Aki járt az elmúlt napokban valamelyik bevásárlóközpontban, saját szemével láthatta, miről beszélnek a statisztikai hivatal felmérései. Ilyenkor valósággal megelevenednek az adatsorok. Ami táblázatokban emelkedő számsor, az az üzletekben óriási tömeg, telepakolt kosár, kígyózó sor a pénztár előtt. Mindenki készül a karácsonyra, meg kell venni az ünnepi menü alapanyagait és az ajándékokat.
Ilyenkor a vásárlók és az eladók idegrendszerét is jelentős terhelés éri, olyan mértékben megnő a forgalom. Ez korábban is így volt, az év vége mindig kiemelkedő időszaka a kereskedelemnek. Az idei december abból a szempontból más, hogy most jóval nagyobb összeg cserél gazdát. Várhatóan több mint 1200 milliárd forintot költünk el a kasszáknál decemberben ajándékokra és minden másra.
Az Országos Kereskedelmi Szövetség szerint sokkal többen engedhetik meg maguknak a drágább használati tárgyak, bútorok, műszaki cikkek, háztartási gépek beszerzését, vásárolnak ajándékba utazást. Mindez azt mutatja, hogy emelkedik a családok életszínvonala.
Aki ott áll, és várja a sorát a pénztár előtt, láthatja, mit jelent, amikor azt hallja, az unióban Magyarország gazdasága nő a legjobban, tapasztalhatja, hogy mit jelent a foglalkoztatottság bővülése: a kosarakban realizálódik a béremelkedés és a családi adókedvezmények hatása.
Csak a múlt évben 290 milliárd forintos adócsökkentés lépett életbe. Ebben az esztendőben további kétszázmilliárddal mérséklődtek a közterhek, míg jövőre a gazdaságvédelmi akcióterv intézkedései 450-500 milliárd forintot hagyhatnak a családoknál. Persze vannak, akik hitelből teremtik elő a fedezetet egy-egy drágább meglepetésre, de a felmérések azt mutatják, hogy a karácsonyhoz köthető kiadásokat főként a fizetésből és a tartalékból biztosítják a magyarok.
Sokáig kellett arra várni, hogy végre egy kormány a valóságban is kipróbálja, milyen az, ha érdemben csökkenti a lakosságot terhelő adókat. Igaz-e, hogy ha kisebb a közteher, akkor kevesebben csalnak és befizetik az adókat?
Működik-e, hogy ha több pénz marad az emberek zsebében, akkor az állam sem jár rosszul, mert nő a fogyasztás, erősödik a gazdaság? Mi történik akkor, ha nem a háztartásokat sarcolják folyamatosan, hanem igazságosabbá válik a közteherviselés?
Lassan tíz éve irányítja az országot az Orbán-kormány. Az előbbi kérdésekre megszülettek a válaszok. Nagyon hangosan mondták az ellenoldalon, hogy nem lehet a személyi jövedelemadót ilyen mértékben csökkenteni, mert baj lesz az államháztartással. Azt is mondták, hogy nem lehet az alapkamat ennyire alacsony, mert elszáll az infláció. Meg azt, hogy nem lehet a multinacionális vállalatokat meg a bankokat különadókkal terhelni, mert összecsomagolnak és kivonulnak az országból. Tévedtek.
Mindezeket azok szajkózták, akik ha hatalomra kerültek, rövid idő után elkezdték szorongatni a lakosságot. Emelték az adókat, a háztartási energia költségeit meg minden terhet, ami a bérből és fizetésből élőket rosszul érintette. Ők voltak azok, akik az alapkamatot magasan tartották, ám a drágulást mégsem fékezték meg. Ők voltak azok is, akik az adóemelések ellenére a csőd szélére juttatták az államot.
És ők azok, akik az októberi önkormányzati választás után most újra előveszik a többször megbukott politikát. Emelik az adókat, elveszik a kedvezményeket, és közben fújják, hogy nincs pénz, most már nem telik semmire, nem építenek semmit, mert nem is akarnak semmit ettől az országtól. Csak a saját maguk és elvtársaik megélhetését kívánják biztosítani, csupán erről szól a történetük. Örüljünk, hogy az ország kormányrúdja nem az ő kezükben van.
