Zsigmond Ágost páncélja és Bocskai koronája

Bocskai végrendelete alapján koronájának a bécsi kincstárban lett elhelyezve. Mi a helyzet a tulajdonjoggal?

Budapest, 2019. július 1. Bocskai István (1557-1606) magyar államférfi, Erdély és Magyarország fejedelmének szobra a Hõsök terén, a Millenniumi emlékmû (másként Ezredévi emlékmû) keleti kolonádján. Margó Ede alkotása 1905-bõl. MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba *************************** Kedves Felhasználó! Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemû – különösen szerzõi jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi – igényért a fotó szerzõje/jogutódja közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelõssége e körben kizárt. Fotó: Jászai Csaba

Orbán Viktor karácsonyra elajándékozta a Nemzeti Múzeum egyik legbecsesebb kincsét – adta írásának ezt a címet egy szélsőliberális hetilap online kiadása. A cikk hangsúlyozza, hogy a szóban forgó műtárgy − II. Zsigmond Ágost lengyel király gyerekkori páncélja – a múzeum legféltettebb kincsei, pontosabban „top 50” műtárgya közé tartozik.

Vagyis tartozott, mert Orbán Viktor a baráti Lengyelországnak ajándékozta, így „e legféltettebb kincset idén karácsonytól ki lehet húzni a listáról”. Az írás névtelen szerzője szerint ezzel az erővel miniszterelnökünk olasz jó barátja, Matteo Salvini is kaphatna ajándékba egy Raffaellót a Szépművészeti Múzeumból, ahogy Putyinnak, Lukasenkának vagy Trumpnak is biztosan találna valamit a hazai múzeumokban. A cikket olvasva elképzeljük, hogyan is történt a gyerekkori páncél elajándékozása.

Nos, feltehetően az történt, hogy a magyar miniszterelnök erősen töprengett, mivel szerezhetne örömöt a lengyeleknek karácsonykor, ezért bement a Magyar Nemzeti Múzeumba nézelődni. Megragadták őt az impozáns Seuso-kincsek, de ezektől eltekintett, mert nehéz lett volna kimutatni a lengyel vonatkozásokat. Hasonló meggondolásból mondott le a koronázási palástról, a bizánci eredetű Monomakhosz-koronáról és a honfoglalás kori tarsolylemezekről is. Azután megakadt a szeme a lengyel király (1520–1572) gyermekpáncélján, és akkor elégedetten csettintett, mert érezte, hogy ez lesz az igazi ajándék.

A balliberális hetilap névtelenségbe burkolózó cikkírója szerint az csupán fedősztori, hogy a magyar és a lengyel kormány közötti kulturális és tudományos együttműködésről szóló, Budapesten 1992. október 13-án aláírt egyezmény alapján „passzolták át a szajrét”. Bizonyára az is elhanyagolható körülmény, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia 1918 végén bekövetkezett felbomlása után az antantállamok és Ausztria között 1919 szeptemberében megkötött saint-germain-i békeszerződés 196. paragrafusa alapján Ausztriának az egykori udvari gyűjteményekből ki kellett szolgáltatnia „a magyar szellemi tulajdon fogalma alá tartozó” tárgyakat. Mivel az ominózus páncélt akkoriban II. Lajos magyar király gyermekkori páncéljának tartották, így logikusnak tűnt, hogy az a magyarokat illeti.

Jóval később viszont kiderült, hogy tévedés történt, ezért jogilag ez a műtárgy nem illetett volna meg bennünket. Ezért valóban tisztességes, egyben baráti gesztus, hogy (II. Zsigmond Ágost ötszázadik születésnapja évében) a magyar állam most ingyenesen átruházta a műtárgyat jogos tulajdonosára, a lengyel államra.

Ami viszont nagyon is megilletne minket – és most felejtsük el a lengyel páncélt –, az soha nem került vissza hozzánk Bécsből. Bocskai István erdélyi és magyarországi fejedelem 1605. november 11-én egy különösen értékes koronát kapott I. Ahmed török szultántól. A csaknem kétkilós, drágakövekkel gazdagon díszített, színarany királyi fejéket a Rákosmezőn helyezte Bocskai fejére Lala Mehmed nagyvezír. A felbecsülhetetlen értékű történelmi ereklyét jelenleg a bécsi Kunsthistorisches Museum kihelyezett részlegében, a Schatzkammerben (kincstárban) őrzik.

A törökök által királlyá koronázott Bocskai végrendeletének (1606) alábbi részlete fontos érvként merülhetne fel a korona későbbi sorsát, tulajdonjogát illetően: „Az koronát is, kit nékünk török császár adott, hagyjuk az ország tárházába, úgy fejedelmekről fejedelmekre maradjon és annak készen tartassék, aki az országnak ura lészen, azzal a köves szablyával együtt, amelyet adott véle.”

A koronát – Thurzó György nádor közvetítésével – 1610-ben Bécsbe vitték, majd kilenc évvel később a kincstárban leltárba vették. Bocskai végrendelete alapján a korona kincstárban való elhelyezése rendben is lenne, de mi a helyzet a tulajdonjoggal?

Siklóssy László író, művelődéstörténész Műkincseink vándorútja Bécsbe című, 1919-ben megjelent könyvében írta: „Ha tehát eddig tűrtük is azt a szégyenletes állapotot, hogy a magyar királynak nem volt kincstára az ország fővárosában, ahol efféle kincseinket tarthatta volna, ha eddig el is néztük, hogy egy közös kincstárunk legyen Bécsben, most megszűnt már minden efféle szempont, most likvidálnunk kell minden közösséget, és vissza kell kapnunk a magunkét. A Bocskai-féle koronán soha az uralkodóház tulajdonjogot nem szerzett. Csupán őrizte azt; de most már nem kell tovább őriznie.”

Mostanában, például a közeledő húsvét alkalmából az osztrákok is tehetnének nekünk olyan gáláns gesztust, mint amilyet mi most a lengyeleknek. A „fedősztori” lehetne akár Bocskai István végrendelete.

A szerző író, újságíró