Köbli Norbert forgatókönyvíró XX. századot feldolgozó filmjei közül is kiemelkedik az Antall Józsefet középpontba állító Blokád, ami lényegében rehabilitálta a miniszterelnök személyét a magyar köztudatban, új mederbe terelte a róla való gondolkodást. Bán Mórt elsősorban a Hunyadi-regényfolyam szerzőjeként ismerjük, a beszélgetés apropóját is az szolgáltatta, hogy a sorozat az elmúlt hetekben sosem látott mértékben tartotta lázban a tv-nézőket, akiket a drámai hőstörténet mellett legalább annyira érdekelt annak történelmi háttere, hitelessége. A beszélgetés során is elhangzott az a megállapítás, hogy a Hunyadi-sorozat kifejezetten ösztönözte a nézőket, hogy jobban megismerjék a magyar történelemnek ezt a dicső korszakát. A beszélgetés harmadik résztvevője Karády Anna írónő volt, olyan kosztümös regénysorozatok szerzője, mint a Zserbó vagy A füredi lány. Karády romantikus történeteivel elsősorban a női közönséghez hozta közelebb a XIX. és XX. század elejének mindennapjait.
Hitelesek-e a történelmi filmek és regények?
A beszélgetőtársak közt egyetértés mutatkozott abban, hogy – legyenek akár valósak, akár teljesen fiktívek a szereplőik és a művekben ábrázolt események – a történelmi regény vagy film egyértelműen fikciós műfaj, ami bizonyos fokú szabadságot enged az íróknak. Ez a szabadság azonban rendkívül sokrétű, mint ahogy a történelmi szubzsáner sem egyértelműen körbehatárolható műfaj. Köbli Norbert példaként említette a még most is műsoron lévő Hogyan tudnék élni nélküled? című musicalt, amire kevesen tekintenének történelmi filmként (hiszen egy klasszikus romantikus komédia a kilencvenes évek balatoni miliőjébe helyezve),
ám a film beépül a történelmi emlékezetbe és ezáltal nagymértékben alakít azon a képen, ami a kilencvenes évekről él bennünk – akár megéltük azt a valós világban, akár nem.
A kategorizálást nézhetjük aszerint is, hogy nagy formátumú élő személyekkel vagy a periférián mozgó ismeretlen szereplőkkel dolgozik-e egy ilyen történet, avagy létező történelmi eseményről szól-e. – Ami bizonyos, hogy a jelenben nagyon nehéz meglátni azt a pátoszt, amit sokszor a történelmi filmmel társítunk. Shakespeare is a művei jó részét több száz évvel korábbi történelmi korokról írta. Mire megírta a Hamletet, már az is egy háromszáz éves történet volt, amit annyian dolgoztak fel, mint a Batmant – világított rá Köbli Norbert, szembeállítva a jelenben játszódó történetekkel, amik ehhez képest sokszor kisszerűnek érződnek.
Bán Mór a gondolatmenetet továbbfűzve megjegyezte, hogy a korábbi korok hőseiről alig tudtak valamit az emberek, nem volt sajtó, média. Akik megörökítették a történeteket, már csak azok velejét ismerhették, míg a XX. században már források tömkelege állt a rendelkezésünkre. De még a tényeket sem kezelhetjük teljesen tényként, mivel ezek megítélésében a történészek közt is folyamatos a vita.
Amíg a jelent aprózódottságában érzékeljük, addig a múlt már olyan távolságban van, amiből a történelem lényege sűrűsödik össze. Karády Anna szavaival élve a múltat madártávlatból szemléljük.
Bán Mór szerint a történelmi filmnek vagy regénynek nem célja a dokumentarizmus, viszont a hitelesség nagyon fontos szempont a befogadó számára is. A kérdés éppen az, hogy mit tekintünk hitelesnek, ami ugyancsak összetett kérdés. – Ott kezdődik a problémák halmaza, hogy már azt sem tudjuk, hogyan beszéltek egy adott korban. Kötve hiszem például, hogy előkerül egy magnófelvétel a XV. századból, de a történelem megközelítésére millió módszer létezik.
Ivanhoe vagy Rob Roy például biztosan nem létezett. De a fiktív főszereplőt el lehet helyezni egy valós történelmi korba, és bármihez lehet vele kezdeni, akár idejekorán meg is ölhetjük – emelte ki a klasszikus Walter Scott-i utat a Hunyadi írója, aki írás közben maga is eljátszott a gondolattal, hogy a rigómezei csatát akár meg is nyerhetnénk, ám ez már túl van a hitelességnek azon határán, amit már nem szabad átlépni. Egyesek mégis megteszik, és ebből születnek az olyan filmsorozatok, amelyekben a viking királyt egy színes bőrű hölgy játssza.
