Kell-e félni a koronavírustól?

A tudatosságot ne a koronavírus okozta pánik hajtsa, hanem a téli szezonban cseppfertőzéssel terjedő nátha- és influenzavírusok elleni küzdelem.

Hongkong, 2020. január 26. Az új, tüdőgyulladást okozó koronavírus terjedése miatt szájmaszkot viselnek az emberek egy hongkongi vasútállomáson 2020. január 26-án. Hongkongban eddig hat koronavírus-fertőzést jelentettek. A koronavírus halálos áldozatainak a száma 56-ra nőtt Kínában, és világszerte több mint kétezer fertőzöttet regisztráltak. A kórokozó a 11 millió lakosú Hupej tartománybeli Vuhan egyik halpiacán bukkant fel először, ahol illegálisan árusították a vadhúst. MTI/EPA/Jerome Favre Fotó: Jerome Favre Forrás: MTI/EPA/Jerome Favre

Az előítéletek számára is kiváló táptalajt nyújt a jelenlegi helyzet, ugyanakkor ez a magatartás is rendkívül kontraproduktív. A globalizált világban ezer szálon kötődünk egymáshoz, ez jelenti most a jóléti társadalmat fenntartó legfőbb hajtóerőt. Amikor indokolatlanul félünk a csomagoktól, amelyeket Ázsiából rendelnénk, félünk elmenni a sarkon álló kedvenc kínai éttermünkbe, mind részesévé válunk a járvány negatív hatásainak.

Tudományos szempontból kizárt, hogy heteken át utazó csomagokon fertőzőképes állapotban megmaradjon a vírus. A különböző víruscsoportok között nagy különbség van abban, hogy mennyi ideig tudnak a gazdatesten kívül fennmaradni, ez a koronavírusok esetében maximum órákban mérhető.

Mivel a járvány jelenlegi epicentruma Kínában található, egyelőre teljesen indokolatlan a koronavírus elleni személyi védekezés vagy kedvenc kínai éttermünk kerülése, ugyanakkor nagyon hasznos a jelenleg folyó influenza­szezon hatásainak csökkentéséhez. A tudatosságot így ne a koronavírus okozta pánik hajtsa, hanem a téli szezonban cseppfertőzéssel terjedő nátha- és influenzavírusok elleni küzdelem.

A járvány fertőzöttjeinek száma jelenleg meghaladta a húszezret, és a kínai információk alapján még egyszer ennyi gyanús esettel van dolgunk a járvány gócpontjában. Ez rendkívüli terhelést jelent most Kínának, így a nemzetközi szolidaritás mindennél fontosabb, és soha nem látott közös érdek hajtja. Ennek egyik lépése a nemzetközi közegészségügyi vészhelyzet kihirdetése is, amely a WHO kezébe adja az irányítást, és mind szervezési, mind anyagi szempontok mentén összehangolja a védekezést. Ez nem vészjelzés, inkább egy stratégiai lépés afelé, hogy a károkat hatékonyan és összehangoltan minimalizálhassuk. A külföldön megjelenő megbetegedések egyelőre mind behurcolt esetek, limitált terjedéssel, melyeket sikerült jól izolálni. Amíg Kínán kívül nem jelennek meg tartós terjedési láncolatok, addig igazi világjárványról sem beszélhetünk. Így jelenleg a Kínán kívüli hatóságok és szakemberek a járvány előtt járnak egy lépéssel. Azt nehéz megjósolni, hogy ezt sikerül-e így is tartani. Ugyanakkor biztató jel, hogy a tudomány soha nem látott gyorsasággal és hatékonysággal reagált erre a kihívásra, amely a felbukkanó fertőző betegségek sorában biztosan nem az utolsó.

A járvány kezdetét követő hetek során rendelkezésre állt a vírus genetikai információja, így világszerte hamar elérhetővé vált a vírus kimutatásához szükséges diagnosztikai teszt. A modern molekuláris biológiai technikáknak hála, a vírus genetikai változása betegről betegre követhető. Még a járvány előtt létrejöttek és működésbe léptek olyan tudományos szövetségek, amelyek a vakcinagyártás, az antivirális (vírusellenes) szerek tesztelése és a virológiai kutatások terén képesek gyors eredményeket elérni. Minden fegyver a kezünkben van, hogy példátlan hatékonysággal lépjünk fel a vírus ellen, az a kérdés, hogy ezeket jól használjuk-e.

Mi várható tehát az elkövetkező hetek során? Várhatóan hamarosan eldől, hogy a vírus terjedését sikerül-e Kínára korlátozni, vagy a 2009-es H1N1-típusú influenzavírushoz hasonlóan szélesebb körben elterjed az emberi populációban, beépülve a mindennapjainkat érintő légúti vírusfertőzések közé. Az utóbbira kevés esélyt látni, hiszen biztató híreket hallani az antivirális terápiák sikerességéről és a vakcinafejlesztési, kutatási eredményekről is. Tudományos szemmel nézve nem ez a járvány pusztítja ki az emberiséget, ám a személyes tragédiákról és a társadalmat átszövő káros hatásokról nem szabad megfeledkezni. De ezek ellen csak tudatosan, nemzetközi és társadalmi csoportokon átívelő összefogással és bizalommal lehet küzdeni.

A szerzők a Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpontjának orvos kutatói