Szülőként vonzó lehet a könnyebbik utat választani, és olyan iskolát keresni, ahol nincsenek deviáns gyerekek. Csakhogy az állam nem gondolkodhat úgy, mint az egyszeri szülő. Ő ugyanis minden polgáráért felelős. Nem hajíthatja ki az ablakon azt, aki nem tartja be a szabályokat. Hiszen gondoljunk csak bele: attól, hogy ezeket a fiatalokat kirakják az iskolából, továbbra is a társadalom tagjai maradnak. Végzettség és az alapvető normák ismerete nélkül kerülnek ki a világba, ahol aztán talpon kellene maradniuk. A munkaerőpiacon esélyük sincs elhelyezkedni, így nem marad nekik más, mint a segély, néha pár heti közmunka és a teljes kilátástalanság. Innen a legkönnyebb a bűn útjára lépni.
Az ijesztő közfoglalkoztatási adatok ráadásul azt mutatják, hogy a tankötelezettség korhatárának leszállítása nemcsak a legproblémásabb gyerekeknek jelent idő előtti kilépőt az iskolarendszerből. A pénzkeresés reménye olyan fiatalokat is rávesz a tanulás félbehagyására, akik a közfoglalkoztatás lehetősége nélkül talán befejeznék az iskolát. A leghátrányosabb helyzetű térségek „világvégi” falvaiban bizony nem titok: sok mélyszegénységben élő család csak arra vár, hogy végre kivehesse az iskolából a 16. életévét betöltött kamaszt, és ő is mehessen közmunkára. Hiszen Magyarországon ma több százezer ember számára ez jelenti az egyetlen lehetőséget a megélhetésre.
A tankötelezettség korhatárának leszállítása csak elfedi bajt: valójában tovább mélyíti a szakadékot, évtizedekre megpecsételve ezzel a mélyszegénységben élő gyerekek sorsát. Ezt igazolják a korai iskolaelhagyást mérő mutatók is. Bár az európai uniós célkitűzés szerint 2020-ig minden tagállamban tíz százalékra vagy az alá kellene csökkenteni az iskolarendszerből végzettség nélkül kikerülők számát, hazánkban – az uniós folyamatokkal ellentétesen – egyre romlik a helyzet. Míg az ezredforduló és 2010 között – még a tankötelezettség leszállítása előtt – 13,9 százalékról 10,5 százalékra sikerült mérsékelni a leszakadó fiatalok arányát, 2011-ben újra 11,2 százalékra emelkedett ez az érték, 2015-ben pedig már 11,6 százalék volt azoknak a 18–24 év közötti fiataloknak az aránya, akiknek csupán alapfokú végzettségük volt, és semmilyen képzésben nem vettek részt.
