Ütőkártya, adu – Donald Trump kétségkívül előnyös, tekintélyt parancsoló vezetéknév birtokosa. Most azonban az adut tromfolnák a vezető NATO-demokráciák felkent korifeusai, annyira félnek a démosztól. „Mi, a nép…” – e szavakkal kezdődik az Egyesült Államok alkotmánya, amire szeretnek lépten-nyomon hivatkozni. Márpedig az istenadta nép bő fél év múlva az egybehangzó felmérések szerint Trumpot készül elnökévé választani a gyengélkedő Joe Biden után. Viszont Trump olyat is ígért már, hogy huszonnégy óra leforgása alatt véget vetne az ukrajnai háborúnak.
Az lenne ám a nagy córesz. Mit lép hát a háttérkormányzás, a katonai-ipari komplexum és a NATO-szoldateszka? Eldugja Trump elől az ukrajnai háborút, mint kozákok elől a szűzlányt, hogy a vészterhes időkben is biztonságban legyen. Hiszen a végén még tényleg visszajön a tarajhajú, és elrontja a minden szempontból elsőrangú háborús bizniszüket. Igazán kár lenne érte. Éppen most, hogy nagy nehezen sikerül kitaposni a washingtoni kongresszusból 61 milliárd dollárt Ukrajna további megsegítésére. Ha a háború vagy béke kérdése nem a bőrünkre menne, akár komikusnak is nevezhetnénk, hogy Trump, a nyugati világ legrettegettebb embere (Chris Van Hollen szenátor róla: „Mindenki berezelhet, mint az állat!”) épp azzal van elfoglalva, hogy egy manhattani tárgyalóteremben bizonygassa: nem hamisított iratokat, amikor ügyvédje hallgatási pénzt fizetett egy pornószínésznőnek. Az ukrajnai háború nagyban seftelő markotányosai eközben Brüsszelben semmit nem bíznak a véletlenre. Az atlanti szövetség nyári, 75. születésnapi csúcsértekezletén le akarják nyomni a tagállamok torkán, hogy Trump elől a NATO-központ hatáskörébe vonják az ukrajnai háború zavartalanságát biztosító szervezeti egységet, csúnya műszóval az Ukrajna-védelmi kontaktcsoportot. Kés, villa, olló Trump kezébe nem való!
Biden és Trump két teljesen különböző utat járt be a Fehér Házig. Biden mint alamuszi nyuszi addig rótta majd fél évszázadon át a washingtoni folyosókat, amíg a legfelső állásba nem dolgozta magát. Természetesen — ahogy egy kongresszusi bizottság neve ezt szépen őrzi – az „utak és módok”, azaz a különféle mögöttes érdekek maximális figyelembevételével. Kár, hogy ma, demensen Biden már nem sokra emlékezhet a tapasztalataiból.
Trump hetvenévesen robbant a nagypolitikába, amikor volt már minden és mindannak ellenkezője is. Anyagilag független, szeszélyes, és úgy akarja irányítani Washingtont, ahogy apjától látta New York-i ingatlanfejlesztő cégük esetében. Ahogy egy vezető teszi. Ez vörös posztó a „berezelt” háttérhatalom szemében, amelynek létezésére napról napra két lábon járó bizonyítékot kapnak a világ tévénézői. Joe Bidennek hívják, 81 éves, és fogalma sincs, kivel tárgyalt tíz perce. Bob Woodward, az amerikai újságírás doyenje az ujjait csontig koptatva ontotta a könyveket Trump Fehér Házának viselt dolgairól. Érdekes, de Biden elnökségéről még egyet sem írt…
Napi hétszáz ukrán hal vagy rokkan meg a fronton. De ez még az állítólagos barátaikat sem érdekli. – Egy amerikai sem hal meg Ukrajnában. Eközben mi újraépítjük (hadi)ipari bázisunkat. Az ukránok egyik legnagyobb ellenfelünk hadseregét pusztítják. Nehezen találok ebben bármi kivetnivalót. Csodálatos, ahogy védik magukat – tapintott a lényegre Mitch McConnell, az egyik legbefolyásosabb szenátor. A dolgos kezek mostanra Izrael és Tajvan dollármilliárdos megsegítését is gyorsan elintézték, mielőtt Trump érkezése bezavarna a képbe. Sőt törvénnyel azt is, hogy ne léphessen ki egyoldalúan a NATO-ból. Lám, milyen fárasztó meló a világ csendőrének lenni! Viszont nem lenne kötelező.
