De lássunk most egy másik gondolatot, Horkay-Hörcher Ferencét: „Jól működő politikai rend csak a kultúra biztos alapjaira építhető.” Ezt a minap olvastam egy pompás könyv hátsó borítóján, ami látszólag lazán, de ugyanakkor mégiscsak szervesen kapcsolódik az előzőekhez. A mű pedig Roger Scruton A szépről (Magyar Művészeti Akadémia Kiadó, 2019) című munkája. Sir Roger Scruton filozófus, a kortárs angolszász gondolkodás meghatározó alakja. Cambridge-ben végzett, Londonban tanított esztétikát, Oxfordban filozófiát, és egy ideje már egy farmon él családjával. Író és zeneszerző, aki még a rendszerváltások előtt aktívan részt vett a kelet-európai értelmiség „kiképzésében”, és nagy kedvvel ír a kultúra különféle szegmenseiről, beleértve a szexualitást és a bort is. Magam ez utóbbi kapcsán kerültem vele ismeretségbe, az Iszom, tehát vagyok (Akadémiai Kiadó, 2011) az egyik legjobb könyv, amit valaha a borról írtak. A szépről meg amit a szépségről. Filozofikus mű egy filozófustól, amelynek gondolatmenetét filozófusok munkái támasztják alá. Mégis inkább érzékelést kíván meg az olvasójától, mint megértést. Mert a szépséget is érzékeljük. Ha egyáltalán létezik olyan emberi lény, aki közömbös a szépség iránt, az azért lehet, mert képtelen érzékelni azt.
Ugyanakkor persze van az a közmegegyezés, amely szerint az, hogy ki mit tart szépnek, ízlés kérdése. De akkor meg tényleg az van, hogy a szépség megítélésének nincsenek racionális alapjai? Mielőtt végképp elvesznénk (a szépségben…), Sir Roger biztos kézzel és szemmel eligazít bennünket az igaztól az asztalosmesterségen át a giccsig. Biztos alapokat teremt és rendet vág. Legalábbis rendezettebbé válhatunk az életünk minden pillanatát átható, bár önmagát néha remekül álcázó szépséggel kapcsolatban.
Akár a brexit, Johnsonék történelminek is nevezhető győzelme után.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!