Helyreállítási alap uniós kölcsönből

Hónapok óta várunk arra, hogy az EU kezelje végre a koronavírus okozta gazdasági sokk hatásait.

Chancellor of Germany Angela Merkel talking with Ursula von der Leyen the President of the European Commission at the Round Table room with the European Leaders during the special European Council summit, EU leaders meeting in Brussels, Belgium about the next long-term budget of the European Union on February 20, 2020. (Photo by Nicolas Economou/NurPhoto) Fotó: Nicolas Economou

Hónapok óta várunk arra, hogy az Európai Unió gyorsan avatkozzon be a koronavírus okozta gazdasági sokk hatásainak enyhítése és a kontinens talpra állítása érdekében. Lassan fél éve, hogy a pandémia földbe állította Európa gazdaságát, de még csak ott tartunk, hogy július közepére ismét összehívták az uniós csúcsot – ezúttal nem online verzióban. A csúszás eleve érthetetlen: ilyenkor már a hétéves keretköltségvetést meg kellene szavazni, ráadásul a mostani, recessziós helyzetben gyorsítani kellene a folyamatot.

A magyar álláspont közismert: Magyarország természetesen támogatni fogja a helyreállítási alap létrejöttét és ezzel egyidejűleg a hétéves uniós büdzsét is, ugyanakkor néhány fenntartása lesz a magyar kormánynak. Aki nem foglalkozik behatóan a témával, nem is nagyon érti, hogy mi történik Brüsszelben: a félreértések elkerülése végett nem mi, magyarok vagyunk a nagyszabású projekt hátráltatói.

De nézzük a részleteket! Az európai helyreállítási terv az EU történetében példa nélküli segélyprogram, amelynek révén a koronavírus-járvány gazdasági és társadalmi következményeit az unió által a piacokról felvett hitelből finanszírozott, vissza nem térítendő támogatásokkal igyekeznek enyhíteni. Az Európai Bizottság május végén ismertetett csomagjában olyan 750 milliárd eurós gazdaságélénkítő alapra tett javaslatot, amelyből kétharmad részben az EU költségvetési programjaiba visszaforgatott támogatásokat, egyharmad részben hiteleket folyósítanának.

A helyreállítási alap pénzosztási mechanizmusába az egy főre jutó GDP és a lakosságszám mellett egy új, harmadik tényezőt is beemelt a bizottság: a munkanélküliségi rátát: amely tagállamnak magasabb a rátája, több pénzt kaphat.

Ez azért hátrányos számunkra, mert a válság előtt három százalék körüli volt a mutatónk, míg például Olaszországban, Spanyolországban sokkal magasabb, azóta pedig jócskán tovább emelkedhetett. Azt egyébként maga a bizottság se tagadja, hogy úgy „kottázta meg” a forráselosztást, hogy a pénz hangsúlyosan a déli perifériaállamokba áramolhasson. Magyarán: a helyreállítási alap koncepció­ja nem más, mint hogy elsődlegesen nem a mi régiónknak fog majd szólni a támogatás, hanem a délieknek. Mind Orbán Viktor kormányfő, mind pedig Varga Mihály pénzügyminiszter jelezte a magyar érvrendszert, miszerint ne az egy főre jutó GDP alapján szegényebb országoknak kelljen megsegítenie a nálunk gazdagabb országokat a válságból történő kilábalás során.

A szóban forgó alap – legalábbis az eddig nyilvánosságra hozott intézkedések alapján – „beépülne” a hétéves közösségi költségvetésbe. Az előterjesztett, Következő generációs EU (Next Generation EU) névre keresztelt helyreállítási terv uniós programokon keresztül valósulhatna meg, ami elméletileg biztosítaná a gyors végrehajtást és az átláthatóságot. A kifizetések fedezete, a tervezett hitel is az uniós költségvetésbe érkezik, azt a terv jóváhagyása esetén az Európai Unió nevében az Európai Bizottság fogja felvenni.

Leegyszerűsítve: miután az uniós tagállamok nem akarnak többet befizetni a közös kasszába, az Európai Bizottság vesz fel hitelt, akarom mondani bocsát ki kötvényt a nemzetközi piacon. Piaci oldalról nézve ez a konstrukció főnyeremény is lehet, miután az EU a lehető legalacsonyabb kamattal tud hitelhez jutni, köszönhetően a legjobb, AAA adósminősítésének, azonban ilyen finanszírozási megoldás – miként utaltunk rá – még nem történt az EU életében.

Számunkra a lényeg, hogy hazánknak nagyságrendileg nyolcmilliárd eurónyi vissza nem térítendő támogatás és mintegy hétmilliárd euróra tehető hitelkeret jutna. Ugyanakkor a pontos számok a még előttünk lévő tárgyalások során fognak kialakulni, és azokat a közeljövőben napvilágra kerülő gazdasági adatok is befolyásolhatják. Új elem, hogy a 2021–2027-es büdzséből a korábbi tervekkel ellentétben Magyarországnak több jutna.

E mögött két dolog állhat: az uniós költségvetés kidolgozása során a bizottság igyekezett olyan javaslatot készíteni, amely az egyes költségvetési forrásokat célzottan, az egyes tagországok gyengeségeit és erősségeit figyelembe véve irányozza elő, valamint a magyar kormány és vele együtt a ­V4-ek is lobbizni kezdtek a háttérben, hogy térségünk is kapja meg a megérdemelt jussát.

Akárhogyan is, most az a legfontosabb, hogy az uniós döntéshozók minél előbb megállapodásra jussanak a pénzek elosztásáról és a következő uniós költségvetésről. Ez biztosíthatja, hogy a jelenlegi uniós költségvetés kifutása után is fennakadás nélkül folytatódhasson az uniós projektek végrehajtása.

Ugyanakkor egy olyan valódi helyreállítási programra lenne szükség, amely figyelembe veszi azt is, hogy a fegyelmezett költségvetési politikát folytató, de kevésbé fejlett, nyitott gazdasággal rendelkező országoknak a helyreállítás a későbbiekben nagyobb terhet jelenthet. Ezért a források elosztásánál nagyobb súllyal kell szerepelnie a GDP- és munkanélküliségi mutatókban a válság eredményeként bekövetkező változásnak vagy éppen a válságnak kitett szektorok gazdaságban betöltött súlyának.

Magyarán: tisztességes – a diszkriminatív elemektől megfosztott – uniós újraindítási csomag álljon össze. Nem kérünk sokat.

A szerző a Figyelő főszerkesztő-helyettese