Úgy tűnik, a fejlett Nyugaton már nem a keresztény szabadság, hanem a keresztények szabadsága a tét. Olvasom, hogy egy brit bírósági döntés szerint a bibliai hit összeegyeztethetetlen az emberi méltósággal. Most tegye föl a kezét az, aki szerint ez váratlan fordulat – ez ugyanis következik abból a haladó logikából, amely az emberi jogok védelmében kívánja fölszámolni a szabadságot és természetesen a bűnös keresztény kultúra maradványait.
Megint azoknak a huhogóknak lesz tehát igazuk, akik szerint a keresztény kultúra szavatolja és védi a szabadságot, és amint az előbbit elengedjük, megy vele az utóbbi is.
Dr. David Mackereth brit keresztény orvos ügyében hangzott el a fenti ítélet még tavaly, akit huszonhat éves szolgálat után fosztottak meg a praxisától, mivel nem volt hajlandó egy biológiai férfit nőnek nevezni. A bírósági ítélet szerint ugyanis „a Genezis 1:27-ben (mely passzus szerint Isten az embert férfivá és nővé teremtette, elképesztő!) való hit és a transzgenderizmusba vetett hit hiánya, illetve annak tudatos elutasítása összeegyeztethetetlen az emberi méltósággal és sérti mások alapvető jogait, ebben az esetben a transzgender egyénekét”.
Szerencse, hogy az orvos hajthatatlan meggyőződése, mely szerint attól nem lesz valaki nő, mert annak hívatja magát, sérti az emberi méltóságot, ám az, ha levágják a szerszámát az illetőnek, természetesen nem sérti.
Egy pillanatra tekintsünk el attól, hogy a hagyományos bölcsesség szerint a természet törvényeinek felismeréséhez nincs szükség a vallási kinyilatkoztatásra, azaz kinyilatkoztatás nélkül is belátható annak egyszerű igazsága, hogy két nem van, az emberek vagy férfinak, vagy nőnek születnek. Ehhez még kereszténynek sem kell lenni (adott esetben elég, ha valaki például orvos). Ehhez egyszerűen hétköznapi józan észre van szükség, és a fejlett Nyugat mindennapjait látva csak azt mondhatjuk teljes joggal, hogy ezek elvesztették a józan eszüket. Inkább koncentráljunk most arra, hogy állítólag a keresztény kultúrát azért szükséges felszámolni, mert „elnyomó” – lásd, az ítélet is azt mondja, hogy a kérdéses orvos mélységesen megsértette az „emberi méltóságot”. Így teljes joggal fosztják meg állásától, amihez valószínűleg ért, nem kíván viszont belemenni a posztmodern bölcsész locsi-fecsibe, amivel főbenjáró bűnt követett el. Továbbá megfosztották a szólásszabadsághoz való jogától, ám utóbbi napról napra kevesebbet számít a haladóknak. Az a fontos, hogy egy orvos sem gyógyíthat tovább, amennyiben nem dalol helyesen az ideológiai kánonban.