Beköszöntött az új esztendő, és sikerült megúszni nagyobb balhé, netán terrortámadás nélkül a karácsonyi és szilveszteri ünnepeket. Nincs itt semmi baj, a dolgok lassan visszazökkennek a régi kerékvágásba – gondolhatjuk, illetve ezt sugallják nekünk a nyugati média megmondóemberei.
Igaz, hogy ehhez a békés ünnepléshez csak Franciaországban százezer rendőrt és több ezer katonát vezényeltek az utcákra. Igaz, hogy a nagyobb vásárok, szilveszteri utcabálok környéke inkább hasonlított egy ostromlott várhoz. Betontömbök, kordonok, mágneses beléptetőkapuk, motozások. De ezzel már együtt kell élni, ez a nagyvárosi élet velejárója – mondta London pakisztáni származású baloldali polgármestere, Sadiq Khan.
Eltelt néhány óra, és kiderült, hogy sajnos mégsem ilyen rózsaszínű a kép. 2015 szilveszterén még napokig sikerült eltitkolni a közvélemény előtt, hogy mi történt a kölni dóm környékén. Aztán persze átszakadt a gát. 2019 szilveszterét követően már csak órákig lehetett titkolni, hogy mi történt Berlinben, Lipcsében. Kiderült ugyanis, hogy mindkét városban szervezett, összehangolt támadás érte a rendőröket.
Berlin Neukölln negyedében migrációs hátterű fiatalok teremtettek az ünnepi helyett háborús hangulatot. Már nem elégedtek meg petárdák durrogtatásával, hanem elővették – jó esetben – riasztó- és gázfegyvereiket, és azokkal nyomatékosították véleményüket. „Miénk az utca, nincs itt semmi keresnivalójuk a rendőröknek. Most bosszút állunk, mert ki akarnak utasítani.” A felvételeken békés polgárok, kisgyermekes anyák, sőt a rendőrök is menekülnek. Azon az éjszakán Berlin egyik kerülete elesett. A német állam fővárosának egy részében időlegesen, de már elvesztette a jogállam a befolyását.
Lipcsében szintén hasonló forgatókönyv szerint zajlottak az események, csak a másik szélsőség tombolt az utcákon. A Connewitz negyedben szélsőbaloldali fiatalok szisztematikusan támadták a rendőrség, tűzoltók és mentők autóit. Sokkoló a felvételeken látni, ahogy egy megtámadott autóból kirángatják a rendőrt, sisakját letépik, majd petárdákkal lövik a védtelen férfit.
A 38 éves rendőrt életveszélyes sérülésekkel vitték kórházba. Csupán a szerencsének köszönhető, hogy nem lett végzetes ez a lincselés. Amikor a közösség védelmét, biztonságát, életét szavatoló szervezetek tagjait éri támadás, akkor az állam alapjai rendülnek meg. Akkor is, ha „csak” egy-egy nagyváros egyes kerületeiben történnek ezek a támadások.
Ilyenkor egy egészséges társadalom egészséges politikai rendszere egységesen áll ki az őt védeni hivatott szervezetek elleni támadásokkal szemben. Ehelyett Németországban a szélsőbaloldali Die Linke párt politikusai rögtön azzal vádolták meg a rendőröket, hogy ők provokálták a békés ünneplőket. Szerintük borzalmas példát mutattak, amikor vegzálták a fiatalokat. Magyarul, hagyniuk kellett volna, hogy az erőszak átvegye a hatalmat, és törvényi kötelességüket sutba dobva szemet kellett volna hunyniuk a nyilvánvaló törvénytelenség felett. Horst Seehofer belügyminiszter egy erőtlen sajtónyilatkozatban ítélte el a rendőrök elleni brutális támadásokat.
Egyben ígéretet tett a bűnösök példás megbüntetésére. Igaz, hogy a letartóztatott gyanúsítottak felét már az első nap szabadon engedték. A német politikai elit döntő része és a liberális média hosszú évtizedek óta úgy tekint a hadseregre és a rendőrségre, mint szükséges rosszra. A düsseldorfi egyetem „komoly” kutatással bizonyította be, hogy a két szervezet sokkal konzervatívabb gondolkodású, mint a német társadalom többi része.
Mintha ez nem lenne természetes dolog a fegyveres testületekben, hiszen ezeket a szervezeteket a belső fegyelem, a hierarchia elfogadása, az ország és a nemzet iránti kötelességtudat, hazaszeretet tartja egyben.
Ha ez a belső kohézió felbomlik, akkor onnan már csak néhány lépés az anarchia, az állam meggyengülése. A német fegyveres testületekben egy felmérés szerint a migrációs válság kezdetén, 2015-ben megsértették a jogot és a rendet.
Ezek után még érthetőbb, hogy jobb esetben miért hanyagolja el a német politika a hadsereget, rendőrséget és a titkosszolgálatokat. Rosszabb esetben pedig folyamatosan támadják, erodálják őket. Legutóbb a Bundeswehrt azzal vádolták meg baloldali politikusok, hogy szélsőjobboldali, náci eszmék terjednek a soraikban.
A német katonai elhárításon (MAD) kérték számon, hogy miért nem készít ilyen jelentéseket. Ezért aztán azonnal meg is kezdték a szolgálat átszervezését. A német polgári elhárításnál ez már megtörtént, amikor a vészharangot kongató Hans-Georg Maassent eltávolították a szervezet éléről.
Mindeközben a német hadsereg állapota is egyre katasztrofálisabb. Németország jelenleg a GDP másfél százalékát költi honvédelemre, amely a világ hetedik legmagasabb költségvetése. Ezzel szemben a hadsereg bevallottan a működésképtelenség határán van. Harci helikoptereinek húsz százaléka, vadászgépeinek és harckocsijainak alig harminc százaléka van bevethető állapotban.
Szinte már nevetséges, de a katonák bakancsainak modernizációs cseréjét nem tudják hat év alatt végrehajtani. A Der Spiegel szerint Németország méretéhez és gazdasági erejéhez képest hihetetlenül elhanyagolja a védelmi képességeit.
A Bild feltette a kérdést: a kancellár egyáltalán törődik-e a hadsereggel? A német védelmi minisztérium jelentése szerint leghamarabb 2031-ben lesz teljesen bevethető állapotban a hadsereg. Vagyis, soha. Hiszen tíz éven túlmenő politikai ígéretek aligha vehetők komolyan. Pláne akkor, amikor az egész német politikai elit mélyrepülésben van, a gazdaság stagnál, a belpolitikai kockázatok pedig nőnek. Jelenleg bevallottan 350 ezren élnek illegálisan az országban.
Az iszlám radikalizmus erősödik. A kitoloncolások nem hajthatók végre. A német társadalom polarizálódik, és szeretné visszakapni a korábbi jólétét és elvesztett biztonságát.
Az Európai Unió, sőt Európa egészének sorsa szempontjából döntő fontosságú tényező Németország helyzete. Amíg nem képes, nem hajlandó helyreállítani a közrendet, közbiztonságot, addig egyre nagyobb kockázatot jelent mindannyiunknak a német migrációs politika, a szélsőbal és szélsőjobb megerősödése.
A szilveszter éjjelén történteket persze lehet bagatellizálni. De a berlini és lipcsei támadások és az azokra adott politikai válaszok nem azt mutatják, hogy bármi is pozitív irányba változna.
Közben itt az amerikai–iráni konfliktus újabb stációja, a törökök líbiai tervei és még számtalan konfliktus Európa határai mentén. Egy gyenge, útkereső Németország nem segíti az unió stabilitását, biztonságát, fejlődését. Jó lenne, ha a német elit el tudná dönteni, hogy hajlandó-e vállalni a történelmi felelősséget, vagy mindig csak a következő heteket, hónapokat akarja túlélni.
A szerző az Alapjogokért Központ nemzetbiztonsági tanácsadója
