Megbocsátható, hiszen roppant elfoglaltak, ugyanis a Magyarországon tomboló diktatúra gyakorlatilag halálra dolgoztatja őket. A önkényt hallucináció ellenzéki színészek egyik fellépésről sietnek a másikra, egyik sorozatból esnek másikba, szinkron szinkron hátán, a filmalap által finanszírozott nagyjátékfilmekről nem is szólva, így aztán teljesen érthető, hogy nem marad idejük a reggeli sajtó átolvasására. Szóval fura időket élünk, de ez Magyarország, a hivatásos rettegők kórusa mindig ezt a rendkívül hamis dalt szokta fújni.
Ami érdekesebb, az Gyurcsány szerepe.
Annak a Gyurcsánynak a szerepe, aki – mint azzal mindenki tisztában van – volt már miniszterelnök. Egy nem túl sikeres – és akkor most nagyon enyhén fogalmaztam – miniszterelnök. Aki alatt majdnem csődbe ment a gazdaság, aki miatt adósságcsapdába került és végletesen eladósodott a magyar háztartások többsége, aki a nyakunkra hozta az IMF-et és a svájcifrank-hiteleket, aki alatt a rendőrség a rendszerváltás után a legbrutálisabb módon terrorizálta a kormánya ellen tüntetőket.
Az a Gyurcsány, aki nyers hazugságokkal nyerte meg a választást, aki hazudott mind az ország, mind a költségvetés állapotáról, aki tudatosan félrevezette az uniós hivatalnokokat és aki vaskordonnal vétette körbe a Kossuth teret, hogy ne lehessen tüntetni ellene – viszont miniszterelnöksége idején kitüntették a símaszkos, viperás, puskás, kardlapozós, azonosítószámokat nem hordó rendőrbűnözők parancsnokát, Gergényi Pétert. Az a Gyurcsány, aki alatt a magyar gazdaság már 2008-as a világválság előtt is szánalmasan pangott és zsugorodott, növekedés és bővülés helyett.
És aki számtalan bűne ellenére, miniszterelnöksége alatt nem kapott kritikát azoktól a művészektől, akik most a kritikai színház kulturális fölényét hirdetik.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!