Járvány más utakon

A kormánypártok a vírus ellen viselnek háborút, a baloldal meg a kormány ellen.

Budapest, 2020. szeptember 17. Kocsis Máté, a Fidesz (b) és Simicskó István, a KDNP (j) frakcióvezetõje a szezonnyitó közös frakcióülést követõen sajtótájékoztatót tart az Országgyûlés Irodaházában 2020. szeptember 17-én. MTI/Bruzák Noémi Fotó: Bruzák Noémi

Más ez a járvány, mint a tavasszal ránk törő, és ezt mindenki érzékeli saját magán, a környezetén és az ország hangulatán. Nem lett kíméletesebb, éppolyan sunyi, gonosz, de valahogy jobban tudjuk, mivel, milyen ellenséggel állunk szemben, tapasztaltabbak és felkészültebbek lettünk. Igaz, hiába ismertük ki valamelyest, általános védőeszköz, vakcina továbbra sincs még, hiába biztatók a hírek a kutatások előrehaladottságáról. Amíg nem születik meg az oltóanyag, nem tehetünk mást, mint hogy felvesszük a harcot a koronavírus nevű közös ellenséggel, csak kissé más módon, mint tavasszal. Az egész ország nem mehet home office-ba, ezért megpróbáljuk élni a mindennapi életünket, ám még gondosabban, körültekintőbben. Erre szolgálnak azok az intézkedések, amelyeket szigorításoknak hívnak, holott pusztán a józan ész által megkövetelt, tavasszal már részben bejáratott szabályozást jelentik a maszkviselés szélesebb körűvé tételétől a vendéglátóhelyek este 11 órás zárásáig, az előírások be nem tartása esetén pedig visszatartó hatású büntetések kiszabásáig. Minden új elem arra irányul, hogy ki tudjunk fogni ezen a rohadék víruson.

Ha van tehát közös cél, nemzeti minimum, amely mögé pártokhoz és ideológiai platformokhoz tartozásra való tekintet nélkül az egész társadalom beállhat, akkor a koronavírus elleni közös harc pontosan ilyen.

Mindez nagyon szépen, praktikusan hangzik, egyetlen bökkenő van vele: az iménti szóvirágcsokor keveset ér, s igen nehézzé válik az össz­nemzeti kórokozó-ellenes fellépés, ha egyesek ellene dolgoznak. Már az baljós jel volt, hogy a nemzeti konzultációt – amely főként a vírus elleni védekezés ügyében kérte ki a polgárok véleményét – annyira irracionális dühvel vették pergőtűz alá az ellenzéki pártok és kapcsolt neomarxista szélbalos részeik, valamint sajtóhadosztályaik. Sajnálatosan most ugyanez a militáns hozzáállás folytatódik. A vérszagra gyűl az éji vad szlogen jegyében mindent el fognak követni, hogy az emberek előtt hiteltelennek állítsák be a kormányt és lebeszéljenek mindenkit arról, hogy a pandémia elleni küzdelemben hallgassanak rá.

Prolongálni fogják azt az eddig is zajló osztályharcos munkamegosztást, hogy a kormánypártok a vírus ellen viselnek háborút, a baloldal meg a kormány ellen. Nem igaz tehát az a vélekedés, hogy nem lehet számítani az ellenzékre. Dehogyisnem! Bizton számítani lehet rá, hogy újult erővel fogják a tüzet zúdítani mindenre, ami kormányintézkedés.

Lehet előre tudni, hogy egy pillanatig sem fogják a lakosságot az óvintézkedések betartására buzdítani, holott azok nem a kormány, hanem az emberek érdekeit szolgálják. A tiszti főorvos újra a célkeresztbe kerül, és nekimennek majd a felvilágosítóvideóknak is. Mert jottányit sem hajlandók eltérni attól a menetrendtől, amely minden válságban a kormánybuktatás esélyét keresi. A baloldali aknamunka húzódik meg azon jelenség mögött is, hogy sokan, főként a fiatalabbak közül, dacosan nem akarnak maszkot viselni, és eszük ágában sincs a szabályokat betartani. Ez sajnálatosan logikus fejlemény, hisz ha mindenben hiteltelen a konzervatív nemzeti kormány, miért éppen a járvány elleni intézkedései volnának hitelesek a behülyítettek szemében?

Az ellenzéki érzelműre hangolt szavazókat általános kormánygyűlöletre trenírozzák, és ezzel a vírus elleni össznemzeti fellépést kísérlik meg lehetetlenné tenni. Próbálkozásuk azonban kudarcra van ítélve. Az emberek a saját érdekeiket mindig felismerik és tudják, hogy az esztelen ellenségeskedésnek csak egy vesztese lehet: ők maguk, a lakosság. Úgyhogy az önmagát felfaló baloldal ezt a kormányellenes háborút kénytelen lesz egyedül megvívni.