Önző felelőtlenség

A magyar ellenzék és lakájmédiája úgy viselkedik, mint az a beteg, aki felajzott pereputtyával együtt rátámad az érte kiérkező mentőkre.

Koronavírus - Az Országgyűlés plenáris ülése Fotó: Kovács Tamás Forrás: MTI/Kovács Tamás

A magyar ellenzék és lakájmédiája úgy viselkedik, mint az a beteg, aki felajzott pereputtyával együtt rátámad az érte kiérkező mentőkre. Csak azért sem szavazták meg, hogy sürgősséggel lehessen dönteni a veszélyhelyzet meghosszabbításáról. Nekik fontosabb volt ismét nácizni egy öblöset, „felhatalmazási törvénynek” titulálva a jogszabályt. Sürgősebb volt újra előadni az unásig ismételgetett haláltáncot a jogállam és a demokrácia általuk kitalált sírja fölött. Szánalommal vegyül a döbbenet róluk gondolkodva.

Pedig a vírus nem válogat. A gyorsabban, egyszerűbben meghozható döntések, a határozott intézkedések, amelyek valóban járhatnak ideig­lenes jogkorlátozással, őket is, szavazóikat is ugyanúgy védi, segíti a járvány megfékezése közben. Nem véletlen, hogy a magyar társadalom döntő többsége egyetért az eddig hatályba lépett óvintézkedésekkel, és támogatja a kormányt a védekezésben.

A román ellenzék egyenesen azt követeli, hogy náluk is kövessék a magyar példát. A mi szedett-vetett balliberális bagázsunkat viszont csak a vírus ürügyén learatható politikai haszon érdekli. Minden megnyilvánulásukat az motiválja, hogyan szerezhetnének ebből többet, mint a kormány.

Ezért cinikusan és gátlástalanul tekintenek tőlük származónak minden olyan ötletet, amely a társadalom többségének támogatásával találkozik, miközben naponta állnak elő újabbakkal. A felelősséget teljes egészében a kormányra hárítanák mindenben, miközben a kabinet cselekvőképességét minden eszközzel megpróbálják gyengíteni. Mérhetetlen felelőtlenség vegyül bennük az önző haszonleséssel.

De mit is értek el az ostoba hisztériájukkal? Azt, hogy egy héttel később szavazza meg a kétharmados többség a veszélyhelyzet meghosszabbítását. Nem volt tehát semmilyen ép elmével, józan ésszel felfogható célja a mérhetetlen gonoszsággal átitatott szómenésnek azon kívül, hogy ismételten diktátorként, jogtipróként, a világ legfélelmetesebb ellenségeként mutathassák föl gyűlöletük tárgyát, Orbán Viktort.

Publicistáik már a hétvégén kiírták a kegyelemben részesíthetők sorából azt, aki esetleg el merne játszani a gondolattal, miszerint nyugodtan támogatható a sürgősségi eljárás. Pedig nevetséges az az álszent sirám is, hogy a rendkívüli felhatalmazás korlátlan ideig lehetővé tenné a különleges jogrend érvényesítését. Hiszen azonnal az ENSZ-csapatok bevonulásáért rikácsolnának a most sivalkodók az összes nemzetközi fórumon, ha csak egyetlen nappal is tovább élne bármi a járvány elmúltával, amit annak megfékezésére vezettek be.

Ráadásul akkor joggal mondhatnák azt, ami jelenleg csak zavarkeltésnek minősül. Rettenetesen meg vannak sértődve, amiért többen hangot adtak annak a véleményüknek velük kapcsolatban, hogy úgy viselkednek, mintha a vírusnak szurkolnának. Már pedig az tény, hogy a vírus terjedésének megállításán fáradozó kormány ellen skandálnak. Akkor tehát?

Állítólag attól félnek a legjobban, hogy a hatalom végképp beléjük fojtja a kritikus véleményeket, így nem tudják majd hatékonyabb védekezésre ösztökélni. Már azt vizionálják, hogy gyorsított koncepciós eljárásokban ítélik el az összes ellenzéki újságírót, tele lesz velük minden börtön, ami ezután épül. Adja alájuk a lovat az összes Soros által finanszírozott gittegylet a Helsinki Bizottságtól az Amnesty Internationalig.

De sajnos ez is csak üres szöveg. Mert ha Orbán Viktor csak fele olyan furmányos diktátor, mint amilyennek tartják, akkor sem szerzi meg nekik azt az örömöt, hogy mártírnak adhassák elő magukat a következő kampányidőszakban.

Apropó, kampány. Jó volna, ha észrevennék a rezsimsöprő hölgyek és urak, hogy addig van még szűk két év. Most legalább abbahagyhatnák egy kicsit.