Bán Mór a gondolatmenetet továbbfűzve megjegyezte, hogy a korábbi korok hőseiről alig tudtak valamit az emberek, nem volt sajtó, média. Akik megörökítették a történeteket, már csak azok velejét ismerhették, míg a XX. században már források tömkelege állt a rendelkezésünkre. De még a tényeket sem kezelhetjük teljesen tényként, mivel ezek megítélésében a történészek közt is folyamatos a vita.
Amíg a jelent aprózódottságában érzékeljük, addig a múlt már olyan távolságban van, amiből a történelem lényege sűrűsödik össze. Karády Anna szavaival élve a múltat madártávlatból szemléljük.
Bán Mór szerint a történelmi filmnek vagy regénynek nem célja a dokumentarizmus, viszont a hitelesség nagyon fontos szempont a befogadó számára is. A kérdés éppen az, hogy mit tekintünk hitelesnek, ami ugyancsak összetett kérdés. – Ott kezdődik a problémák halmaza, hogy már azt sem tudjuk, hogyan beszéltek egy adott korban. Kötve hiszem például, hogy előkerül egy magnófelvétel a XV. századból, de a történelem megközelítésére millió módszer létezik.
Ivanhoe vagy Rob Roy például biztosan nem létezett. De a fiktív főszereplőt el lehet helyezni egy valós történelmi korba, és bármihez lehet vele kezdeni, akár idejekorán meg is ölhetjük – emelte ki a klasszikus Walter Scott-i utat a Hunyadi írója, aki írás közben maga is eljátszott a gondolattal, hogy a rigómezei csatát akár meg is nyerhetnénk, ám ez már túl van a hitelességnek azon határán, amit már nem szabad átlépni. Egyesek mégis megteszik, és ebből születnek az olyan filmsorozatok, amelyekben a viking királyt egy színes bőrű hölgy játssza.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!