Önbecsülés és becsületgól nélkül

LIECHTENSTEIN-MAGYARORSZÁG 0-0Vaduz, 1650 néző, vezette: Kaldma (észt).LIECHTENSTEIN: Jehle – Zech – Ospelt, D. Hasler, Hefti, Gigon – Th. Beck (Bicker, 83.), Ma. Stocklasa, Mi. Stocklasa – Telser (Ritter, 66.), M. Frick (M. Beck, 90.).MAGYARORSZÁG: Király – Sebők V. – Korsós Gy., Halmai, Mátyus – Dárdai, Fehér M. (Lendvai, 46.), Illés – Dombi (Sowunmi, 60.), Horváth F. (Herczeg, 75.), Egressy.A magyar labdarúgó-válogatott szombat esti teljesítményét értékelik maguk a tények: Európa-bajnoki selejtező mérkőzésen 0-0-s döntetlent ért el Vaduzban, Liechtenstein ellen. A lefújás után ismét szégyenkezhetett minden magyar, Berzi Sándor megbízott szövetségi főtitkár mindössze ennyit tudott elmondani Michel Vautrot-nak, az egykori híres francia játékvezetőnek, a találkozó UEFA-ellenőrének: „Ismét sikerült futballtörténelmet írnunk.”És ez a fejezet újra nem a sikertörténetek közé tartozik... Pedig a magyar csapat a legnagyobb nyugalomban és a legjobb körülmények között hangolódhatott a világ egyik legkisebb államának válogatottja ellen. A stadiontól harminc kilométerre, a Svájcban fekvő fürdővároska, Bad Ragaz teljes csendjét szombaton csak a hét végén esedékes helyi – magyar kifejezéssel – búcsú keretében megejtett tehénhajtás óriási kolompolása törte meg. Igaz, még ez sem lehetett kifogás az esti teljesítményre, hiszen a jószágokat akkor terelték a szűk utcákon, amikor a Bicskei-csapat éppen délelőtti átmozgatást végzett a szálloda parkjában. A Hotel Bristol magyar származású tulajdonosnője még egy Egerből származott cigányzenészt is talált, csakhogy vendégei kedvében járjon. A magyar fiúk lelkét azonban semmivel sem lehetett felrázni, de írhatnám azt is, hogy a teljes közöny lett úrrá a játékosokon.Egyedül Bicskei Bertalanon lehetett észrevenni, mérkőzés következik, s ha nem is feltűnően, de mégis látható volt, hogy a szövetségi kapitányt nem csak azért foglalkoztatta az esti program, mert különben nem lett volna mivel elütni az időt. Már csak a történeti hűség kedvéért is érdemes megjegyezni, hogy a szakember péntek este Lendvait jelölte a kezdőcsapatba, mert hogy a négycsatáros taktika alkalmazását még korainak találta. A szombati ebéd után viszont változtatott, a belga Geel légiósa helyett a tervezett három csatár mellé a kezdőcsapatba jelölte a portói Fehért is. Bár ha tisztában lett volna azzal, hogy mekkora zavart okoz ezzel a húzással a játékosok fejében... Az eredetileg az olimpiai válogatotthoz irányított center még a kezdés előtt egy órával sem tudta megfogalmazni, hogy két ékkel és két hátravont szélsővel játszik-e a magyar válogatott, vagy négy csatárral. A szakvezető érdeklődésünkre úgy fogalmazott, azzal küldte pályára együttesét, hogy mindenképpen támadni kell, Dombinak és Egressynek pedig nem adott feladatot a védekezésben. „Mikor kockáztassunk, ha nem most?” – kérdezett vissza Bicskei, amire az eredmény ismeretében csak így lehetne reagálni: „Hát akkor most miről is beszélünk?”Elképzelést a pályán sem lehetett felfedezni a válogatott játékosainál. Aki látta a mérkőzést, annak őszinte részvétünk, aki nem, annak csak néhány jellemző mozzanatot elevenítenénk fel. A találkozó kilencedik percében a Mátyus és Sebők közül kifutó, mindössze tizennyolc éves T. Beck emelt a Király által üresen hagyott kapu fölé, majd egy perccel később Martin Stocklasa egészen az ötös jobb sarkáig verekedte magát, s a magyar kapusnak bravúrra volt szüksége, hogy ne kapjunk gólt. Az első helyzetünket a huszadik percben Illés hagyta ki, miután Halmai előreívelése teljesen egyedül találta a hazaiak ötösén, de még a labdához sem tudott hozzáérni. A meccs legnagyobb lehetőségét Horváth szalasztotta el a harmincharmadik percben: egy rossz hazaadás után hiába lépett ki teljesen egyedül a védők közül, a hazai kapussal szemben állva a labdát az oldalvonalon túlra rúgta. Tizenhárom méterről...A második játékrész Lendvai felsőlécet döngető lövése után az impotens próbálkozásoké volt. Bár a kronológiához tartozik az is, hogy Sowunmit a tizenhatoson belül ütötték el, de az észt játékvezető nem látott szabálytalanságot. A nyolcvanötödik percben ismét Illés kapott ajándéklabdát a hazai védőktől, de mire „rákészült” a hétméteres lövésre, addig egy hazai védő lába odaért a labda útjába. A kilencvenpercnyi küszködés láttán ki lehet jelenteni, hogy a magyar válogatott a becsületgólját sem szerezte meg Liechtenstein ellen...De hogyan is szerezhette volna meg, amikor ennyire apatikus és „sótlan” társaság régen lépett pályára címeres mezben. Akik látták, mindent elmondó jelnek tartják: a mérkőzés előtt olyan hangulatban léptek ki a magyarok a folyosóra, ha nem hallatszik a műanyag stoplik kopogása, sokan azt hihették volna, szellemek járnak a Rhein-park stadionban. De akadtak, akik a pályán is kísértettek: Illés például már vagy fél tucat Eb-selejtezőt alibizett sorozatban – ezúttal csapatkapitányként is.A lefújás után csak a szégyenkezésre futhatta a magyar játékosoktól. Sebők Vilmos magának sem talált magyarázatot a döntetlenre. Fehér Miklós addig merészkedett, hogy kijelentette, a null-nullból nem kell semmilyen következtetést levonni, a futball már csak ilyen játék, a csapatot pedig nem szabad szétkergetni.Fehérnek teljesen igaza van: egy futballista számára nem lehet nagyobb büntetés, mint ebben a csapatban játszani...