Őrsi Gergely, a budai II. kerület dollárbaloldali polgármestere nem tiltotta be a Millenárison a CPAC-et, a konzervatív jobboldal vezető euró­pai seregszemléjét. Ha kísérletet sem tett rá, akkor váljék ez becsületére. Mert manapság már ez is nagy szó Európában a CPAC-hez hasonló szellemiségű, múlt heti brüsszeli NatCon konferencia betiltására tett több kísérlet óta. Ez utóbbira sem „neonácik” voltak hivatalosak, hanem Orbán Viktor kormányfő mellett többek között egy-egy volt francia elnökjelölt, lengyel kormányfő és brit miniszter. Nem mintha ne mutatkozna nálunk is némi igény a betiltásra. 

„Liberális” (értsd: ellenvéleményt zsigerileg nem tűrő) értelmiségünk egyik színe-virága, akinek gyermeke az egyik dollárbaloldali párt külügyi felelőse, azt üzente a brüsszeli betiltást kifogásoló Szijjártó Péter külügyminiszternek: „ne ugasson”, hiszen a „szélsőjobboldal” arrafelé szalonképtelen… (Mivel nem közszereplő, neve, címe a szerkesztőségben.)

Így lettünk mára az európai szabadság sajnálatosan ritka zárványa. Be is töltjük e szerepet. – Miközben egész Európát elöntötte egy progresszív liberális óceán, itt csodák csodájára megmaradt egy konzervatív sziget, amely nemcsak dacol, hanem túlél, sőt boldogul, sőt sikeres, sőt győz és újra és újra győz – mondta tegnap a miniszterelnök a CPAC-en. A konferenciát, amelyről a párhuzamos univerzumban élő HVG (éves előfizetése: 130 dollár) azt írta, szinte a kutya nem jött el, még a trumpisták sem, Magyarország az uniós választások előtt pár héttel rendezi meg, immár harmadszor, rangos felszólalókkal, trumpistákat és józan európaiakat is felvonultatva a több ezer résztvevő között. A választás tétje nem kicsi: háború vagy béke, migráció vagy nemzetféltő elzárkózás, illetve a nemátalakításokat is magába foglaló genderideológia, avagy hagyományos családmodell a kérdés. 

A hivatalos Európa e hármasból rendre az első opciót pártolja, Magyarország viszont az utóbbiak mellett teszi le a voksát. Ezért is lesz esedékes a nyáron az őrségváltás Brüsszelben, mégpedig a nemzeti szuverenitás jegyében, hogy ne forgassák ki társadalmainkat se a Soros-terv, se a Nyugaton sajnálatos divattá vált woke-ideológia jegyében. Egyre valószínűbb, hogy más lehet a végeredmény, ha Európát végre az európaiakra bízzák a brüsszeli direktórium helyett. 

Nyugat-Euró­pa fontos államai közül Franciaországban, Olaszországban, Hollandiában, Belgium flamand részén és Ausztriában is a szuverenitáspárti jobboldal áll az élen a felmérésekben, megközelítve a Fidesz–KDNP listájának – a máltai kétpártrendszert leszámítva – egész földrészünkön példátlan támogatottságát. Nem véletlen, hogy hazánk a CPAC-nek, ennek a globális, Amerikától a Távol-Keletig terjedő rendezvényhálózatnak európai zászlóshajója. A 2010 óta folyamatosan hivatalban lévő nemzeti-konzervatív kormány az egyes szakpolitikai gyakorlatai (például migráció, családügy) mellett azért is túlzás nélkül példaértékű a világ jobboldala számára, mert 2006 ősze óta csak győzelmeket tud felmutatni, választási vereséget nem kellett elkönyvelnie.

Önáltató hiba lenne ugyanakkor tudomást sem venni a globális ellenszélről, az európai erőviszonyokról és a kultúrharcban bevetett eszközökről. A bevándorlásellenes Geert Wilders hiába „nyerte meg” a holland választásokat, jelen állás szerint nem lesz kormányfő. Anélkül, hogy előre kárognánk, hasonló helyzet alakulhat ki idén Ausztriá­ban, amire Donald Trump amerikai győzelme lehet globális gyógyír. Dzsungelharcot kell folytatni a fősodorral szemben – nem véletlenül hangzott ez el tegnap a CPAC-en. De akkor folyjék legalább tisztességesen, nem betiltásokkal.

Borítókép: Orbán Viktor beszédet mond a CPAC Hungary 2024-en (Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Benko Vivien Cher)