Gyurcsány Ferenc fejében háború van. Ez persze nem újdonság a politika iránt nyitott választók nagy részének, a többség tisztában van vele, hogy a Demokratikus Koalíció elnökével nincs minden rendben. Ezt megerősítette az egykori szocialista kormányfő európai parlamenti kampánybeszéde is, amelyben a szokásos diktatúrázás és gazemberezés mellett az őszödi hazudozó felvázolta történelmi vízióját a fideszes választási győzelem világhelyzetre gyakorolt tragikus hatásairól.
Gyurcsány nem kevesebbet állított a kék műanyag rudakkal tapsikoló közönsége előtt, mint hogy egy új európai háború közeleg, ha a „gyűlölködő Orbán Viktor” és a hozzá hasonlók szereznek többséget az Európai Parlamentben. Tűz és víz fog szemben állni egymással az egész kontinensen, ha a nehézfegyverzetben harcoló kormányerők győznek az ő huszárseregével szemben, fogalmazott a DK elnöke, miközben Jean-Claude Junckert meghazudtolva forgatta a nyelvét, hogy ki tudja mondani ezeket a szavakat.
Gyurcsánynak voltak egyéb párhuzamai is, a magyar történelem nagy eseményei kerültek terítékre, amikor az Európai Egyesült Államok eszméjéről beszélt, ahol nem lesznek majd különbségek a nemzetek között. Nem átallotta például az Osztrák–Magyar Monarchiához hasonlítani az Európai Uniót, de emlegette 1956-ot és a rendszerváltást is, amelyről azt állította, hogy annak ő is aktív elősegítője volt.
Aki emlékszik még erre az időszakra, az persze tudja, hogy Gyurcsány a nyolcvanas évek végén nem éppen a demokrácia megteremtésén, hanem az állampárt vagyonának átmentésén dolgozott a Kommunista Ifjúsági Szövetség üdvöskéjeként. Ennek tudatában pedig különösen gyomorforgató, hogy a DK vezetője az Orbán-kormány kapcsán „modern kori pártállamról” is beszélt. No meg az igazságszolgáltatás „hiénáiról”, akik nem átallották börtönbe zárni a barátait különböző korrupciós bűncselekményekért.
Miközben a tisztességről szónokolt, szinte felmagasztalta azt a Czeglédy Csabát, aki ellen milliárdos adócsalás gyanújával folyik eljárás, és ahogy kitette a lábát az előzetesből, a DK listájának huszadik helyére került. Mert Gyurcsány szerint Czeglédy erős volt ahhoz, hogy ne gazember legyen.
Miközben Gyurcsány bűnözőket mentegetett, felesége, a DK listavezetője előre megfontolt szándékkal, teátrálisan sírt. A színjátékot egy romantikus történettel indította egy nagymamáról, akinek „idegenbe kényszerült” a családja. Ettől pedig jól elérzékenyült, hogy később azt üzenhesse Orbán Viktornak, előjöttek belőle az „erő és düh könnyei”. Pityergett tehát egyet, mielőtt elkergeti a kormányfőt és hazahívja sok százezer polgártársunkat.
A kampánygyűlésen felszólalt Nagy Blanka gimnazista is, aki azzal vált híressé, hogy trágár szavakkal illette a köztársasági elnököt. Blanka karrierje azóta töretlen a baloldalon, előrángatják az MSZP és a Momentum berkeiben is, mintha ő képviselné a magyar ifjúságot. A DK körül tehát, hogy magát a pártelnököt idézzük, kígyók kígyóznak. Elég kínos viszont, amikor némelyikük sziszeg.
Nem kisebb a káosz a főpolgármester-választás kampányában sem az ellenzék háza táján. Karácsony Gergely, az MSZP és a Párbeszéd közös jelöltje például „szabad és zöld, élő és élhető” Budapestet ígért a budapestieknek. Eközben azonban tüzes billogként kezd ráégni a zuglói parkolási botrány, amiből világosan látszik, nemhogy egy várost, de még egy kerületet sem tud tisztességesen vezetni. Az LMP és a Jobbik jelöltje, Puzsér Róbert pedig nagyon berágott, mert kihagyták a tárgyalásokból. A háború tehát nemcsak Gyurcsány fejében zajlik, hanem az ellenzéki jelöltek között is folyik, mint ahogyan ezt már megszokhattuk. Mert hogyan is foghatna össze tűz és víz?
