A bürokrácia diszkrét bája – idézhetné Luis Buñuel filmklasszikusának címét némileg újragondolva, aki nyomon követi az Európai Néppárt (EPP) lassan már követhetetlen eljárását a Fidesszel szemben. Heteken át keringett a sajtóban, sőt maga Donald Tusk néppárti vezető is hivatkozott arra, hogy elkészült a három „bölcs” jelentése a magyar kormányzó pártról.
A tavaly őszre ígért dokumentum azonban a mai napig sem készült el, mint szerdán kiderült, csupán szóban számolt be Tusknak Herman van Rompuy, Wolfgang Schüssel és Hans-Gert Pöttering a magyar politikai helyzetről. Azt már korábban közölték, hogy nincs és belátható időn belül nem is lesz döntés a Fidesz kizárásáról, egyelőre a tagság felfüggesztésének meghosszabbítása marad érvényben.
Hiába vetették be a bölcseket, a Fidesz kemény falatnak bizonyult: lassan egy éve rágódnak azon, kizárják-e az EPP legsikeresebb pártját.
A döntésképtelenség nem meglepő, a nyugati elit az egyértelmű, őszinte beszédről már régen leszokott, a politikai vitákat pótcselekvésekkel, különféle eljárásokkal, folyamatábrákkal helyettesítik.
Ez a brüsszeli bürokrata hozzáállás nem alkalmas a valós problémák megoldására, csupán elodázza a konfliktusokat.
A vita nem a Fideszről, sokkal inkább a néppártról szól, és azért nem tudnak dönteni, mert nincs világos elképzelésük a pártcsalád egészének identitásáról, elveiről. Az évek óta liberális irányba tolódó, többnyire csak nevükben kereszténydemokrata nyugat-európai pártok határozzák meg az EPP politikáját, amely lényegi kérdésekben nem különbözik a baloldali vagy zöld konglomerátumokétól.
A hangadók mellett azért akadnak olyanok is – elsősorban az olasz, a spanyol és a francia tagpárt –, amelyek a Fidesz álláspontját osztják. Ők is úgy látják, hogy a pártcsalád már liberálisabb a liberálisnál, ezért ideje visszatérni a keresztény-konzervatív értékekhez. Hamarosan belső diskurzus kezdődik a néppárt által képviselt politikai irányvonalról, ahol végre érdemi vita bontakozhat ki, amiben a Fidesz aktív szerepet akar vállalni.
