Van lejjebb

Csatasorba vonultak az ál- és rémhírportálok, és a balliberális táborhoz tartozó fősodorbeli sajtó.

2020 februárjának végén, márciusának elején félelmetes pillanatokat éltünk át: ekkor már nyilvánvaló volt, hogy egy olyan háborúba készül az ország, amelyben sem az ellenséget, sem a konfliktus végét nem látni, tőlünk nyugatra pedig egyre nőtt az áldozatok száma. A helyzet rendkívüliségét mutatta, hogy a szemben álló politikai erők összekapaszkodtak a koronavírus fenyegető árnyékát látva. A kormánypártok egyeztetésre hívták az ellenzék képviselőit, akik érdemi javaslatokkal járultak hozzá a járvány egészségügyi és gazdasági hatásainak mérsékléséhez. Az Országgyűlésben a háttérbe húzódott a pártpolitika és előtérbe került a valódi vita. Úgy látszott, megvalósulhat a nemzeti összefogás.

Mindez csupán néhány hónapja történt, ám e rövid idő mintha éveknek tűnne. A törékeny béke felborult a koronavírus elleni védekezésről szóló törvény és a veszélyhelyzet meghosszabbításával kapcsolatos viták miatt, és az azóta eltelt időben az ellenzék konstruktív javaslatait felváltotta egy kommunikációs ámokfutás, megérkezett a rémségek cirkusza – amely természetesen nem a személyekre, hanem az általuk használt panelekre, mémekre értendő.

Csatasorba vonultak az ál- és rémhírportálok, és a balliberális táborhoz tartozó fősodorbeli sajtó is asszisztált a példátlan kampányhoz, amelynek csúcspontja – legalábbis először ezt lehetett hinni – az álmentős története volt. Németh Athinát arra használta fel a baloldal, hogy honfitársaink állítólagos halálából politikai hasznot húzzon. Az aljasságnál és a cinizmusnál csak egyvalami volt nagyobb a történet kapcsán: a szerencsétlenkedés. A szocialistákhoz kötődő egyik híroldalon, a Hírklikk.hu-n egy olyan, elvileg Korózs Lajostól származó közlemény jelent meg a politikus által készített propagandavideó kapcsán, amely kommunikációs utasítást tartalmazott: „itt Lajostól néhány személyes mondat is belefér”. Kármentés helyett a szocialisták lebuktatták a híroldalt, amelyet ezek szerint a pártközpontból irányítanak.

Minderre már nehéz volt rátenni egy lapáttal, de sikerült. Július elején a Hírklikk az ismeretlenségből előhalászta Németh Károlyt, aki állítólag önként jelentkezett a lapnál, hogy a birtokában van egy csodamasina, amely olcsó és hatékonyan lehet vele tesztelni a Covid-19-gyanús betegeket. A cikk lényege mégsem ez volt. Németh és a Hírklikk korrupcióval vádolta meg a kormányt, amiért nem ebből a műszerből, hanem az állítólag drágábból rendeltek. Ezután Németh Károly számos ellentmondó nyilatkozatot tett. A történet akkor vált érdekessé, amikor lapunk megkereste Némethet, akivel interjút készítettünk, és aki azt ígérte, az általa elvileg tanácsadóként képviselt cég ügyvezetője másnap küldi nekünk a nyilatkozatát. A dokumentum megérkezett, és az állt benne, hogy az ügyvezető – Németh felesége vagy élettársa – elhatárolódik tőle és minden, a múltban tett vagy jövőbeni nyilatkozatától.

A hihetetlen fordulatot egy még szürreálisabb követte: kiderült, hogy az álmentős Németh Athina és Németh Károly testvérek. Tehát miután a baloldal lebukott az álmentős történetével, egy újabbal álltak elő, ezúttal a korrupciót helyezve egy valótlanságoktól hemzsegő történet középpontjába, és ismét lebuktak. A Benny Hill-show-ban sincs annyi szerencsétlenkedés, amennyit néhány hét alatt összehoztak a szocialisták és a baloldal. Mindez azonban cseppet sem vicces: az efféle akciók a választópolgárok megtévesztésére és manipulációjára irányulnak, éppen ezért a demokráciára jelentenek veszélyt.

A Németh testvérek története ismét bebizonyította: a baloldal bármire képes. Épp ezért ne gondoljuk, hogy nincs még ennél is lejjebb.