Az Egyesült Államok legerősebb nem nukleáris bombája kifejezetten mélyen fekvő, megerősített célpontok megsemmisítésére készült. A több mint tizenhárom tonnás, hat méternél is hosszabb fegyver képes áthatolni betontömbökön, sziklán és földrétegen keresztül is, akár hatvan-kilencven méter mélységig, ahol robbanófeje pusztító erővel lép működésbe. A bomba különlegessége, hogy GPS-alapú irányítórendszerrel és egy speciális gyújtószerkezettel szerelték fel, amely érzékeli a föld alatti üregeket – például alagutakat vagy bunkereket –, és ott robban, ahol a legnagyobb kárt okozhatja. Ha ez nem elég, a hírek szerint az Egyesült Államok már készen áll egy nukleáris csapásra is. Ez nem egy akciófilm, hanem a valóság. Már nemcsak Oroszország és Ukrajna, már nemcsak Izrael és Irán, hanem Amerika és Irán között is dúl a háború. Ezt mindenki tudja, látja és olvassa világszerte, aki követi a híreket és nem éppen a rakéták elől menekül. A helyzet valahol azonban biztosan nem egyértelmű, ez pedig a koordináták szerint Brüsszel.
Az amerikai légicsapások után Irán parlamentje megszavazta, hogy az ország készen áll lezárni a Hormuzi-szorost, amelyen a világ olajszállítmányainak ötöde halad át.
Még szakértőnek sem kell lenni ahhoz, hogy rájöjjünk, ez mivel jár. A kínálat szűkülésével és ezzel párhuzamosan az árak megugrásával. A brüsszeli bürokraták úgy tesznek, mintha Európa nem a Földön, hanem egy másik bolygón lenne. Mintha a vén kontinenst nem érintené semmi, ami a világban zajlik. Ez már nem is elefántcsonttorony, hanem valami olyan hely lehet, ahol Mézga Gézáék Köbükije lakott, nevesül MZ/X. Röpködnek a bombák, elzáródik az út az olajszállítmányok előtt, az Európai Bizottság meg azon agyal, hogy – megkerülve a szabályokat – miként lehetne elzárni az egész közösséget az orosz energiahordozók elől.
A fő kérdés nem az, hogy évek alatt, rendkívüli beruházások és költségek árán teljesen le tudnánk-e válni az orosz olajról és gázról, bár ez is erős kétségeket vet fel, hanem hogy észszerű lenne-e.
Ezt pedzegette nemrégiben a Századvég szakértője. Emlékeztetett arra, hogy legutóbb 2022-ben, amikor a szankciós adok-kapok miatt Brüsszel mostani tervéhez hasonló mennyiségű orosz gáz esett ki a piacról, rövid távon tízszeres áremelkedést szenvedhettünk el. Hosszú távon pedig a kínálat szűkülése több mint kétszer olyan magas árat eredményezett, mint ami az energiaválság előtti időszakot jellemezte. Ezért ült le az európai ipar és ezért szabadult el az energiaszegénység a lakosság körében. A valóság az, hogy az uniós polgárok több mint ötöde nem képes kellő mértékben felfűteni otthonát. Az arány több mint háromszorosa az energiaválság és a háború előtt mért 6,9 százaléknak, azaz az energiaszegény európaiak száma négy év alatt több mint 65 millió fővel nőtt. Minden negyedik európaival legalább egyszer előfordult az elmúlt egy évben, hogy nem tudta időben befizetni közüzemi számláit. Az arány ebben a mutatóban a 2021-ben mért érték csaknem négyszeresére emelkedett. Brüsszel terve elsősorban azért jelent veszélyt az uniós tagállamokra, mert olyan mértékű áremelkedést idézne elő, amely fenntarthatatlanná tenné a jelenlegi tarifatámogatásokat, például a magyarországi rezsicsökkentést.
Nehéz nem máshogy értékelni a helyzetet, miszerint Brüsszelnek az a baja, hogy orosz energia kell a rezsivédelem fenntartásához. Az Európai Bizottság jelentése szerint ha az állam megvédi a családokat az áremelkedéstől, akkor nem csökken eléggé az energiafogyasztásuk, és ez fenntartja az orosz importigényt. Érdemes lenne Brüsszelből is rátekinteni a valóságra. Mert úgy tűnik, hogy az amerikai bombák ugyan kilencven méter mélységig is hatásosak, az Európai Bizottság vezetőinek ámokfutását nem tudják megállítani.
