Nagyapámtól származik a mondás, aki nagy lóversenyes volt: nem szabad feladni, mint egy rossz ló az utolsó kanyarban. Vagyis amikor már a célegyenesben vagyunk, nem érdemes lazítani, mert elszalaszthatjuk a győzelmet, s eddigi erőfeszítéseink hiábavalónak bizonyulhatnak. Ezt alkalmazhatjuk a járványra is, hisz ha most engedünk a csábításnak, és a kedvezőbb fertőzöttségi adatok hatására enyhítünk a korlátozásokon, a pandémia feletti remélt győzelmünket tesszük kockára. Tudják ezt a járványnak drukkolók is, és mindent elkövetnek az elcsigázott, türelmének végső tartalékait mozgósító lakosság felhergeléséért. Ugyanazok az erők állnak a korlátozások feloldásáért történő protestálások mögött és szervezik a tüntetéseket az éttermek korai kinyitásáért, csupán hol ilyen, hol olyan mezben jelentkeznek.
A tegnapi gyér, pár száz fős tüntetésszerűség kudarca azonban szemléltette, hogy a magyar emberek józan, reálisan gondolkodó nagy többsége tisztában van azzal, hogy most kell a legtürelmesebbnek lennünk, amikor már szinte tapintható közelségbe került a megoldás, a lakosság nagyarányú átoltása.
Ha feladjuk a küzdelmet és a lovak közé dobjuk a gyeplőt, engedjük az éttermek kinyitását, ezzel tömegjeleneteket idézünk elő, amit törvényszerűen ismét követnek a tömeges megbetegedések. A lakosság fantasztikus fegyelmezettséggel teljesített lemondását, heroikus küzdelmét nullázzuk le. Elég, ha vigyázó szemünket Portugáliára és Csehországra vetjük, ha egy parányi kétely költözik belénk, megéri-e az óvatosság, az észszerű szigor. Mindkét ország éltanulónak tűnt a járvány elleni háborúban, aztán engedtek a fegyelmezettségen, s most nyögik a szomorú következményeket: a halálozási adataik drámaira fordultak.
Persze, ha van foglalkozás, amely művelőinek különösen gyakorolniuk kell a türelmet és lemondást, mert leginkább őket sújtja ez a vírushelyzet, a szegény vendéglősöké tényleg ilyen.
Az egész turisztikai ágazat előtt le a kalappal, amiért példás önfegyelemmel viselik el, hogy alig űzhetik hivatásukat és iszonyú károkat kell elszenvedniük a kényszerű korlátozások miatt.
Ezért lehet tudni, hogy a mostani étteremkinyitási partizánakciók, demonstrációk mögött azok a politikai erők bújnak meg sunyi módon, amelyeknek a vírus nem ellenség, hanem szövetséges. Akik a pandémia elhúzódásától remélik, hogy csenevész pártjaik megerősödhetnek a járvány okozta társadalmi elkeseredés hatására. A baloldal ugyanis mindent bevet, hogy a jövő évi választásig eszkalálódjon a járvány. Másként fogalmazva: a vírussal kéz a kézben járnak. Az emberek csak kapkodják a fejüket, amikor az MSZP sokszorosan levitézlett EP-képviselőjét hallják, aki a vendéglátóhelyek részleges nyitása mellett érvvel átlátszó álságossággal. Akárcsak a terézvárosi momentumos polgármester, aki szintén a teraszok nyitásán keresztül akarná megfúrni a járványellenes intézkedések eredményességét.
Mindenkinek látnia kell:
ugyanazok a politikusok támadnák a kormányt később, akik most a nyitást követelik. S habozás nélkül a vendéglősöket is bűnbakká tennék, ha politikai hasznot remélnének ettől.
