködők és a globalista idegenlelkűek, a másikon pedig a honi patrióták.

A nagy kérdés jelenleg az, hogy a szélsőliberális demokraták pitiáner bosszúhadjárata és a volt elnök ellen indított, javarészt nevetséges és alaptalan jogi procedúrák mennyire tudják majd legyengíteni és relativizálni Trump népszerűségét.

De ha mégis sikerülne túllendülnie ezeken a támadásokon, 2024-ben még mindig csak 78 éves lesz (pont ugyanannyi, mint amennyi a jelenlegi elnök most), aki akkorra már 82 éves lesz. Hogy Trump hány szavazót tud megtartani a 74 milliós bázisából, szintén fontos kérdés lesz. A leg­elkötelezettebb Trump-támogatók erre azt válaszolják, hogy nemhogy csökkenni fog ez a bázis, de akár még nőhet is. Mindenesetre még majdnem 44 hónap van hátra a következő elnökválasztásig, és az az egy biztos, hogy 2024-ben Joe Biden már nem lesz ellenfele a korábbi elnöknek.

A szerző volt amerikai köztisztviselő, publicista

(A borítóképen Donald Trump volt amerikai elnök beszél az amerikai konzervatív aktivisták és kongresszusi politikusok szövetsége (CPAC) háromnapos konferenciájának utolsó napján a floridai Orlandóban 2021. február 28-án. Forrás: MTI/AP/John Raoux)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.