Ugyanez vezérelte Putyint és Erdoğant is nemrég lezajlott találkozójukon, holott a szíriai polgárháború ellentétes oldalán állnak. A hamisítatlan balliberális pedigréjű osztrák elnök, Alexander Van der Bellen sem azért várja Bécsbe druszáját, az Erdoğannál sokkal rázósabb múltú Aljakszandr Lukasenkót, mert nincs jobb dolga. Hanem azért, mert Ausztriának komoly érdekei vannak Fehéroroszországban.
Hazánknak is vannak érdekei Törökországban és Szíriában. Ma az a legégetőbb nekünk, hogy ne induljon meg felénk és váljék migránssá a négymillió törökországi szíriai menekült. Nem véletlenül hangsúlyozza a magyar külpolitika: hosszú évszázadok óta Berlin, Moszkva és Isztambul (Ankara) háromszögében éljük az életünket. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne figyeljünk e hatalmakra. És láss csodát: a német kancellár augusztusban, az orosz elnök októberben, a török államfő pedig most járt nálunk. Ennél feljebb nehéz lenne értékelni hazánkat a mai Európában. Érdemes lenne a hazai liberális pártoknak egy új kifejezést felvenniük a szótárukba: diplomácia. Ha a világ felhőtlen, háborítatlan és tökéletes hely volna, nem lenne szükség diplomatákra, legfeljebb társalkodónőkre, síoktatókra és fitneszedzőkre. De nem az.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!