Nézem őket, ahogy jönnek. Hol kis csoportokban, hol hosszú, tömött sorokban. Főleg édesanyák egy vagy több gyerekkel. Megkönnyezi látványukat a tudósító, a műsorvezető, a háttérben neszező szerkesztő is. Radnóti szólal meg a beállt süket csöndben: „De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred, / hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet, / kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen, / …” Akkor irány segíteni rajtuk! Egy emberként, mindenkinek. Ki sem kell mondani. Szinte magától indul meg a szervezkedés, a gyűjtés. Van, aki fuvart kínál, van, aki szállást. Az élelemmel sem lesz probléma. Ha már senki nincs ott, ahol azelőtt az angyal állt a karddal, ha el is hagyta az ukrajnai harcok elől menekülőket őrangyaluk, a magyar nép lelkéből önkéntelenül felszakadó együttérzés visszaadhatja hitüket. A hitünket, ami mindig veszni látszik, amikor tobzódik az embertelenség. Mint most, itt a szomszédban. Ahol ráadásul közel kétszázezer nemzettársunk él.
Nem véletlen, hogy a magyar kormány álláspontja is az, mindenkinek segítenie kell a háború áldozatait. Mi, magyarok, első helyen Kárpátalját és az ott élő magyarokat akarjuk segíteni, de nem szenved szükséget senki, aki nálunk remél nyugalmat, legyen bármilyen nemzetiségű. Ennek érdekében a magyar–ukrán határátkelőhelyek nyitvatartását folyamatossá tették mindenhol. A határátkelőhelyek közelében a karitatív szervezetekkel külön Segítségpontokat alakítanak ki. Itt nemcsak élelmiszerrel és információkkal látják el a segítséget kérőket, a kormányhivatalok munkatársai is jelen lesznek. A katasztrófavédelem is segít az elosztásban, szállításban. A helyszínen járt Orbán Viktor is, aki megerősítette, a magyar állam mindenkiről gondoskodik, aki a háború miatt kénytelen volt elhagyni otthonát.
Gyűjtést indított minden erre hivatott egyházi és civil szervezet, a közmédia rendkívüli Jónak lenni jó! akcióba kezdett, cégek, magánszemélyek sokasága teszi a legkülönfélébb felajánlásokat. Nem csupán az ideérkező menekültekre, hanem az otthon maradottakra is gondoltak, ezért több konvoj visz élelmet, más szükségleti cikkeket a háború fenyegette Kárpátaljára. Mély emberi együttérzésről, empátiáról, szolidaritásról tett tanúbizonyságot a magyar társadalom abban a pillanatban, amint a bajt érzékelte. Tette ezt annak ellenére, hogy most is voltak olyanok, akik megpróbálták ezt a helyzetet is kormányellenes uszításra felhasználni, mondván, senki nem foglalkozik az ideérkezőkkel, nem várja, nem fogadja őket senki. De hatástalan volt az ármány, mert egyre többen indultak a határra eleven cáfolatot adni a károgásra. És miközben a baloldal fegyvereket és magyar katonákat akar küldeni a háborús övezetbe, belesodorva ezzel hazánkat a konfliktusba, a magyar nép tudja a dolgát, emberségből mutat csodálatos példát.