„A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos.” (Albert Einstein)
– Ez a gondolat jutott eszembe, amikor az osztrák származású dzsihadista történetét olvastam. Azad Göktas 27 éves férfi, aki az ISIS-ben az Abdul Kadir mozgalmi nevet vette föl, török családban született, Ausztriában nevelkedett. 2010-ben sorkatonai szolgálatra vonult be az osztrák hadseregbe, ahol elsajátította a kézifegyverek használatát és alapszintű harcászati kiképzést kapott. Ezt követően 2013-ban Szíriába utazott, és csatlakozott az Iszlám Államhoz. 2014-ben megsebesült, ezért hazatért Ausztriába. Lőtt sebét egy osztrák állami kórházban ellátták, majd gyógyulását követően egy évre visszamenőleg (!) fölvette a munkanélküli-segélyét, és visszatért a szíriai harctérre.
Egy évvel később, 2015-ben, az osztrák hadsereg a személyét veszélyesnek minősítette, ezért megtiltotta, hogy tartalékosként behívják, de erről „elfelejtették” értesíteni a biztonsági szerveket. Ezért aztán csak 2016-ban adtak ki ellene nemzetközi körözést. Mindez alatt Abdul Kadir az ISIS zászlaja alatt harcolt, egészen 2019 februárjáig. Akkor fogságba esett, ahonnan videóüzenetben kérte, hogy visszatérhessen „hazájába”, Ausztriába. Heinz-Christian Strache alkancellár vizsgálatot sürgetett az ügyben a hatóságok felelősségének megállapítására.
Mint cseppben a tenger, úgy van benne ebben a történetben Nyugat-Európa jelenlegi helyzetének szomorúan nevetséges lenyomata. Mert ne higgyük azt, hogy egyedi esetről van szó.
A német katonai elhárítás parancsnoka, Christof Gramm értékelése szerint nagy a valószínűsége annak, hogy a következő terrorakciók elkövetőit a német hadseregben képzik ki. Napjainkban mintegy ezerötszáz iszlámhitű katona szolgál a Bundeswehrben, akik közül természetesen nem tekinthető mindegyik potenciális veszélyforrásnak. Ugyanakkor a német elhárítás szerint több leszerelt katona is csatlakozott az Iszlám Államhoz. Ez azt jelzi, hogy az európai hadseregekben kiképzést kapott iszlám hitű katonák a radikális toborzók célkeresztjébe kerültek, ami az ellenség szemszögéből nézve tökéletesen érthető. Alapesetben azért, mert kiképzett, fegyelemhez szoktatott, jól szocializált katonákat kapnak. Ezen túlmenően az ISIS minden apró információt megszerez az európai katonáktól. Volt társaik, parancsnokaik neveit, szokásait, laktanyák, lőterek, raktárak helyeit, a belépéshez szükséges kódokat, biztonsági rendszabályokat.
Az amerikai hadsereg és az elhárító szolgálatok nyilvánvalóan felmérték mindezek veszélyét, mert a nyilvánosságra került információk szerint nem elégszenek meg azzal, hogy az események után kullogjanak, hanem aktív, megelőző műveleti intézkedéseket vezettek be. Ennek köszönhetően fogták el 2018-ban Erik Kang őrmestert, aki bizalmas információkat akart átadni az ISIS-nek amerikai fegyverrendszerekről, katonai bázisokról. Az őrmester azt hitte, hogy az Iszlám Állam aktivistáival találkozik, de valójában az FBI ügynökei várták.
Ezzel szemben egy elrettentő német példa. 2018-ban tizenöt éves börtönbüntetéséből szabadult Hamburgban Mounir el-Motassadeq, aki megkapta a „neki járó” több mint hétezer eurót, és kitoloncolták Marokkóba. Az ügy szépséghibája, hogy a férfi a 2001. szeptember 11-i terrortámadás vezetőjének, Mohamed Attának volt a segítője. Az Európai Unió az Egyesült Államokat ért támadást követően 2002-ben fogadta el azt a szabályozást, amely szerint terrorszervezethez köthető személyek bankszámláit be kell fagyasztani. Ezen a listán szerepelt a marokkói férfi is. A német hatóságok jelenleg is vizsgálják, hogy ennek ellenére miként kaphatott több mint kétmillió forintnyi eurót el-Motassadeq. Rögtön föltehetjük azt a kérdést is, hogy amennyiben 2002 óta érvényben van ez a jogszabály, akkor miként állítható párhuzamba az anonim bankkártyákkal, amelyeket beazonosítatlan bevándorlók kezébe ad az EU az ENSZ támogatásával? Sehogy.
Az unió milliárdokat költött eddig ezekre a kártyákra, úgy, hogy az esetleges terrorista kapcsolatú személyek kiszűrése érdekében szinte semmilyen érdemi lépést sem tett. Sajnos a jövő sem túl biztató. Az unió jelenlegi vezetése Nagy-Britannia kiválását követően a zsugorodó forrásokból csaknem háromszor annyi pénzt kíván költeni a rendezett migráció folyamatossá tételére. Mindezt úgy, hogy közben a pénz útja, valódi felhasználása alig-alig érdekli. Nem arra akar többet költeni, hogy legalább utólag megállapítsák, kiket engedtek be Európa szívébe. Sem arra, hogy az ISIS zászlaja alatt harcolók által elkövetett háborús bűncselekmények tetteseit felderítse, ami a józan ész szabályán túlmenően morális kötelessége is lenne.
Az Egyesült Államok mindenkori vezetése alapvető erkölcsi kötelességének tekinti, hogy időt, pénzt, energiát nem sajnálva beazonosítsa és megbüntesse mindazokat, akik terrortámadásokat hajtanak végre az állam és polgárai ellen a világ bármely pontján. Mert tudják, hogy katonái, titkosszolgálati ügynökei abban a biztos hitben végezhetik a feladatukat, hogy országuk teljes súlyával, erejével mögöttük áll. Ez a meggyőződés teszi igazán bátorrá, elkötelezetté őket a nehéz, sokszor életveszélyes küldetésekben is.
Ehhez képest, Európa nyugati felén a kormányok a saját maguk által hozott jogszabályokat sem képesek betartatni. Az Iszlám Állam sebesült harcosait az európai adófizetők pénzén gyógykezelik, sőt még finanszírozzák is az adott esetben keresztényeket, jazidikat, nőket, gyerekeket gyilkoló fanatikusokat. Majd ha megunják a harcot, akkor ismét az adófizetők pénzén kezelik az elszenvedett háborús stressz hatásait, segítik reménybeli visszailleszkedésüket az általuk megvetett társadalomba. Vagy jobb esetben szanatóriumjellegű európai börtönökbe kerülnek, amelyek a további radikalizálódást, illegális szervezkedést segítik elő. „Sorsunk az lesz, amelyet kiérdemelünk”, ezt is Einstein mondta. Meggyőződésem, hogy Európa jobb sorsot érdemel.
A szerző titkosszolgálati szakértő
