A Hamász kifüstölése lényegében nem sikerült, bármennyire is ezt ígérte az izraeli miniszterelnök. Nem véletlen, hogy Izrael 2005-ben kivonult a területről és átengedte az irányítást a palesztinoknak, a vákuumot pedig azonnal a Hamász töltötte ki. Az akkori miniszterelnök Ariel Saron volt, akire sok mindent lehet mondani, de hogy békülékeny lett volna, azt nem. Ő is ott volt az 1967-es háborúban. De ő úgy döntött, hogy a felépített, de teljesen életképtelen zsidók lakta telepeket a Gázai övezetben fel kell számolni, a területet hermetikusan elzárni, ellenőrizni a határait, a kikötőt, és mindent, amit bevisznek vagy kihoznak. Ez annyira sikerült, hogy a háború előtt hamarabb lehetett a legújabb iPhone-t megvásárolni Gázában, mint Amerikában.
A gázai palesztinokat 1948 óta lövi Izrael, így cseppet se barátságosak és naivak, nem kérnek Izraelből, a Hamász ellen pedig semmit se tudnak tenni. A Hamász pedig ölni fog, mert ez a lényege.
Közben persze valamennyire irányítja is a városokat, intézi a saját ügyeit, nem csak harcból áll az élet, de azért ez alapvetően egy terrorszervezet. Nem tudni, hogy lenne-e olyan politikus, aki képes volna megoldani a konfliktust. Korszakos, történelmi sérelmekről és tengernyi vérről van szó, nem valami apró félreértésről. Meg lehet érteni mindenkit, a gyermekét gyászoló apát, a testvérét kereső egyetemistát, a szenvedő gázai anyukát, az orvosokat, a páncélost túráztató katonát, Benjamin Netanjahut, Katart. Mindenkinek igaza van és senkinek sincs igaza. Ezért is tűnik annyira lehetetlennek a béke.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!