Hollókő fellázadt a világ rendje ellen, Hollókő egy elmaradott, a haladást még hírből sem ismerő transzfób, homofób és kirekesztő falu – így írt a világszerte ismert magyar faluról az utóbbi három napban a teljes haladó sajtó. A felháborodott híradások szerint a következő, a legsötétebb vészkorszakot idéző, elképesztő eset történt a Nógrád megyei faluban.
Eszter, bár a Mindenható egy férfi testének börtönébe kényszerítette, évek óta nőként él, nemét és nevét hivatalosan is megváltoztatta. Egy fotózáshoz akart hollókői népviseletbe öltözni, ezért megkereste a Hollókői Világörökség-kezelő Nonprofit Kft.-t, ahonnan egy ruhakölcsönzéssel foglalkozó helyi vállalkozóhoz irányították. A vállalkozó először nyitott volt a ruhák bérbeadására, és tudta, hogy Eszter transznemű, de később megtagadta a ruhakölcsönzést, mivel „a fotózásnak híre ment a faluban, és nagyon sokan fejezték ki nemtetszésüket. […] Hollókő […] egy zárt keresztény közösség.”
Eszter tehát, akit pár éve még Istvánnak, Ödönnek vagy Tihamérnak szólítottak, egy szép napon azzal a gondolattal kelt fel, hogy ugyan már sok minden átélt, unalmasnak cseppet sem nevezhető élete során rengeteg élményben volt része – például volt már férfi is –, de a lenyugvó nap narancssárga fényétől megvilágítva, a hollókői várral a háttérben, hollókői népviseletben még egyáltalán nem fotózkodott. Ami, lássuk be, tarthatatlan állapot.
Eszter tehát felkelt, leült a hálószobájának központi részén elhelyezett tükre elé, majd a szokásos reggeli rutinjának megfelelően órákig fésülte szép, hosszú szőke haját, miközben Fluor Tomi méltatlanul elfeledett Ge…igránát című halhatatlan slágerét dúdolta. A kül- és belpolitikához, valamint a klímaváltozáshoz is egyaránt értő, széleskörűen tájékozott előadóművész hangjánál ugyan két oktávval mélyebben, ám meglepően tisztán dalolt, és elképzelte, hogyan fog hollókői népviseletben kacéran, ám méltóságteljesen, de mégis pajkosan a kamerába csücsöríteni.
Eszternek annyira megtetszett a fentebb lefestett ku…va erős kép, hogy egy pillanatra még a szívószálaktól megfulladt bálnák tragikus haláláról is elfelejtkezett, és azonnal felhívta a Hollókői Világörökség-kezelő Nonprofit Kft.-t. Az ügyintéző valószínűleg kissé furcsának találta a dörmögő, basszus hangon megszólaló hölgy furcsa telefonhívását, de minden bizonnyal úgy volt vele, hogy az Eszter néven bemutatkozó hölgyet épp makacs nátha kínozza.
A személyes találkozó után pedig kételyei felerősödhettek, a többi meg már történelem. A transznemű Eszter nem kapta meg az áhított ruhát.
Eszter ennek következtében olyan traumát volt kénytelen elszenvedni, hogy először majdnem Svédországba emigrált, de pár perc múlva kicsit megnyugodott, és inkább az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult, amely a középkorban ragadt hollókői vállalkozót jó szokásához híven el is marasztalta, és a jogsértés azonnali megszüntetését kérte. Ilyen fasiszta diktatúrában kénytelenek senyvedni Magyarország transznemű polgárai.
Történetünknek több tanulsága is van. Az egyik, hogy bár az idei Pride egyik szónoka, a furcsa nevű Peksa Kama szerint ma a transznemű jogok súlyosan sérülnek Magyarországon, a hollókői incidens után az Egyenlő Bánásmód Hatóság mégis a helyi vállalkozót marasztalta el. A másik, hogy a transzneműeknek a jelek szerint olyan szintű elnyomásban van részük Orbán diktatúrájában, hogy Eszter gond nélkül változtathatott nevet és nemet. Az átalakulást pedig a magyar törvények elismerik és el is ismertetik.
A harmadik pedig – és ez a legszomorúbb –, hogy a közeli jövőben hasonló provokációk tucatjára kell felkészülnünk. Mert kicsit komolyabbra fordítva a szót, senkinek ne legyenek kétségei, Eszter története egy vegytiszta provokáció. Pont olyan provokáció, mint amikor Amerikában egy vállaltan keresztény cukrászt kérnek meg a házasodni készülő homoszexuális párok, hogy süsse meg az esküvői tortájukat.
Természetesen a cukrász vallási okokra hivatkozva megtagadja a torta elkészítését, mire a melegek azonnal beperelik. A pert a provokált édesipari dolgozó minden esetben elveszti, melynek következtében kénytelen elkészíteni azt a bizonyos esküvői tortát.
Nem pontosan értjük, mi folyik az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál, mindenesetre repesve várjuk azt a napot, amikor Eszterünk be fog bejelentkezni egy templomi esküvőre, hogy aztán a szertartást megtagadó papot is beperelje.
Ha a jelenlegi gyakorlatot nézzük, a miséző papot is szemrebbenés nélkül fogja elmarasztalni a szorgalmasan dolgozó és fáradtságot nem ismerő Egyenlő Bánásmód Hatóság, ami után a beperelt és elmarasztalt lelkész kénytelen lesz a templomában összeadni a transznemű Esztert és párját.
De ha például Eszter, aki évekkel ezelőtt még férfi volt, úgy dönt, hogy miután párjával a Mátyás-templomban vagy a bazilikában összeházasodott, örökbe szeretne fogadni egy vagy két, esetleg tíz gyereket, annak sincs jogi akadálya, hiszen Eszter már nő. A hatályos magyar törvények szerint is. Aki pedig máshogy gondolja, azt majd elmarasztalja az Egyenlő Bánásmód Hatóság. Tehát,ha minden így marad, transznemű Eszterünk boldogan és gondtalanul fogja nevelgetni férjével az örökbefogadott csemetéit.
Ilyen világ vár ránk.
Aminek a 444.hu és az Index szerkesztőségében egészen biztosan nagyon örülnek, mi viszont egyre kényelmetlenebbül kezdjük érezni magunkat a bőrünkben. Azt talán még szabad, és azért talán még nem fog minket elmarasztalni az Egyenlő Bánásmód Hatóság.
