Mindannyian hallottunk már életünkben olyan sztorit, amelyben valakinek azt mondták: nincsen már szabad szoba, pedig akadt volna, vagy azt felelték neki – torz vigyorral az arcon –, zártkörű rendezvény van folyamatban, holott egyszerűen csak nem látták szívesen. Mindenki eldöntheti, elegánsnak tartja-e az ilyen módszert – mi a markánsan elutasító álláspontra helyezkednénk.
Trócsányi Lászlónak az Európai Parlament jogi bizottsága – amelynek elnöke (nem vicc!) egy liberális angol tanítónő – tegnap másodjára is értésére adta: a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda korábbi kormányzati megbízásai miatt összeférhetetlenség áll fent a biztosjelöltsége kapcsán, ezért nem kerülhet sor további meghallgatására.
Nincs szükség röntgenszemre, hogy átlásson ezen az ember: Trócsányit nem azért meszelték el – 12:9 arányban, politikai választóvonalak mentén –, mert ügyvédi irodája dolgozott a magyar kormánynak, hanem azért, mert Orbán Viktor embere, sőt volt igazságügy-miniszterként a kormány kulcsembere volt.
El lehetett verni rajta a port Magyarország a Brüsszelétől eltérő migrációs politikájáért, az egyes külföldi sajtótermékekben és szervezetekben internálásként beállított jogi határzárért, a magyar jogban bekövetkezett és az említett fórumokon diktatórikusként bemutatott átalakulásokért. Vagy bármiért, amit a brüsszeli tekintetes karok és rendek – élükön a jogban pallérozott angol tanítónővel – az Orbán-kormányok elmúlt kilenc éve alatt kifogásolni méltóztattak.
Mert kifogásolni persze lehet: nekünk is vannak sérelmeink az EU-val szemben, valóban voltak éles viták, sőt feloldhatatlan ellentétek Brüsszel és Magyarország között – elég csak a migrációs válságot vagy a nemzeti szuverenitást említeni. Más lapra tartozik viszont, hogy e sérelmeket egy uniós szervezet kiterjeszti-e egy biztosjelölt elbírálására is.
Mégpedig anélkül, hogy Trócsányit – mint az EU bővítéséért (értsd: a Nyugat-Balkánért) felelős biztosjelöltet – az EP külügyi bizottsága ma szakmailag meghallgathatta volna. Nem tévedhetünk nagyot, amikor azt állítjuk: egy szegedi jogászprofesszor, korábbi diplomata, kétszeres nagykövet különösebb felkészülés nélkül is többet tud a Nyugat-Balkánról, mint néhány nyugati EP-képviselő, akinek Bosznia vagy Macedónia két amőba a vaktérképen.
Ha Trócsányit ma meghallgatnák, akkor fennállna annak a „veszélye” – már az Orbán-ellenes EP-képviselők részéről –, hogy helyes válaszokat adna a kérdéseikre. Akkor pedig hogyan buktatnák meg Orbán emberét? Nem egyszerűbb inkább esélyt sem adni neki?
Láttunk már olyan biztosjelöltet, akit kerek-perec kigolyózott az Európai Parlament. Tizenöt éve például Rocco Buttiglione olasz professzort találták alkalmatlannak, és új nevet kértek Silvio Berlusconi akkori kormányfőtől, mert Buttiglione hívő katolikusként azt találta mondani, vallási értelemben bűnnek tekinti a homoszexualitást.
Nyomban leesett a strasbourgi tantusz: a Szentszék emberének tartott jelölt ezzel a bemondással aligha fogja megfelelően képviselni Európa progresszív kormányát. De Buttiglione legalább a szakbizottsági meghallgatásig eljutott, ahogyan Kovács László is, akit a másik politikai oldalon tartottak ugyanakkor, ugyanott alkalmatlannak, és végül egy másik területre helyeztek át.
Trócsányitól most megtagadták az esélyt, belekötve ügyvédi irodájának egykori megbízásaiba. A lépés kínosan érinti Ursula von der Leyen leendő bizottsági elnököt is, aki nincs abban a helyzetben, hogy ilyesmi miatt keresztbe feküdjön a parlamentnek, amely az egész biztosi csapatát elmeszelheti. A legkínosabb bizonyítványt azonban az uniós döntéshozatalról állítja ki. Végső soron Európáról.
