Gyurcsány az ellenzék karmestere

Az ellenzék által vezetett fővárost nem más, mint a krónikus isiászban szenvedő, bukott exminiszterelnök, Gyurcsány Ferenc irányítja.

Árnyékban. A DK elnöke és anyósa, Apró Piroska több szálon kapcsolódnak az olajügyek szereplőihez is Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

A héten a napnál is világosabban kiderült, hogy nincsen Gyurcsány nélküli ellenzék. Vagy, ha úgy tetszik – nem, nem tetszik –, az ellenzék által vezetett fővárost nem más, mint a krónikus isiászban szenvedő, bukott exminiszterelnök, Gyurcsány Ferenc irányítja. Akik eddig a témában csak találgattak, sötétben tapogatóztak, esetleg naiv, újszülött bárányként az ellenkezőjében reménykedtek, azokat Gy. Németh Erzsébetnek és a kulturális finanszírozás körüli ellenzéki vitákról, alkukról és zsarolásokról érkező sajtóbeszámolóknak végérvényesen és visszavonhatatlanul meg kellett győzniük.

Mert nehéz nem észrevenni, hogy jelenleg azok vívják politikai és ideológiai alapon a kultúrharcukat, akik minket, jobboldaliakat vádoltak és vádolnak folyamatosan kultúrharccal. Ami azért is teljesen abszurd vád, mert amíg nemzeti, kormánypárti főpolgármester vezette a fővárost, addig a balliberális színházaknak egy hajuk szála sem görbült meg. Tarlós István ugyanis mindenféle összekócolási kísérletet meggátolt. Sőt! Inkább vagyonokat különített el a hajbeültetésekre.

Hogy ez jó vagy rossz gyakorlat volt, azt majd az utókor, a politológusok és a színházi kritikusok eldöntik, az mindenesetre tény, a Madách téri tüntetésen nem az látszott, hogy a gesztus-kultúrpolitizálás különösebben meghatotta volna a magukat jobbnak, többnek, tehetségesebbnek gondoló liberális színházi embereket. Olyan gyűlölettel szidták az őket hosszú évekig százmilliókkal kitömő és mindentől megvédő kormánypártokat, hogy még a patkányszakértő Bangóné Borbély Ildikó is tisztelettel nézte a hörögve patkányozó, a konzervatív színházakat gyalázó performance-okat.

Az meg csak a hab volt a tortán, hogy a magukat nyíltan liberálisnak és ellenzékinek mondó színészek és rendezők úgy követelték a politika kivonulását a kultúrából, hogy közülük többen is elájultak a gyönyörtől, amikor a jelenlegi főpolgármester elkezdett a színpadon beszélni.

Az orbáni diktatúra alatt senyvedő ellenzéki alkotóknak persze megbocsátható, hogy nincsenek tisztában olyan alapvető dolgokkal, mint például hogy Budapestnek már ellenzéki vezetése van, mely vezetés az ellenzéki pártok politikusaiból áll, melyből meg egyenesen következik, hogy a színházak támogatásairól és pályázatairól az ellenzéki többségű közgyűlés politikusai döntenek.

Megbocsátható, hiszen roppant elfoglaltak, ugyanis a Magyarországon tomboló diktatúra gyakorlatilag halálra dolgoztatja őket. A önkényt hallucináció ellenzéki színészek egyik fellépésről sietnek a másikra, egyik sorozatból esnek másikba, szinkron szinkron hátán, a filmalap által finanszírozott nagyjátékfilmekről nem is szólva, így aztán teljesen érthető, hogy nem marad idejük a reggeli sajtó átolvasására. Szóval fura időket élünk, de ez Magyarország, a hivatásos rettegők kórusa mindig ezt a rendkívül hamis dalt szokta fújni.

Ami érdekesebb, az Gyurcsány szerepe.

Annak a Gyurcsánynak a szerepe, aki – mint azzal mindenki tisztában van – volt már miniszterelnök. Egy nem túl sikeres – és akkor most nagyon enyhén fogalmaztam – miniszterelnök. Aki alatt majdnem csődbe ment a gazdaság, aki miatt adósságcsapdába került és végletesen eladósodott a magyar háztartások többsége, aki a nyakunkra hozta az IMF-et és a svájcifrank-hiteleket, aki alatt a rendőrség a rendszerváltás után a legbrutálisabb módon terrorizálta a kormánya ellen tüntetőket.

Az a Gyurcsány, aki nyers hazugságokkal nyerte meg a választást, aki hazudott mind az ország, mind a költségvetés állapotáról, aki tudatosan félrevezette az uniós hivatalnokokat és aki vaskordonnal vétette körbe a Kossuth teret, hogy ne lehessen tüntetni ellene – viszont miniszterelnöksége idején kitüntették a símaszkos, viperás, puskás, kardlapozós, azonosítószámokat nem hordó rendőrbűnözők parancsnokát, Gergényi Pétert. Az a Gyurcsány, aki alatt a magyar gazdaság már 2008-as a világválság előtt is szánalmasan pangott és zsugorodott, növekedés és bővülés helyett.

És aki számtalan bűne ellenére, miniszterelnöksége alatt nem kapott kritikát azoktól a művészektől, akik most a kritikai színház kulturális fölényét hirdetik.

Nem született akkoriban egyetlen mű sem az országot kirabló, betegesen hazudozó, látványpolitizáló, szemeket kilövető Gyurcsányról.

(Persze olvasóink pontosan tudják, hogy ha a balliberálisok kormányozzák az országot, akkor a hatalom kritizálása és ellenőrzése már nem olyan fontos dolog.) Arról az emberről, aki most kihúzta magát, megmutatta, hogy bár majdnem mindenki temette, ő temetés helyett dicséretet vár, a pályán maradt, hatalma van, majd megzsarolta Karácsony Gergelyéket. Amúgy ősszocisan, gyurcsányosan.

Ha a hírek igazak, márpedig nagyon úgy tűnik, hogy igazak, Gyurcsány a Szabad Tér-pályázattal kapcsolatban csapott az asztalra. Úgy hírlik, azt mondta, hogy Benkő Nóra DK közeli színésznőnek kell adni a színházakat, különben felmondja az ellenzéki pártok közötti együttműködési megállapodást. Valahol eközben egészen biztosan felsírt egy Pintér Béla. Mácsai Pál pedig nyugtatta. Hogy mennyire valósak az ezzel kapcsolatos pletykák, azt Gy. Németh Erzsébet bizonyította be csütörtökön.

A humán területekért felelős főpolgármester-helyettes a héten másodszorra is bement az ATV-be, hogy a DK és saját bizonyítványát magyarázza. Ez a legutóbbi szereplése mutatta meg a legegyértelműbben, hogy hogyan is működik a gyakorlatban a sokféle érdek és politikai csoport által irányított ellenzéki összefogás. Pont úgy, ahogyan azt az önkormányzati választás előtt megjósoltuk. A megannyi kiskakas a szemétdombon mindig mást akar, más időben kukorékol, viszont az összes hímnemű baromfi úgy csinál, mintha ő lenne a tyúkok és a tyúkól egyedüli vezére.

Ettől persze káosz és fejetlenség lesz, és az egymással való marakodás válik a legfontosabb közös foglalkozássá. Mondanám, hogy valahol szórakoztató az ellenzék harcait szemlélni, csakhogy én is Budapesten élek és dolgozom, az én életemre is hatással vannak a fővárost irányítani képtelen politikusok hatalmi játszmái. Gy. Németh Erzsébet ugyanis lényegében elismerte, hogy személyesen Gyurcsány vette a kezébe a tárgyalásokat. Ugyan hímezett-hámozott, fideszespolitikusozott, de nem tagadta a Gyurcsány szerepére vonatkozó sajtóinformációkat.

Azt, hogy Gyurcsány Ferenc erőltette Benkő Nóra győzelmét. Ami egészen rémisztő. Nemcsak nekünk, de azoknak is, akik azt hitték, Gyurcsány megelégszik jelenlegi szerepével, és a háttérben marad. Gyurcsány személyisége erre alkalmatlan. Mindig is hatalomra, vezető szerepre vágyott, arra, hogy ő legyen az ellenzék első számú vezére.

Nincs mese, Gyurcsány a góré, ő irányít.