Zsigmond Ágost páncélja és Bocskai koronája

Bocskai végrendelete alapján koronájának a bécsi kincstárban lett elhelyezve. Mi a helyzet a tulajdonjoggal?

Bánó Attila
2021. 01. 03. 10:00
Budapest, 2019. július 1. Bocskai István (1557-1606) magyar államférfi, Erdély és Magyarország fejedelmének szobra a Hõsök terén, a Millenniumi emlékmû (másként Ezredévi emlékmû) keleti kolonádján. Margó Ede alkotása 1905-bõl. MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba *************************** Kedves Felhasználó! Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemû – különösen szerzõi jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi – igényért a fotó szerzõje/jogutódja közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelõssége e körben kizárt. Fotó: Jászai Csaba
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Jóval később viszont kiderült, hogy tévedés történt, ezért jogilag ez a műtárgy nem illetett volna meg bennünket. Ezért valóban tisztességes, egyben baráti gesztus, hogy (II. Zsigmond Ágost ötszázadik születésnapja évében) a magyar állam most ingyenesen átruházta a műtárgyat jogos tulajdonosára, a lengyel államra.

Ami viszont nagyon is megilletne minket – és most felejtsük el a lengyel páncélt –, az soha nem került vissza hozzánk Bécsből. Bocskai István erdélyi és magyarországi fejedelem 1605. november 11-én egy különösen értékes koronát kapott I. Ahmed török szultántól. A csaknem kétkilós, drágakövekkel gazdagon díszített, színarany királyi fejéket a Rákosmezőn helyezte Bocskai fejére Lala Mehmed nagyvezír. A felbecsülhetetlen értékű történelmi ereklyét jelenleg a bécsi Kunsthistorisches Museum kihelyezett részlegében, a Schatzkammerben (kincstárban) őrzik.

A törökök által királlyá koronázott Bocskai végrendeletének (1606) alábbi részlete fontos érvként merülhetne fel a korona későbbi sorsát, tulajdonjogát illetően: „Az koronát is, kit nékünk török császár adott, hagyjuk az ország tárházába, úgy fejedelmekről fejedelmekre maradjon és annak készen tartassék, aki az országnak ura lészen, azzal a köves szablyával együtt, amelyet adott véle.”

A koronát – Thurzó György nádor közvetítésével – 1610-ben Bécsbe vitték, majd kilenc évvel később a kincstárban leltárba vették. Bocskai végrendelete alapján a korona kincstárban való elhelyezése rendben is lenne, de mi a helyzet a tulajdonjoggal?

Siklóssy László író, művelődéstörténész Műkincseink vándorútja Bécsbe című, 1919-ben megjelent könyvében írta: „Ha tehát eddig tűrtük is azt a szégyenletes állapotot, hogy a magyar királynak nem volt kincstára az ország fővárosában, ahol efféle kincseinket tarthatta volna, ha eddig el is néztük, hogy egy közös kincstárunk legyen Bécsben, most megszűnt már minden efféle szempont, most likvidálnunk kell minden közösséget, és vissza kell kapnunk a magunkét. A Bocskai-féle koronán soha az uralkodóház tulajdonjogot nem szerzett. Csupán őrizte azt; de most már nem kell tovább őriznie.”

Mostanában, például a közeledő húsvét alkalmából az osztrákok is tehetnének nekünk olyan gáláns gesztust, mint amilyet mi most a lengyeleknek. A „fedősztori” lehetne akár Bocskai István végrendelete.

A szerző író, újságíró

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.