Báthory korábbi ellenségeivel, köztük a Habsburg-párti kalandorral, Bekes Gáspárral is képes volt szót érteni. Őt előbb az Erdély fejlődését évtizedekre meghatározó kerelőszentpáli csatában tönkreverte, majd a korábbi patrónusa, II. Miksa császár által megtagadott, Lengyelországba menekült lázadót a lovasság főparancsnokává nevezte ki. Bekes pedig a megbocsátást jelentős győzelmekkel viszonozta (a litvánok egy hegyüket róla nevezték el). Ez is Báthory valóságérzékét és méltányosságát bizonyítja, amiben kortársai, de a mai politikusok többsége sem jeleskedik.
Úgy hiszem, a szabadságszerető közép-európai nemzeteknek van hová nyúlniuk. Már csak a tanulság végett is, meg azért, hogy a magyar–lengyel barátság összetevőit egészükben lássák. Közös történelmünk nem színes mese, hanem máig érvényes valóság, melyet nem lehet eléggé hangsúlyozni.
Erre törekedett egy képzőművészcsoport, mely a tavalyi év során A magyar–lengyel barátság 1000 éve címmel három országban rendezett tárlatsorozatot: itthon, Lengyelországban és a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában. A kiállítás a krakkói magyar főkonzulátus segítségével ott és a krakkói főkönyvtárban, majd Katowiczében a magyar kulturális napok során, végül Tarnówban valósult meg, de eljutott a Balaton-felvidéki Dörgicsére is (a tárlatot Jerzy Snopek lengyel nagykövet nyitotta meg). Része volt az 1960-as évek Lengyelországba induló magyar autóstoposok és a nagy generáció Kalef néven elhíresült galerijének Krakkóba, Varsóba, Gdanskba utazgatása, illetve a fiúk-lányok tárgyi emlékei, lengyel beatzenekarok megmaradt plakátjai és számos fotó.



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!