Megjelent kedden a legfrissebb PISA-mérés eredménye, amely a 15 éves diákok szövegértési, matematikai és természettudományos teljesítményét mutatja be. Alig pár perces volt a hír, de az internet már megtelt siránkozással, gyalázkodással.
Idézzünk néhányat: „Megint megbukott a magyar oktatás.” „A lengyelek is fényévekkel előttünk járnak.” „A valaha volt második legrosszabb eredményt értük el.” Szinte mást sem látni, mint a hazai oktatás becsmérlését.
Az ellenzék szerint igazolódtak a negatív várakozások. Igen, ők minden bizonnyal már várták, hogy lehessen károgni, hibáztatni valakit. Pedig az igazság az, hogy mindhárom mért területen jobban teljesítettek a magyar iskolások, mint a legutóbbi teszten. Nem sokkal, de néhány ponttal többet értek el, és 1-2 százalékos elmaradással hozzák a világ legfejlettebb országait tömörítő OECD átlagát. Arról nem beszélve, hogy egy évtizedes zuhanó tendenciát sikerült végre megfordítani.
De mit számít ez, hiszen a magyar oktatásban az ellenzék szerint minden rossz, a rendszert és benne minden kormányzati törekvést csak és kizárólag kritizálni illik. Kéthetes ingyenes külföldi nyelvtanfolyam a diákoknak?
Csak nem képzeli bárki is, hogy két hétnek bármilyen érdemi hatása lehet? – halljuk az ellenvetést. Nyelvtanulásra már diákhitel is felvehető? Na szép, még adósodjanak is el szerencsétlen fiatalok. Ingyenes a tankönyv? Hát az csak gyújtósnak való, még ingyen sem kell – sulykolja a liberális kórus. Milyen béremelés? A tanárok fizetése még mindig szégyellni való – harsogják reggel, éjjel meg este, pont olyan intenzitással, ahogy kormányzati pozícióban hazudtak a vezérük saját bevallása szerint is.
Végeláthatatlanul lehetne folytatni a kritikák sorát, pedig egyáltalán nem igaz, hogy minden rossz. Tény, hogy nincs Kánaán az oktatásban. Ne hallgassuk el, hogy kevés a pedagógus, sok a munkájuk, rengeteg a hátrányos helyzetű tanuló, ráférne még több fizetés a tanárokra, főleg a pályakezdőkre.
De igenis vannak jó próbálkozások: nyolcszáz iskolában indult fejlesztés, százezer informatikai eszközt osztottak szét, hamarosan megújul a tanárképzés, neves szakértők százai dolgoznak az új Nemzeti alaptanterven, amire természetesen már a tervezet kiszivárgásakor össztűz zúdult. És ha lassan is, de jönnek az eredmények. Sikerült visszafordítani a negatív tendenciát a PISA-mérésen. Az idei érettségi vizsgák országos átlaga az évtized legjobbja lett. Folyamatosan csökken a korai iskolaelhagyók aránya.
A korai óvodáztatás sikereiről pedig az OECD is elismerően szól. Temetni való oktatási rendszerünk olyan világszínvonalú tudóspalántákat nevel ki, akik csak ebben az évben 29 érmet hoztak el a nemzetközi tudományos diákolimpiákról. Az ELTE-s joghallgatók az egész világot végigverték tavasszal a legnevesebb nemzetközi perbeszédversenyen.
Az ügyeletes károgók talán nem is tudják, hogy a folyamatos szitkozódással nemcsak a kormány ellen szólnak, de az oktatásban dolgozó pedagógusok munkáját is ócsárolják, akik a lelküket kiteszik a gyerekekért. Nem is csoda, ha lasszóval kell tanárt fogni az iskolába. Kinek van kedve egy mindenki által lesajnált munkahelyen dolgozni, amiről csak rosszat hallani?
A PISA-teszt egyébként vizsgálja a tanulók együttműködési, együtt gondolkodási képességét is. A károgók örülhetnek: ebben a feladatban kimondottan rosszul teljesítünk. De ki is ezért a hibás? A gyerek, akit nap mint nap olyan légkör vesz körül, ahol véletlenül sem örülünk a másik sikerének?
Az adventi naptárból ma kibontottunk egy apró jó hírt. Legalább ebben az időszakban szitkozódjunk egy kicsit halkabban! Ha úgy tetszik: gyalázkodásból teljesítsünk gyengébben!
