Tisztelet és hála

Az Orbán-fóbiás társaságnak egyetlen politikai üzenete van: mindenáron „el kell söpörni a rezsimet”.

Alaposan megmostam a kezem, lötyögött még egy kicsi a fertőtlenítős flaska alján, abból is elkentem egy adagot, úgy ültem le írni a hősökről. Egyrészt mert Semmelweis-nap volt, másrészt, mert már a válság miatt bevezetett ingyenes parkolás is megszűnt, ami végérvényesen azt mutatja, megnyertük az első ütközetet a Covid–19 ellen. Ezért pedig nem tudunk eléggé hálásak lenni a magyar egészségügy dolgozóinak, orvosoknak, gyógyszerészeknek, ápolóknak és mentőknek, mindazoknak, akik túlzások nélkül hősként álltak helyt a legveszélyesebb körülmények között is.

Minden jel arra utal, hogy időben észleltük a bajt, és a magyar társadalom a szakemberek segítségével jól reagált. Minden adat és összevetés azt mutatja, hogy fájdalmas a veszteség, amit a járvány következtében el kellett szenvednünk, de sokkal kisebb, mint jó néhány gazdagabb és felszereltebbnek hitt egészségüggyel rendelkező országban. Még egyszer köszönet, s hála a Semmelweis-nap ünnepeltjeinek.

Nem volt ez persze egyszerű. Nincs még egy olyan hely a világban, ahol ennyi ostobaság, nyilvánvaló hazugság, rosszindulatú álhír, tudatos félremagyarázás nehezítette volna a járvány elleni védekezést, mint hazánkban. Ma már kertelés nélkül kimondható, a magyar baloldal a vírusnak drukkolt. Mivel az Orbán-fóbiás társaságnak egyetlen politikai üzenete van, miszerint mindenáron „el kell söpörni a rezsimet”, abban volt érdekelt mindvégig, hogy a kormány, az operatív törzs és a szerintük szétvert egészségügy ne tudjon megbirkózni a pandémiával, hátha emiatt csökken majd a kormánypártok töretlen népszerűsége. Szerencsétlen flótásoknak ez sem jött össze.

A legfrissebb felmérések szerint az emberek hatvankét százaléka elégedett a kormányfő védekezést szervező tevékenységével. De valóságos sztár lett Müller Cecília országos tiszti főorvos, aki a veszélyhelyzet alatt nyújtott kiváló teljesítményéért Szent Adalbert-díjat kapott, és minden ármánykodás ellenére sem sikerült megbuktatni védekezés közben Kásler Miklós minisztert sem. Mindent összevetve kiderült, a kormánybuktatónak szánt permanens baloldali kampány a működésképtelen egészségügyről petyhüdt lufi, amit görcsös erőlködéssel sem lehet rendesen felfújni.

Ennek ellenére nem adják fel, most is okoskodnak a tesztelésről, mintha a moslékkoalíció párttagkönyveivel együtt járna a járványügyi szakvizsga is, de legalábbis a bölcsek köve ajándékba. Nem tántorítja vissza őket az sem, hogy Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora szerint nincs értelme ezres, százezres nagyságrendben szűrni itthon az embereket, a reprezentatív mintavétel sokkal pontosabb képet ad a helyzetről, mint ha sokat tesztelünk alacsony rizikójú csoportokban.

Nem tud másra gondolni az ember, mint arra, hogy az elvtársak haveri beszállítói nagyot akarnak kaszálni az értelmetlenül elhasznált vírusteszteken. Csak emlékeztetőül, tízezer vizsgálat nagyjából három pozitív esetet eredményez mostanság. Milyen kár, hogy a politikai eszementségre nincsen kipróbált teszt, ami alapján karanténba lehetne küldeni néhány DK-s érintettet.

Kicsit tehát fellélegezhetünk, de tudnunk kell, még nincs vége. A korlátozások feloldásával szerte a világban ismét nőni kezdett az igazolt esetek száma, és már ötszázezer fölött jár az áldozatoké. Egyes szakemberek novemberre jósolják nálunk a második hullám érkezését. Jobb félni ezért most is, mint majd megijedni. Aki felkészülten akarja várni az újabb veszélyhelyzetet, az elgondolkodik azon, mely intézkedések voltak a leghatékonyabbak a védekezésben. Aki azt várja, hátha télen elront majd valamit a kormány, az ellopja, begyűjti, megrongálja a nemzeti konzultáció íveit. Lehet választani…