Hetvenkilenc nappal ezelőtt koccantak a pezsgőspoharak, az emberek szerte a világban búcsúztatták az óévet, és sok boldogságot, egészséget kívántak egymásnak 2020-ra. Öt nappal később, január 5-én a következő hír jelent meg: „Egy eddig ismeretlen tüdőgyulladást okozó vírus fertőzött meg 59 embert a közép-kínai Vuhanban a helyi hatóságok közlése szerint. Hangsúlyozták: sem atípusos tüdőgyulladásról (SARS), sem pedig a közel-keleti légzőszervi tünetegyüttesről (MERS) nincsen szó, de a vírustörzs végleges azonosítása még folyamatban van. A fertőzés egy helyi halpiacról indult el, a piacot azóta beszüntették, területét pedig fertőtlenítették. Az előzetes vizsgálat során nem találtak bizonyítékot arra, hogy a vírus emberről emberre terjedne, és a fertőzötteket kezelő orvosi személyzet tagjai közül senki sem betegedett meg.”
Így kezdődött a történet, s azóta felbolydult minden. Világjárvánnyal küzdenek az országok. Az ismeretlen vírus terjedése átírt minden korábbi forgatókönyvet, így a gazdasági és pénzügyi előrejelzéseket is. Két hónappal ezelőtt senki nem számított arra, hogy teljes egészében lefagy a turizmus, a kulturális és a sportélet, törlik a repülőjáratokat, leállnak az autógyárak, nem nyithatnak ki az üzletek, hazaküldik az embereket a munkahelyekről, kijárási tilalmakat vezetnek be, katonákat vezényelnek az utcákra, és a sort hosszan lehetne folytatni. Nincs olyan ország, ahol ne tapasztalnák meg: ma már semmi nem ugyanaz, mint tegnap volt.
A világ jegybankjai és kormányai egymás után jelentik be az intézkedéseket, hogy megpróbálják enyhíteni a járvány pusztító gazdasági hatásait. Ez nálunk is így van. Most már Magyarországon sem arról beszélnek, hogy miként lehet megőrizni az unió legmagasabb növekedését. Először is menteni kell a menthetőt. Villámgyorsan ledőlhet sok minden, ami az elmúlt tíz évben felépült. Egész ágazatok lehetetlenülhetnek el, százezrek veszíthetik el az állásukat. Többkörös segítségre van szükség, a kormány hatályba is léptette az első mentőcsomagot.
