Tűzparancs – az ellenzék visszatérő vádja

Budapest balliberális elefántcsonttornyaiból mintha nem nyílna ideológiai ködtől mentes kilátás.

Mert minek is lehet nevezni azt a harci eszközt, hogy monomániásan sulykolják, hogy a kormány tűzparancsot adna ki a szerb határon az illegális migránsok ellen?

Nálunk a jobboldali kormányok sorsa mindig az, hogy européer ellenfeleik, baloldaliak és liberálisok, lövetéssel és akasztással vádolják őket. 1990-ben Eörsi Mátyás (SZDSZ) jelentette ki a taxisblokád idején, hogy Horváth Balázs belügyminiszter „azt fontolgatta, hogy a tömegbe lövet”, és átlagemberek sokasága hitt is neki. 1998-ban a kormányváltás után ugyancsak nagy hatása volt annak, hogy Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ) megjósolta, hogy őt a Dunába fogják lőni. 2002-ben az MSZP brutális kampányfilmjében gerjesztette a tömegfélelmet azzal, hogy ha a Fidesz nyer, megint olyan idők jönnek (1944, 1956), amikor akasztanak

A tűzparancs toposzát idén júniusban már elővették, sikertelenül, mert idejekorán kiderült, hogy nagy blöff az egész. A kormány cáfolt, rosszindulatú spekulációról beszélt, és a témáról nem is tudott több bőrt lehúzni a balliberális ellenzék. Most, hogy egyre valószínűbb: a rendőrségen belül „határvadász” századokat állítanak fel, az ATV-től kezdve a HVG-n át az Amerikai Népszaváig megint napirendre vették a tűzparancs lehetőségét. Rónai Egonnak (ATV) szinte alig van vendége, akitől meg ne kérdezné eléggé lapos logikával, hogy akkor lesz-e tűzparancs, merthogy a vadászok ugye lőni szoktak

Annak idején Eörsi Mátyás a belügyminiszter azon kijelentését primitivizálta, hogy a kormány mindent megtesz a törvényes rend fenntartása érdekében. Ez ugyan konkrétan nem a fegyverhasználatról szólt, bár az a kijelentés alapján logikailag valóban nem volt kizárható. Ámde a törvényes fegyverhasználatnak van szabálya és fokozata (azzal való fenyegetés, figyelmeztetés, figyelmeztető lövés a levegőbe, könnygáz, gumilövedék stb.), míg Eörsi azt sugallta, hogy Horváth önkényes parancsot akart kiadni, hogy éleslőszerrel lőjenek a tömegbe, mint 1956-ban a sortüzek során. Most ugyanez a logika tobzódik megint: a határvadászok ugyanúgy lőnek, ahogy a vadászok lőni szoktak, s ha joguk lesz lőni, vadásznak a migránsokra, mint a nyulakra

Menekült gyermek lapul a bokorban, a fa mögött terhes anya bújik meg, hát puff nekik? Nem is értem, hogy a határhoz közeli kórházakat miért nem kérdezi ki, hogy felkészültek-e lőtt sérültek nagyszámú ellátására? De mit is csinálna a kormány a hullák ezreivel? És miért nem hívnak be a stúdióba történészeket, hogy ezek után részletesen ecseteljék a nyilvánvalót: a halálosztagokként működő náci Einsatzgruppék és az embervadászatot folytató határvadász századok közötti párhuzamokat? Innen már csak egy lépés, hogy a befogadóállomásokat a balliberális oldalon elkezdjék koncentrációs táborként emlegetni azon az alapon, hogy oda összegyűjtik (koncentrálják) a migránsokat. Kész csoda, hogy a tűzparancs víziója nyomán mindeddig nem vetették fel, hogy vajon a kormány vezet-e áramot is a kerítésbe, vagy hogy telepítenek-e taposóaknákat

A viták tárgya az is, hogy a magyar kormány biztonságos harmadik országnak minősítheti-e Szerbiát. A jogvédők és a balliberális ellenzék válasza természetesen az, hogy nem, ami az ideológiai háború tükrében teljesen érthetetlen. Ha ugyanis igaz, amit állítanak a Magyarországról elvándorlásról, hogy Orbán Viktor diktatúrája, önkényuralma stb. elől menekülnek az emberek, akkor nyilvánvaló, hogy Magyarország sem lehet biztonságos ország. Ékes bizonyítéka lenne ennek a romáknak az intézményesített rasszista elnyomás miatti menekülése Kanadába.

Egy színes bőrű afrikai vagy ázsiai menekült miért is lenne biztonságban ott, ahonnan a romáknak a bőrük színe miatt üldöztetés elől kell elmenekülniük? Jellemző is, hogy a kanadai hatóságoknak a romákkal szemben az európai reptereken alkalmazott diszkriminatív gyakorlata nem váltott ki tiltakozást. Pedig ahogy a HVG.hu is világosan átlátta egy május 11-i tudósításában: „Kanada elsősorban bőrszín alapján szűri a magyar bevándorlókat, a beutazók vizsgálata felületes és előítéletes.” Hozzáteszem, a Népszabadság egy sok évvel ezelőtti cikkében is az állt, hogy a kanadai határőrök az EU-ból érkező magyar állampolgárokat a gyanús bőrszínük alapján ellenőrzik, mert szingaléznek nézik őket

Ehhez képest most Boross Pétert azért vádolják „nettó” rasszizmussal, mert szerinte a bevándorlással az is „probléma”, hogy „az európaiaktól eltérő bőrszínű emberek érkeznek milliószámra”, ami akadálya az „integrálódásuknak”, ahogy a hazai romáknak is az. Amit Borossal művelnek, az a nálunk 25 éve folyó mondatvadászat és önkényes értelmezés, amiről már vastag könyvet lehetne írni. Alternatív értelmezés helyett visszakérdeznék: a bőrszín a hétköznapi valóságban valóban nem akadálya az integrálódásnak? Egy lengyel, egy világos bőrű arab és egy szó szerint fekete bőrű afrikai bevándorlónak még Svédországban is egyforma esélye van a beilleszkedésre és az elfogadtatásra? Magyarországon sem akadálya a romák érvényesülésének a bőrszín szerinti megkülönböztetés? Egy világos és egy sötét bőrű romának ugyanakkorák az esélyei? És mik is a reakciói a bőrszín miatt megkülönböztetést szenvedő bevándorlóknak Nyugaton? Nem az el- és bezárkózás, az integrálódást viszont nehezítő zárt közösségek kialakulása? És a tömeges bevándorlás nem éppen hozzájárul az etnikai hovatartozás és bőrszín miatti elkülönüléshez?

Gondoljuk csak el, mi történne, ha Boross Péterrel ellentétben, aki létező problémákat sorol, vádlói – újságírók és politikusok – kijelentenék: az európaiaktól eltérő bőrszínű emberek millióinak a bőrük színe miatt sosem volt és ma sincs problémájuk az integrálódás során. Félő, hogy saját bőrükön tapasztalnák meg, milyen is a faji hovatartozás és bőrszín miatti diszkrimináció ellen küzdő jogvédők haragja

A szerző politológus