A vádak vádja

Semmi értelme bemenni a Roth-féle bűzös sikátorba, s magyarázni a bizonyítványt.

2020. 08. 24. 6:00
Germany's Minister of State for Europe Michael Roth during his press conference with British Minister of State for Europe and the Americas Alan Duncan and Polish Minister of Foreign Affairs Jacek Czaputowicz at the Western Balkans Summit in London
Germany's Minister of State for Europe Michael Roth listens to a journalist ask a question about Britain's Foreign Secretary Boris Johnson, during his press conference with British Minister of State for Europe and the Americas Alan Duncan and Polish Minister of Foreign Affairs Jacek Czaputowicz at the Western Balkans Summit in London, Britain, July 9, 2018. Matt Dunham/Pool via REUTERS - RC1C0821EB30 Fotó: REUTERS Forrás: MTI
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Európa-szerte egyértelmű trend, hogy a baloldali-liberális pártok nagyon súlyos válságba kerültek. Megszűnt az a hatalmas réteg, a munkásoké, akiket ők hivatottak képviselni, így folyamatosan erodálódik befolyásuk, kevesebb pénz jut hozzájuk egyre fogyatkozó támogatóik hatásaként, s bizony az ötletek terén is híján vannak a frissességnek. Ekkor jön el a vádak vádjának ideje: az antiszemitizmus. Mert ezt bárki mondhatja, nyilván messzire mutatva, esetleg összekacsintva a nézőkkel, s azt állítja, az a másik zsidóellenes érzelmeket táplál. A mérges nyilat most ­Michael Roth német külügyi államtitkár lőtte ki Magyarország irányába, miszerint nálunk terjed az antiszemitizmus. Ő ezt mindenféle retorzió nélkül megteheti, kiváló barátai és üzletfelei már alaposan megpuhították a németországi olvasók és nézők gondolkodásmódját: Orbán Viktor diktátor, szélsőjobboldali, s az országban gyűlölik a zsidókat.

Itt most szerepelhetne egy lista arról, milyen kapcsolatok kötnek össze minket a zsidósággal, milyen programsorozatok működnek évek óta állami támogatással, milyen a viszony Izraellel, de nem fog szerepelni. Semmi értelme bemenni a Roth-féle bűzös sikátorba, s magyarázni a bizonyítványt. Magyarország ezen a téren nagyon sokat tett és tesz, a német államtitkár pedig olyan vádat húzott elő, amely akkor volt utoljára hatékony, amikor még az SPD előremutató és dinamikus párt volt. Ma a teljesen megcsontosodott és mozgásképtelen német politikai elit múmiái a szocdemek, akik a parlamenti matematika és a szavazói megszokás eredményeképp vannak kormányon. Az az elit, amely rendkívüli ügyességgel kormányozta az országot Európa vezető pozíciójából a migránsválság soha fel nem mérhető kudarca felé, s tette a valaha stabil és biztonságos Németországot tétova és veszélyes állammá. Mondjuk a zsidók számára. Mert a kétezres évek eleje igazi zsidó reneszánsz volt Németországban, a mostani viszonyok ugyanakkor riasz­tók. Heiko Maas német külügyminiszter január végén riadóztatta a kormányt, ha nem tesznek valamit, a németországi zsidók el fogják hagyni az országot, mivel naponta érik inzultusok őket, s minden második németországi zsidó polgár elgondolkodott a külföldre költözésen. Erre minden alkalommal az a válasz, hogy összegyűlnek döntéshozók, oktatási szakemberek, politikusok és létrehoznak egy nagyon sok pénzt felemésztő programsorozatot, amelynek keretében a német fiatalok ellátogathatnak Auschwitzba, előadásokat hallgathatnak töriórán a holokausztról és filmeket készítenek, amelyeket levetítenek a fia­taloknak. Ezt utána sikerként értékelik, megveregetik saját vállukat, s néhány esetben számonkérik másokon, miért nem csinálnak ők is így.

A magyarországi zsidóknak nem kell biztonsági őrökkel kísértetniük vezetőiket, gyerekeiket, nem kell aggódniuk amiatt, ha kipával a fejükön mennek ki az utcára, s az se véletlen, hogy az izraeli látogatók is előszeretettel jöttek hozzánk, amíg erre lehetőségük volt a járvány előtt. Valahogy a Lajtán túl máshogyan működik a valóságérzékelés, hiszen a magyarországi helyzet Roth szerint aggasztó, Grazban viszont konkrétan megtámadták a helyi zsidó vezetőt, ezt az élet velejárójának tekintik arrafelé. Hiszen feltehetően Ausztriában is csináltak mindenféle filmeket és előadásokat, és sok osztrák diák vehetett részt lengyelországi látogatáson, hogy emlékezzenek az áldozatokra, és ott is sikernek könyvelték el a programsorozatot, mondjuk a német EU-elnökség idején.

A tényeknél mindig sokkal erősebbek az elképzelések, ha valakinek tehetsége nincs a politizáláshoz, de odanőtt az évek során a bársonyszékhez.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.