Soros György lengyel–magyar hamisítványa

Soros lengyelországi alapítványának pénzügyi támogatásával intenzíven támadhatta Andrzej Dudát.

Báthory korábbi ellenségeivel, köztük a Habsburg-párti kalandorral, Bekes Gáspárral is képes volt szót érteni. Őt előbb az Erdély fejlődését évtizedekre meghatározó kerelőszentpáli csatában tönkreverte, majd a korábbi patrónusa, II. Miksa császár által megtagadott, Lengyelországba menekült lázadót a lovasság főparancsnokává nevezte ki. Bekes pedig a megbocsátást jelentős győzelmekkel viszonozta (a litvánok egy hegyüket róla nevezték el). Ez is Báthory valóságérzékét és méltányosságát bizonyítja, amiben kortársai, de a mai politikusok többsége sem jeleskedik.

Úgy hiszem, a szabadságszerető közép-európai nemzeteknek van hová nyúlniuk. Már csak a tanulság végett is, meg azért, hogy a magyar–lengyel barátság összetevőit egészükben lássák. Közös történelmünk nem színes mese, hanem máig érvényes valóság, melyet nem lehet eléggé hangsúlyozni.

Erre törekedett egy képzőművészcsoport, mely a tavalyi év során A magyar–lengyel barátság 1000 éve címmel három országban rendezett tárlatsorozatot: itthon, Lengyelországban és a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában. A kiállítás a krakkói magyar főkonzulátus segítségével ott és a krakkói főkönyvtárban, majd Katowiczében a magyar kulturális napok során, végül Tarnówban valósult meg, de eljutott a Balaton-felvidéki Dörgicsére is (a tárlatot Jerzy Snopek lengyel nagykövet nyitotta meg). Része volt az 1960-as évek Lengyelországba induló magyar autóstoposok és a nagy generáció Kalef néven elhíresült galerijének Krakkóba, Varsóba, Gdanskba utazgatása, illetve a fiúk-lányok tárgyi emlékei, lengyel beatzenekarok megmaradt plakátjai és számos fotó.

Nem véletlen, hogy a műtárgyak közt a legnagyobb sikert a „galerisarok” aratta. A kiállítás jó néhány látogatója szó szerint könnyes szemmel emlékezett az akkori magyar „népvándorlásra”, és a vegyes fotók közt saját magát keresgélte. Más, ugyancsak könnyen felismert és értelmezett munkák Báthory Istvánt és lengyelországi emlékműveit ábrázolták, különböző megközelítésekben. Hasonlóan a csoport korábbi Szent László-tárlatsorozatához – a nagy király emlékévében –, mivelhogy tudvalévő: az uralkodó édesanyja Richeza lengyel hercegnő volt.

A V4-ek együttműködése a Károly Róbert-féle visegrádi királytalálkozó, azaz 1335 óta évről évre új lendületet kap, mind a politika, mind a művészet területein. Itthon és Lengyelországban erre a hagyományra támaszkodunk, ebből (is) erőt merítünk. Merthogy a küzdelem szemlátomást nem ért véget. Óriási szerencsénk, hogy Közép-Európában vannak vezetők, akik az egymásrautaltságot újra és újra felismerik. Persze mindezekkel az ellenoldal is tisztában van. Soros György alapítványi hálózata, fizetett emberei és a nemzetközi balliberális média nem adja föl – de mi is kitartunk. „Itt állok, másként nem tehetek” – mondta a wormsi birodalmi gyűlésen Luther Márton, akinek a hitújítás és német irodalmi nyelvet megreformáló bibliafordítás köszönhető.

Mi csupán a megértés és a közép-európai együttműködés életben tartására törekszünk. József Attilával szólva: „Ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

A szerző író