Durva hazugságok Brüsszelből

Věra Jourová már többször is megsértette Magyarországot és annak polgárait, ezzel súlyos elfogultságról is tanúbizonyságot téve.

Vera Jourová mindig felháborító módon támadja hazánkat Fotó: Olivier Hoslet Forrás: MTI/EPA pool/Olivier Hoslet

Věra Jourová, az Európai Bizottság értékekért és átláthatóságért felelős alelnöki tisztét viselő cseh politikus 2020. szeptember 30-án az Európai Bizottság első jogállamisági jelentését mutatta be a nyilvánosságnak, kifejtve, hogy bár a jogállamiság számos tagállamban szigorú jogi szabályok által védett, meglátása szerint az igazságszolgáltatás és a média szabadságát érintő kihívások több országban súlyosan veszélyeztetik a demokratikus normák betartását.

A Magyarországról szóló különjelentés több hamis ténybeli közlést, illetve egyes tények – valószínűleg szándékoltan – félrevezető interpretálását tartalmazza. Mint arra már több elemző is rámutatott, a dokumentum szakmai hitelességét alapjaiban gyengíti az a körülmény is, hogy a benne forrásként feltüntetett több mint harminc szervezetből tucatnyi egyértelműen a Soros György üzletember Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) által pénzügyileg működtetett NGO-hálózathoz sorolható. Ebből eredő komoly kivetnivaló a jelentéssel kapcsolatban, hogy a felkért politikai NGO-k által megfogalmazott – markánsan vádaskodó jellegű – véleményeket minden kritikai mérlegelés, megfontolás nélkül elfogadja a dokumentum. Ehhez tartozó tény, hogy 2014–2019 között Jean-Claude Juncker akkori EB-elnök biztosaként Jourová és szakmai csapata legkevesebb tizennyolc hivatalos találkozót tartott az OSF-hez vagy más, az amerikai milliárdos érdekeltségeihez köthető nem kormányzati szervezetekkel.

A Jourová-jelentés hosszan fejtegeti a magyar igazságszolgáltatás és média helyzetét. Nem veszi figyelembe azt az alapvető szakmai körülményt, hogy például a bírósági rendszer feletti ellenőrzést a törvénykezéssel, valamint az igazgatással kapcsolatos feladatok közötti alapvető különbség okán reformálta meg a magyar törvényalkotó 2010-et követően azért, hogy hatékonyabbá és korszerűbbé tegye annak működését. A megváltozott igazgatási szerkezet egy újfajta, sokkal észszerűbben működő munkamegosztást alakított ki az érintett szakmai közigazgatási szervek között.

„Az Országos Bírói Tanács számára nehézségeket okoz az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke hatásköreinek ellensúlyozása” – áll például a jelentésben, ami tökéletesen hajaz az Amnesty International régebben kifejtett véleményére, miszerint: a bírói önigazgatás egyes intézményei, például az Országos Bírói Tanács (OBT) „nem tudnak megfelelő ellensúlyt képezni” az OBH-val szemben. A Jourová-jelentést tollba mondó Soros-féle NGO-k azonban szándékosan félremagyarázzák a demokratikusan működő igazságszolgáltatási felügyeleti rendszer világos logikáját.

A magyar szisztémában a Bírói Tanács az OBH-elnök központi igazgatási tevékenységét és a bíróságok gazdálkodását ellenőrzi, míg az OBH központi felügyeletet lát el az ítélőtáblák és a törvényszékek elnökeinek igazgatási tevékenysége felett. A feladat tehát az, hogy a két szervezet egymás szakmai munkáját kiegészítse, nem pedig egymás szervezeti „ellensúlyozása” a rendelt funkciójuk. A magyar igazságszolgáltatás függetlenségének veszélyeztetését sokkal inkább a jelentés által sugallt, pártoskodó politikai szerep tényleges átvétele és gyakorlata jelentené a bírósági szakmai felügyelet egyes szintjein.

A magyar médiapiaci viszonyok alakulására vonatkozó megállapítások ugyancsak erősen hamisak. Például: ahogy a Népszabadság ügyében egy médiaszolgáltató gazdasági döntése született meg, úgy az Index portált kiadó tőkeegyesítő társaság elnökének jogában állt úgy látni, hogy az érintett újság főszerkesztőjének magatartása már súlyosan veszélyezteti a társaság üzletpolitikáját. Ezek magánpiaci gazdasági kérdések, amelyekbe egy demokratikus jogállamban sem az államnak, sem a kormánynak nincs és a jövőben sem lehet közvetlen beleszólása.

Az írott lapok piacán a Népszabadság megszűnését követően is az egyik legismertebb s legnagyobb múltra visszatekintő napilap a baloldali Népszava, míg a hetilapok piacát kimondottan az ellenzékinek tekinthető kiadványok uralják: az Élet és Irodalom, a HVG, a 168 Óra, a Magyar Narancs, a Magyar Hang vagy például a pár hónapja elindult Jelen hetilap. Ezek között olyan is akad, amelynek print változata ma is igen magasnak számító, több tízezres példányszámban jelenik meg. A Hócipő című szatirikus kétheti lap szintén az ellenzék szócsöve.

Az egyik legnagyobb kereskedelmi televízió erősen kormánykritikus nézőpontot közvetít, a politikai hírekben ellenzéki jellegű híradót készít, de több kisebb kereskedelmi csatornán is markáns túlsúlyt képviselnek a kormánnyal szemben álló, kritikus politikai vélemények. A kormánykritikus médiu­mok az online térben egyértelmű többségben vannak a legolvasottabb portálok sorában: ilyen például a 24.hu, a 444, a Hírklikk, az Alfahír, az N1TV, a Mérce.hu, a Nyugatifény.hu, az Átlátszó.hu, de a nyári redakcióváltást túlélt Index is.

Magyarországon az országos politika, így a kormánypártok és a törvényalkotók sem gyakorolnak nyomást a médiapiacra – pláne elnyomást felette –, az viszont tény, hogy a mai magyar alkotmányos berendezkedés legitimitását is sokszor megkérdőjelező, támadó, kormánnyal szemben ellenséges lapok, egy-két kivételtől eltekintve hátrányba kerültek az állami hirdetéseknél és a kormányzati információk első kézből való hozzáférésénél. Ezzel együtt, az állami tulajdonú orgánumok a közérdekűség alapján kezelik a fontos politikai kérdéseket és üzeneteket. A médiakutatások is megerősítik, hogy az ellenzék véleménye megfelelő, általában egyharmad körüli arányban jelenik meg a közmédiá­ban és más felületeken is, sőt például az akkor még működő, kifejezetten kormánybarát Echo TV-n pár évvel ezelőtt ötven százalék feletti arányban kérdezték meg, illetve reagáltatták az ellenzéket a különböző politikai témák és afférok kapcsán.

Különös, hogy olyan országokban viszont nem aggódik Brüsszel a média függetlensége és a helyi közmédia objektív tájékoztatása kapcsán, ahol pár éve hosszú napokon át hallgatott a mainstream tájékoztatás a több nagyvárosban szilveszterkor tömegesen elkövetett nemi erőszakos cselekményekről. Emellett van olyan uniós tagország is, ahol egy újságírót a munkája miatt meggyilkoltak. Ugyanakkor a magyar médiafogyasztókhoz a kulturális baloldal általános dominanciája mellett a konzervatív nézetek is jobban el tudnak jutni, ami a hazai sajtó kulturális sokszínűségét jelzi.

Magyarország alaptörvénye a IX. cikkben világosan fogalmaz: mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához a szabad tájékoztatás feltételeit.

A pártfinanszírozás rendezetlenségét és a magyar ellenzék állami szervek általi politikai vegzálását sugalló jelentés más pontokon sem a valós helyzet bemutatására törekszik. 2010 után ugyanis a jogalkotó sokat tett a pártok finanszírozásának átláthatóbbá tétele érdekében, azért viszont nem viselhet felelősséget, ha egyes pártok a gazdálkodásuk törvényességének ellenőrzését ellátó szervekkel az ellenőrzésben nem működnek együtt a jogszabályi keretek szerint, így nem biztosítják a transzparenciát és az elszámoltathatóságot a gazdálkodásukban.

A jelentést nevével fémjelző Věra Jourová már többször is megsértette Magyarországot és annak polgárait, ezzel súlyos elfogultságról is tanúbizonyságot téve. Mindezek ellenére máig nem bánta meg, amiket korábban mondott. A magyar kormány a lemondását kérte nemrégiben, mert Jourová azt nyilatkozta egy interjúban, hogy Magyarország egy beteg demokrácia. Egy szójátékot alkalmazva, a kérdést elviccelve az illiberális demokráciát rövidítette „ill democracy”-nak, ami angolul beteg demokráciát jelent. Ugyanez a vezető brüsszeli tisztségviselő még áprilisban azt mondta, hogy „a vírust kell elpusztítani, nem a demokráciát”. Egyértelmű, hogy Jourová nem tiszteli a magyar embereket és a magyarok többsége által törvényesen megválasztott demokratikus törvényhozás tagjait, illetve Magyarország Európában szinte példátlan társadalmi felhatalmazást szerzett konzervatív-kereszténydemokrata kormányát.

Az uniós pénzek és a jogállamiság összekapcsolását szükségszerűnek nevezve zsarolja a nyilvánosságban a neki nem tetsző értékrendet képviselő közép-európai országokat, mert szerinte „az adófizetők nem akarják olyan országoknak adni a pénzüket, ahol nem működik a jogállamiság és nem tudják megvédeni ezeket a forrásokat”. Ez egy olyan elfogadhatatlan álláspont, amelyet a szakmai-módszertani hiányosságoktól terhelt, politikai célú jelentés tartalma sem erősít meg.

Věra Jourovának ezért is le kellene mondania biztosi posztjáról: a szakmai hitelesség szempontjából súlyosan megkérdőjelezhető a jelentés módszertani megalapozottsága, s a brüsszeli technikai apparátus, az „olajozott gépezet” kifinomultsága most a politikai elfogultság, a módszertani formalizmus, öncélúság jegyeit magán hordozó hozzáállással találkozva ölt testet a Magyarországról szóló jogállamisági jelentésben.

A szerző alkotmányjogász