A legjellemzőbb eset mégis valószínűleg a 2011-es US Openhez fűződik, amikor az elődöntőben, az előző évhez hasonlóan Djokovics vert helyzetből fordította meg a „Sir Roger” elleni meccset úgy, hogy a svájci meccslabdájánál elképesztő fonákkeresztet ütött. A kézfogáskor Federer gyilkos pillantást vetett a szerbre, majd a sajtótájékoztatón így osztotta ki: „Djokovics akkor már nem hitt abban, hogy megnyerheti a meccset. Nagyon kiábrándító egy ilyen játékostól kikapni, mert úgy éreztem, fejben már nem is volt ott. Aztán beüt egy szerencsés fonákot, és kész, vége.”

John McEnroe azt a szerencsés fonákot minden idők egyik legnagyobb ütéseként jellemezte, ami szerinte a szerb kikezdhetetlen önbizalmáról is árulkodik. Amikor ezzel szembesítették, Federer ironikusan reagált: „Önbizalom? Ugye csak viccel? Ugyan már, kérem. Vannak játékosok, akik úgy nőttek fel, hogy 2:5-nél a döntő szettben elkezdenek vagdalkozni. Én soha nem játszottam így. Én abban hittem, hogy a kemény munka megtérül. Hogy lehet valaki képes ilyen ütésre meccslabdánál? Lehet, hogy húsz éve így csinálja, és neki ez teljesen természetes. Ezt tőle kellene megkérdezni.”
Az ehhez hasonló nyilatkozatok is hozzájárultak ahhoz, hogy a közönség szinte megutálta a betolakodó Djokovicsot. 2015-ben New Yorkban, amikor legyőzte Federert a döntőben, taps helyett kifütyülték őt. A szerb akkor még megértően nyilatkozott – nyilván nem könnyű megemészteni egy ekkora bajnok és kedvenc vereségét, azért dolgozik, hogy egyszer őt is ennyire szeressék –, később aztán, amikor egyeduralkodóvá vált, többször kiosztotta a vele ellenséges közönséget. Az sem véletlen, hogy Djokovics a minap úgy nyilatkozott, hogy Nadallal mindig könnyebben megtalálta a közös hangnemet, mint Federerrel.

Alcaraz és Sinner miért kedveli jobban, mint Federer és Nadal?

„Novak még mindig mindent lát a pályán. Minden labdára van válasza” – Alcaraz így méltatta őt az idézett közös wimbledoni edzés után. „Ma én voltam a jobb. De Novak még mindig a legösszetettebb játékos” – Jannik Sinner így dicsérte Djokovicsot a 2024-es Australian Open után, az idei Garros után pedig úgy fogalmazott, a tenisznek szüksége van Djokovicsra. Maga a szerb pedig egy-egy vereséget rendre azzal intéz el: Sinner vagy éppen Alcaraz ma túl jó volt ahhoz, hogy nyerhetett volna ellenük.

Ez a hang nem éppen jellemző a teniszre. Pláne a nagy bajnokokra, amikor felbukkannak a trónkövetelők. Amikor Michael Chang 1989-ben, 17 évesen megnyerte a Roland Garrost, Jimmy Connors így gratulált neki: „OK, nyert Párizsban. Wimbledonban a harmadik fordulóra halott lesz. Ha gyors a fű, egy játékot sem nyer.” Ugyanő az ifjú Agassit így jellemezte a „Paradicsommadár” híres Canon-reklámjára utalva: „Tényleg a külső a minden? Először próbálj már meg nyerni valamit!”

Djokovics másként viszonyul a fiatalokhoz. Amikor a 2021-es ATP-világbajnokság (ATP Finals) elődöntőjében kikapott Alexander Zverevtől, a következő szavakkal gratulált az orosz származású németnek: „Remélem, egyszer túlnősz rajtam.” A viszonzás nem maradt el: amikor Djokovics visszalépett a 2024-es Australian Opentől, s John McEnroe-val az élen sokan kétségbe vonták a sérülését, Zverev kelt a védelmére, kijelentve, senkit sem tisztelt jobban Djokovicsnál.

Djokovics így lesz minden idők legjobbja

S mintha lassan enyhülne a légkör Djokovics körül. Tapsot, sőt együttérzést váltott ki, amikor azt fejtegette az idei Garros után, valószínűleg ez volt az utolsó párizsi fellépése. Hasonló tiszteletre számíthat Wimbledonban is. Ami talán az utolsó esélye Grand Slam-torna megnyerésére. A tavalyi US Open, idén az Australian Open, Indian Wells és a Miami Masters azt mutatja, kemény borításon a fiatalok már egyértelműen átvették az uralmat. Párizsban ugyan jól játszott, Sinnernek mindent bele kellett adnia a sikerhez, de a végeredmény és a játék képe is azt üzente: ha nem is döntő fölénnyel, de jobb volt az olasz. Megalapozott vélemény, miszerint a rutin füvön, Wimbledonban ér a legtöbbet. Ez lehet Djokovics esélye.

Djokovics lassan két éve, a 2023-as US Open óta egyetlen Grand Slam-viadalt sem nyert meg, e két évben mégis többet tett azért, hogy minden idők legjobbjaként emlékezzünk rá. A párizsi olimpián aratott diadal után valószínűleg nem csupán jól hangzó nyilatkozatot adott, valóban a legmélyebb érzéseiről beszélt, miszerint ez a legfontosabb győzelme, mindent elért, amiről csak álmodhatott. Most már csak élvezni akarja a teniszt. Élvezzük hát mi is vele együtt. Mindig felbukkannak újabb és újabb csillagok, de több, mint klisé: Novak Djokovics nélkül más lesz a tenisz.

Novak Djokovics és Carlos Alcaraz edzőmeccse az idei Wimbledon előtt: