Élelmiszer-biztonság kaviáros szendviccsel és osztrigával

Sem a hazai, sem pedig az európai mezőgazdaság azért nem versenyképes, mert nagyon drágán állítja elő a termékeket a világ más országaihoz képest.

Több száz dolgozó megélhetését kockáztatják a bírósági eljárással Fotó: MTI

A hazai piacokon és élelmiszer-áruházakban – hasonlóan az európaiakhoz – hatalmas választékkal találkozik a vásárló. Nehéz eldöntenie, hogy norvég lazacot, francia camembert, spanyol bort, ibériai sonkát válasszon, esetleg Marokkóban nevelt paprikát vagy Kanadából származó lencsét vásároljon. Azzal azonban szembesülhet, hogy a KSH adataihoz képest az élelmiszerárak jelentősen, az inflációs értéket meghaladóan emelkedtek. Az élelmiszerek bősége és a kiváló minőség sajnos félrevezeti a brüsszeli bürokratákat.

Az Európai Unió évi költségvetésének közel ötven százalékát az agrártámogatásra fordítja, míg az agrártermékek, élelmiszerek és ipari alapanyagok több mint ötven százalékát más kontinensről szerzi be. A hazai agrárium hatékonysága körülbelül az európainak csak ötven százaléka körül van, nem beszélve a nagy újvilági országok mezőgazdaságának hatékonyságáról. Ezért hozza hátrányos helyzetbe a CETA (az EU és Kanada közti szabadkereskedelmi egyezmény) a magyar agráriumot, ezért veszélyesek a világkereskedelmi egyezmények, melyeket célszerűbb lenne kétoldalú egyezményekkel felváltani. Megjegyzendő azonban, hogy a világkereskedelmi egyezmények nem érintik az európai prémiumtermékeket, mint például a francia sajtokat, a pármai sonkát és az egyéb ínyencségeket.

Joggal felvethető, hogy miért nem versenyképes sem a hazai, sem pedig az európai mezőgazdaság. Erre egyszerű válaszként megfogalmazható, hogy az európai mezőgazdaság nagyon drágán állítja elő a termékeket a világ más országaihoz képest. Ezt többek között a mezőgazdaságot érintő bürokratikus és egyben sokszor minden tudományos háttér nélkül meghozott környezetvédelmi, állatjóléti szabályok eredményezték. Megemlíthető itt a néhány évvel ezelőtti döntés, a baromfiketrecek átalakításának szigorú szabályai, melyeket a ketrecgyártók jártak ki, jelentős forrást igényeltek, ám most még azzal is szembesülhetünk, hogy e nagy beruházások után már olyan hangok hallatszanak, hogy a ketreceket is kidobhatják, mert csak a kapirgálós tyúkok tojásait fogják forgalomba hozni. Az átalakított ketrecek egyébként állatjóléti szempontból semmilyen formában nem javították a baromfitartást.

Nagyobb mértékben jelent problémát az európai környezetvédelmi szigorításokat követelő civil, felelősség nélküli, nem kormányzati szervezetek aktivitása, amelyek a társadalmakat hatékonyan manipulálják a kemofóbiára. Napjainkban már olyan mértékben szűkítették az európai növényvédőszer-választékot, hogy hamarosan kétségessé válik a különböző ültetvények, növénykultúrák védelme. Ezzel ellentétben más országokban még alkalmazzák azokat a növényvédő szereket, amelyeket az elmúlt évtizedben már nem használhattak az európai gazdák, ezzel biztosítják az ültetvényeik hatékony védelmét és termésbiztonságát. S mire azon termékek elérik az európai piacokat, addigra már az engedélyezett határérték alá kerülnek az esetleges szermaradványok. Nesze neked, európai mezőgazdaság!

Ennél azonban sokkal borúsabb a jövőkép. A világ népessége a közeli években meghaladja a hétmilliárd főt. Ezt a népességet ellátni egyre nehezebb lesz az egy főre jutó kevesebb vízzel és a drasztikusan csökkenő mezőgazdaságilag művelhető területtel, nem is említve a szélsőséges időjárás okozta hatalmas termésveszteségeket. Közben egyre komolyabb veszélyforrást jelent az egyes növénykórokozók járványszerű terjedése, melyek teljes terméskiesést okozhatnak.

A napjainkban megjelent és egyre nagyobb méreteket öltő afrikai sertéspestis terjedésének megállítása pedig nemcsak komoly kihívást jelent, hanem jelentősen megemelte a sertéshús világpiaci árát.

Az olvasó joggal vetheti fel, hogy mi a teendő. Az egyik alapvető feladat, hogy ezekben az igen fontos, a világ népességét érintő kérdésekben a tudományos megközelítéseket kihasználva tegyük a mezőgazdaságot versenyképessé és hatékonnyá, hogy az említett kihívásokra adekvát válaszokat tudjon adni. Ezt számos, az agráriumot kiemelten képviselő ország felismerte – és nemcsak a kihívások adta problémák fontosságát, hanem az ágazat gazdasági jelentőségét! –, ezért hatalmas mértékben támogatják azon kutatásokat, amelyek képesek ezeket lehetőleg rövid távon megoldani. Nem kell sokat kérdezősködni, csak megnézni azt, hogy az említett országok mennyit fektetnek be az agrá­riumot segítő tudományos kutatásokba, melyek eredményeit azután nemcsak a gazdák, hanem egyes mezőgazdasági vállalatok használhatják fel. Hazánk is ezt kellene kövesse, mert az autókat összeszerelőket is el kell látni minőségi élelmiszerrel, mert arra mindig szükség lesz, míg azért az autópiac egyre telítettebb.

Az is jó lenne, ha a brüsszeli bürokraták, miután a fogadásaikon elmajszolták a kaviáros szendvicset és az osztrigát, körülnéznének a való világban.

A szerző a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja