Újabb körmöst osztott ki Magyarországnak az amerikai pedellus bácsi. Mert szerinte romlik az „emberi jogi” helyzetünk. Folyton romlik. Más kérdés: mióta osztályfőnöke a kétszázötven éves Egyesült Államok az ezerszáz éves Magyarországnak? Nem rémlik, hogy fölkértük volna a baloldali amerikai kormányzatot a belügyeinkbe való belekotnyeleskedésre. A hadihajók és az atombombák száma sem jogosít föl senkit ilyesmire. Ő valamiért mégis megteszi. Évről évre a világ minden országát leosztályozza. E buzgalmat lehet sztoikus türelemmel szemlélni, mint amikor hiperaktív Pistike óra közben századszor is körbeügeti a tantermet. Ám lehet egetverő arroganciának is gondolni. 
 

 Például galád módon korlátozzuk, hogy kisgyermekek hozzáférjenek az LMBTQ-irodalomhoz, ezáltal a kicsik nem lesznek olyan nyitottak a haladásra, mint az amerikai demokraták kölkei, akik már azt sem tudják, fiúk-e vagy lányok. Ott biza nincs fóliázás, már az ovisokat is promiszkuitásra nevelik, amelynek eredményeként – egy januárban közzétett fölmérés szerint – az amerikai fiatalok csaknem harmada ferde hajlamú. Hogy Bidenék a saját gyerekei­ket hogyan mételyezik, az ő dolguk, ám a mieinkről sürgősen pattanjanak le; vagy ha így érthetőbb: ne szuszogjanak a hajukba!
A jelentés nehezményezi, hogy a külföldről finanszírozott „civil” szervezeteket szuverenitási veszélyforrásnak tekinti, „megbélyegzi” a magyar kormány. Bezzeg az USA-ban csak simán ügynökként kezelik az ilyeneket. A szuverenitásvédelmi törvényünk is feszélyezi őket. Amit meg tudok érteni. Mostantól még nagyobb titokban kell utal­niuk a kampánymilliárdokat helyi ágenseiknek. Kedvenc részem, amikor sajtópletykákra hivatkozva azt róják föl, hogy a magyar állam kémprogrammal megfigyelhetett embereket.