„Illiberális, oroszbarát, nacionalista, populista”

Johannis szerint hazaáruló mindenki, aki az erdélyi magyar közösség jogbővítéséről tárgyal az RMDSZ-szel.

Brüsszel, 2020. február 21. Klaus Iohannis román elnök érkezik az EU-tagországok állam- és kormányfőinek a következő keretköltségvetéssel foglalkozó rendkívüli csúcstalálkozójára Brüsszelben 2020. február 21-én. MTI/EPA/AFP/Ludovic Marin Fotó: Ludovic Marin

Nem véletlenül gúnyolják román ellenzéki körökben az új koronavírusra utalva „Lucovidnak” Ludovic Orban miniszterelnököt. A 2016-os választások eredményeként a törvényhozásban kisebbségben lévő Nemzeti Liberális Párt (PNL) 2019-es győzelmi sorozata (magabiztos siker az európai parlamenti megméretésen és a volt pártelnök, Klaus Johannis izgalommentes újrázása az államfőválasztáson) után sikertelenül igyekezett kierőszakolni az előre hozott választásokat. Az, hogy a februári megbuktatása után a PNL-elnök Ludovic Orban végül mégis miniszterelnökként folytathatta, szinte kizárólag a koronavírus-járvány megjelenésének köszönhető. A veszélyhelyzet előszobájában a törvényhozás legnagyobb frakciójával rendelkező Szociáldemokrata Párt, de a többi párt is azonnal letette a fegyvert, és támogatást biztosított az újabb Orban-kormánynak, amelyet így egyedül terhel a felelősség a súlyos egészségügyi, valamint gazdasági válság kezeléséért.

A jobbközép román kabinet a járvány kezdetétől az erős kéz politikáját választotta, a kihirdetett, majd meghosszabbított sürgősségi állapotban katonai rendeletekkel szabályozza a hatósági intézkedéseket. Sürgősségi kormányrendeletekkel hoz döntéseket a kabinet, bár a parlament – online üzemmódban – működik, az ellenzéki pártokkal való egyeztetés, együttműködés gyakorlatilag megszűnt. Románia a koronavírus-járványra, illetve az ezzel összefüggésben kihirdetett sürgősségi állapotra hivatkozva felfüggesztette a strasbourgi székhelyű Európa Tanács emberi jogok európai egyezményének az alkalmazását. Az erős kéz politikájának ugyanakkor nincs hiteles megjelenítője kormányzati szinten. Ludovic Orban miniszterelnök sokat, de markáns üzenetek megfogalmazása nélkül kommunikál, az emberek továbbra is a PNL mellett nyíltan elkötelezett, de hivatalosan mégsem pártpolitikus Klaus Johannisra figyelnek.

Fotó: Reuters

A friss felmérések szerint elkezdődött a nemzeti liberálisok népszerűségvesztése.

Ősszel, de legkésőbb decemberben parlamenti választásokat kellene tartani Romániában. A PNL akkor tudta elérni a legmagasabb népszerűségi mutatóit, amikor Johanisszal közösen a lehető legradikálisabb hangnemben támadta az akkor még hatalmon lévő Szociáldemokrata Pártot (PSD). Az államfő kizárólag a PSD-ellenességre építette fel elnökválasztási kampányát, és magabiztosan győzött. Érthető tehát, hogy most, az újabb megméretés közeledtével Johannis tanácsadói ismét a szociál­demokraták démonizálását tartották a legjobb eszköznek a kampánystarthoz. Egy korábban már számtalanszor előforduló parlamenti eljárási hibára alapozva építették fel az Erdélyt Orbánt Viktor közbenjárásával a magyaroknak felkínáló, azaz hazaáruló PSD képét.

Az ötlet nem új, harminc éve alkalmazzák a bukaresti belpolitikában. Az a kormány vagy román párt, amely együttműködött a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ), esetleg a budapesti kabinettel, mindig megkapta a hazaáruló jelzőt valamelyik ellenlábasától. A különbség most az, hogy ezt egy államfő tette, ráadásul a legklasszikusabb magyarellenes sztereotípiákra, a focimeccseken hőbörgő ultrák rigmu­saira hajazva. Ki ne élhetne mostantól büszkén az Erdély elrablására készülő magyarok vádjával, ha azt maga az elnök is büntetlenül megteheti? Nem kétséges, hogy a célpont a PSD volt, a retorika viszont felkérés a táncra mindenkinek, aki nyílt magyarellenességgel akar élni a nyilvános térben.

Johannis érvei szerint hazaáruló minden román politika szereplő, aki az erdélyi magyar közösség jogbővítéséről tárgyal az RMDSZ-szel, esetleg azt támogatni meri a törvényhozásban. Hat-e a nyers magyarellenesség 2020-ban Romániában? – teszik most fel sokan a kérdést. A válasz egyértelmű: igen. A „mély Romániában”, az értelmiségi világon túl e tekintetben sem változott majdnem semmi az utóbbi harminc év alatt. És ezen az sem változtat semmit, ha a sovinizmusra fogékony tömegek elé tárnak egy 2014-es tévéinterjút, amelyben az akkor még PNL-s államfőjelölt Johannis egy politikai ellenfelének nyilatkozataira reflektálva azt mondja: „Hogy is képes valaki azt mondani a nyilvánosság előtt, hogy valaki el akarja szakítani Erdélyt vagy összeugrasztani az erdélyieket az olténiaiakkal? Ezek kreténségek. Ilyesmit nem szabad mondani.”

Kreténség vagy sem, az idei romániai választási év egyik témája a magyarellenesség lesz. A PSD „veszélyes magyarbarátsága” megmarad a PNL által a szociáldemokraták irányába megfogalmazott egyik fő vádpontnak, amely mindig, bármilyen tematikájú vitában felemlegethető adu ászként. Ki érdekel ma már, hogy a PSD-es Titus Corlățean szenátor nemrég még a trianoni döntés ünneppé nyilvánítását szorgalmazta a román parlamentben? Számít-e a szociáldemokraták minapi javaslata, amely tiltaná olyan törvénytervezeteknek még a vitáját is, amelyek Románia független, egységes és oszthatatlan nemzetállam jellegét, illetve az ország területi integritását érintik? Csakhogy a PNL népszerűség-csökkenésének megállításához középtávon valószínűleg kevés lesz a magyarkártya bevetése. Romániában nő az elégedetlenség a járványügyi korlátozások túlságosan lassú feloldása miatt, a gazdasági válság következményei pedig még csak ezután kerülnek a pártpolitika asztalára. Márpedig a parlamentben továbbra sincs többsége a kormányzó erőként a válságkezelésért kizárólagosan felelőssé tehető nemzeti liberálisoknak.

Az utóbbi évek során a hatalomban erősen megkopott szociáldemokraták hirtelen szárnyalása kizárt, a PNL támogatottságának zsugorodása a közelgő megméretés után egy nehéz hatalmi koalíciót vetít előre az Emmanuel Macron romániai fiókpártjaként is emlegetett Mentsétek meg Romániát Szövetséggel. Mindez kedvező felállás lehet a nemzeti liberálisok szemszögéből nézve. Mert az a forgatókönyv sem kizárt, miszerint az RMDSZ-t is be kell majd vonni Johannis csapatába az új törvényhozási többség kialakításához. Azt a pártot, amely a román titkosszolgálatok által is használt kormányközeli bukaresti sajtó egy része szerint az „illiberális, oroszbarát, nacionalista, populista” magyar kormány erdélyi helytartója. Éppen ezért ma még korai megjósolni, hogy a választások után megalakuló román kabinet programjában szó lesz-e Erdély hovatartozásáról.