Ütőkártya, adu – Donald Trump kétségkívül előnyös, tekintélyt parancsoló vezetéknév birtokosa. Most azonban az adut tromfolnák a vezető NATO-demokráciák felkent korifeusai, annyira félnek a démosztól. „Mi, a nép…” – e szavakkal kezdődik az Egyesült Államok alkotmánya, amire szeretnek lépten-nyomon hivatkozni. Márpedig az istenadta nép bő fél év múlva az egybehangzó felmérések szerint Trumpot készül elnökévé választani a gyengélkedő Joe Biden után. Viszont Trump olyat is ígért már, hogy huszonnégy óra leforgása alatt véget vetne az ukrajnai háborúnak.
Az lenne ám a nagy córesz. Mit lép hát a háttérkormányzás, a katonai-ipari komplexum és a NATO-szoldateszka? Eldugja Trump elől az ukrajnai háborút, mint kozákok elől a szűzlányt, hogy a vészterhes időkben is biztonságban legyen. Hiszen a végén még tényleg visszajön a tarajhajú, és elrontja a minden szempontból elsőrangú háborús bizniszüket. Igazán kár lenne érte. Éppen most, hogy nagy nehezen sikerül kitaposni a washingtoni kongresszusból 61 milliárd dollárt Ukrajna további megsegítésére. Ha a háború vagy béke kérdése nem a bőrünkre menne, akár komikusnak is nevezhetnénk, hogy Trump, a nyugati világ legrettegettebb embere (Chris Van Hollen szenátor róla: „Mindenki berezelhet, mint az állat!”) épp azzal van elfoglalva, hogy egy manhattani tárgyalóteremben bizonygassa: nem hamisított iratokat, amikor ügyvédje hallgatási pénzt fizetett egy pornószínésznőnek. Az ukrajnai háború nagyban seftelő markotányosai eközben Brüsszelben semmit nem bíznak a véletlenre. Az atlanti szövetség nyári, 75. születésnapi csúcsértekezletén le akarják nyomni a tagállamok torkán, hogy Trump elől a NATO-központ hatáskörébe vonják az ukrajnai háború zavartalanságát biztosító szervezeti egységet, csúnya műszóval az Ukrajna-védelmi kontaktcsoportot. Kés, villa, olló Trump kezébe nem való!
Biden és Trump két teljesen különböző utat járt be a Fehér Házig. Biden mint alamuszi nyuszi addig rótta majd fél évszázadon át a washingtoni folyosókat, amíg a legfelső állásba nem dolgozta magát. Természetesen — ahogy egy kongresszusi bizottság neve ezt szépen őrzi – az „utak és módok”, azaz a különféle mögöttes érdekek maximális figyelembevételével. Kár, hogy ma, demensen Biden már nem sokra emlékezhet a tapasztalataiból.
