Előtérbe kerülhet a növekedés ösztönzése

Az Európa második legnagyobb gazdaságával rendelkező Franciaország új elnöknek örülhet, de Francois Hollande győzelme túlmutat ezen.

A hétvégi francia elnökválasztáson a várakozásoknak megfelelően Francois Hollande nyert. Ez némi bizonytalanságot hozott a piacokra, hiszen a kampányában ígért lépései szembemennek az eddigi válságkezelés irányával. Kondrát Zsolt, az MKB Bank vezető makróelemzője szerint „várjuk meg, mit hoznak az ígéretek”. Messze nem biztos ugyanis, hogy amiket Hollande a kampányban ígért, az valóban olyan döntéseket fog majd eredményezni.

A hét végi választás nem rengette meg a piacokat. A két héttel ezelőtti eredmény inkább volt meglepetés Kondrát szerint, mint a második forduló – a piacok már bekalkulálták Hollande győzelmét. „Ha újra is tárgyalnák a fiskális paktumot, az önmagában nem jelent semmit” – emelte ki a makróelemző. Merkel korábban kijelentette, hogy „nem újratárgyalható az Európai Unió 25 tagállama által elfogadott fiskális paktum”. Ezzel szemben a múlt héten már némileg közeledett Hollande álláspontjához, amikor arról beszélt, hogy a gazdasági növekedés ösztönzése nem kerül sokba. A növekedésösztönzést az Európai Központi Bank (EKB) is szorgalmazza. „Ha ez belekerül a paktumba, azzal mindenki egyet tud érteni.”

A franciákkal kapcsolatos legnagyobb kérdés az, hogy miként állnak majd a költségvetési hiányhoz. „Ha továbbra is kitartanak a kiadáscsökkentések mellett, akkor kevesebb pénz marad a gazdaságuk ösztönzésre” – emelte ki Kondrát. A nagyobb gond az, ha elmaradnak a strukturális reformok – ez a nagyobb kockázat hosszú távon. A költségvetési hiány ellen ugyanis inkább bevételnövelő intézkedésekkel, adókkal küzdenek.

Veszélyben a görög takarékossági program

A vasárnapi parlamenti választások után veszélybe került a takarékossági reformprogram végrehajtása a súlyos adósságokkal küzdő Görögországban. Jelentősen megnőtt ugyanis az esélye annak, hogy megakad a második görög mentőcsomag, melyet az athéni vezetés februárban fogadott el – az EU–IMF-program fejében meghozandó takarékossági intézkedésekkel egyetemben.

A választások egyértelműen megmutatták, hogy a görög lakosság nemet mondott a megszorításokra: a takarékossági reformprogram mellett álló mindkét történelmi párt – az Új Demokrácia és a Paszok – komoly vereséget szenvedett. Sokan már arról beszélnek, hogy a déli állam akár az euróövezetet is elhagyhatja. „A Görögországban kialakult új politikai helyzet miatt jóval nagyobb az a lehetőség, hogy a görögök elhagyják az euróövezetet, mint az korábban volt” – mondta a Reutersnek az ING vezető közgazdásza, Carsten Brzeski.

Ez nekik fájna a leginkább

Kondrát elmondta, ha a görögök úgy döntenek, hogy kilépnek az euróövezetből, az „nekik fog messze a legjobban fájni”. A magánbefektetők korábban már sok pénzt leírtak, így összességében, bárhogyan is döntenek, nem lesz akkora hatással a valutaövezetre. „Ha kilépnek, akkor elképzelhető, hogy a külföldi befektetőknek újabb veszteségeket kell elkönyvelniük, de ez már jóval kisebb lenne, mint a korábbi adósságleírás” – tette hozzá a makróelemző.

Az eurót is megviselte a „szupervasárnap”

A bizonytalanság három hónapos mélypontra küldte az eurót a dollárral szemben: a reggeli órákban a lélektani 1,30-as határ alá is benézett a kurzus a pénteki 1,315-ös árfolyamok után. Napközben magához tért az euró, s délután öt óra körül már 1,305 körül mozgott a dollárral szemben a bankközi devizapiacon.

Összességében nem volt nagy mozgás Kondrát szerint. 2012-ben eleve nem nagy sávban mozog a kurzus, s eddig „ki sem tört ebből a sávból”. A makróelemző kiemelte, hogy amikor az EKB likviditásbővítéssel élt, akkor az euró nem gyengült, szemben az Egyesült Államok jegybankjának, a Fednek a hasonló intézkedésével – akkor a dollár gyengült. Míg USA-ban növekedés van – a magas munkanélküliség mellett –, addig az Európai Unió recesszióban van, s a növekedési kilátások sem jók. Tehát az eurónak inkább gyengülnie kellene Kondrát szerint.

Fokozódó spanyol gondok

A 2000-es évek elején komoly ingatlanberuházások voltak Spanyolországban, melyek egy ingatlanlufi kialakulásához vezettek – mondta Kondrát. Sok akkor készült épület azóta is üresen áll, az árak esnek. Nem voltak termelést ösztönző beruházások, így nem volt olyan beruházás sem, mely a növekedésre pozitív hatással lett volna. „Ezért kiigazításokra, strukturális reformokra van szükség.” Ez pedig csak tovább gyengíti a növekedési kilátásokat.

A makróelemző szerint jól látható, hogy észak és dél kezd elszakadni egymástól. Ez a tény, a legnagyobb hitelminősítő cég, a Standard & Poor’s kockázati térképén is jól látszódik (lent). Spanyolország leminősítésével az ibériai állam is közelebb került a nem befektetési ajánlású országokhoz, miután az S&P megvonta tőle az eddigi elsőrendű befektetői „A” szintet.

„22-es csapdája”

Kondrát elmondta, hogy Spanyolország nincs ugyanabban a helyzetben, mint Görögország volt – a spanyol recesszió messze nem olyan mély, mint a görög. A makróelemző szerint a spanyolokra egy hosszú, elhúzódó folyamat vár: előbb a költségvetést és az adósságpályát kell rendbe hozni. A tízéves spanyol kötvények hozamai ismét nőttek – jelenleg 5,84 százalék körül mozognak. Elemzők azt valószínűsítik, hogy a hozamok ismét „tesztelhetik” majd a lélektaninak vélt 6 százalékos hozamszinteket.

Ez gyakorlatilag a „22-es csapdája”: ha a gazdaság élénkítését részesítik előnyben, az hiányhoz, adósságnövekedéshez vezet, míg a megszorításokkal a gazdasági növekedésről tesznek le – véli Kondrát. „Ha megcsinálják a kiigazításokat, akkor hosszú távon – egy kisebb visszaesést követően – kimászhatnak a recesszióból” – tette hozzá.