Albin 2024. március 1.
logo

Pedofil óvodai alkalmazottra csapott le a rendőrség Újbudán

204Nincs szükség Linder Bélákra224

Rozgics Mária
1999.11.29. 23:00

A Magyar Honvédség átvilágításakor a szárazföldi erők, a fegyverzeti és technikai eszközök elavultságát, a logisztika hiányosságait, valamint a még mindig nem megfelelő kommunikációs készséget szokás elsőként hangoztatni. Kevés szó esik viszont az emberi tényezőről, holott a legmodernebb hadsereg sem működhet jól képzett tisztek, tiszthelyettesek és sorkatonák nélkül – hangsúlyozta Homoki János. A Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára szerint az, hogy a fiatalok negyven százaléka alkalmatlan a katonai szolgálatra, hogy a tizenévesek körében még mindig a sorozás alóli kibúvás a népszerű, hogy az eltávozásra hazatérő kiskatonák több mint fele legalább egyféle drogot kipróbált már, társadalmi összefogásért kiált.– A négy évtizedes kommunista uralom megtette hatását: a fiatalokat nem nevelték hazaszeretetre, a haza szolgálatára, amely a sorkatonai szolgálat vállalásában is érezteti hatását – állítja Homoki János. A honvédelmi tárca politikai államtitkára sorolja, hány akciót kezdeményeztek már, amely az általános iskolától egészen az egyetemig a tanuló ifjúság honvédelmi nevelését segítené elő, ám támogatottság hiányában a legjobb ötletek is hamvába holt kezdeményezések maradtak. – Tizedik éve, hogy hadseregünk nemzeti hadsereg lett, ám ennyi idő is kevésnek bizonyult, hogy a honvédség alakulatainál, a helyőrségekben viszszaállítsák a zászlófelvonást – mutat rá a szemléletváltozás szükségességére. A szovjet megszállás, majd a négy évtizedes pártállami „internacionalizmus” elfeledtette a fiatalokkal a nemzeti identitástudatot, amelyet egyik napról a másikra nem lehet a fejekbe viszszacsempészni – állítja. Sokan megmosolyogták, amikor politikai államtitkári kinevezését elfogadva szinte azonnal felvette a kapcsolatot az általános iskolák vezetőivel. Meggyőződése ugyanis, hogy egészen kis korban kell a gyerekekkel játékosan megszerettetni a katonáskodást, történelmi múltunk felelevenítésével, híres hadvezéreink és országépítő királyaink életútjának megismertetésével. Sokan felteszik a kérdést ma is: mi a különbség a NATO és a Varsói Szerződés között, menynyire lehet a magyar sajátosságokat megőrizni? Homoki János a legalapvetőbb különbség – az önkéntesség és a szuverenitás megőrzése – mellett nem győzi elégszer hangsúlyozni, hogy a hadsereg az észak-atlanti szövetség tagjaként sem veszítheti el nemzeti jellegét. Az, hogy megőrizze mindazokat a nemzeti értékeket, amelyek a történelmi hagyományainkra, dicső múltunkra épültek, elsősorban a jelenlegi parancsnokokon múlik. Sajnos, az iskolákból kikerült fiatalok közül sokan alig hallottak valamit Zrínyi Miklós hadvezérről, Balassi Bálint végvári vitéz múltjáról, Széchenyi Istvánt, mint huszártisztet szinte nem is ismerik. A dicső múltat, a török elleni harcokat, a honvédő háborúkat nem olyan összefüggésben látják a mai fiatalok, amelyből azt kellene érezniük: az otthonért, a családért, a hazáért, ha kell, akár a legszentebbet, az életüket is feláldozzák. – Elgondolkodtak már azon, hogy a történelem során a nagyhatalmak hányszor használták ki a kis népek megosztottságát, s az „oszd meg és uralkodj” elv kinek a javát szolgálta? – teszi fel a kérdést Homoki János. A kisgazda politikus fontosnak tartja, hogy a sorkatonák kiképzési tematikájában kapjon helyet a történelmi ismeretek felelevenítése, természetesen itt nem a rosszízű politikai oktatás visszahozásáról van szó. – Tudom, az elmondottak túl patetikusnak tűnnek, ám a Magyar Honvédségen belül mindennapos igényként kell, hogy jelen legyenek ezek a gondolatok. Nem attól leszünk nemzetiek meg népszerűek, hogy már tornázni sem kell, meg civil ruhában lehet hazamenni. Ha valaki katona, akkor azt is tudnia kell, hogy nem angolkisaszszonyok gyülekezetébe hívták. Itt igenis fegyverrel kell bánni, kilométereket kell menetfelszerelésben gyalogolni. Nem értek egyet az előző kormány túlzottan liberális eszméjével, amelylyel a hadseregben amúgy sem túl erős morált igyekeztek méginkább szétzilálni. Ez semmi más célt nem szolgált, minthogy a hazaszeretet, a nemzeti érzés még meglévő csíráit is kiöljék a fiainkból. Volt ennek az országnak olyan hadügyminisztere, aki a teljes honvédséget leszerelte. Az eredmény mindenki előtt ismert. Ezért sem győzöm elégszer hangsúlyozni: nekünk nem Linder Bélák kellenek. A mi korosztályunk még emlékszik azokra az időkre, amikor szégyen volt, ha valakit nem vittek katonának, pedig akkor nem kilenc hónapig tartott a szolgálati idő. Ezt a korábbi szemléletet kell visszahozni – hangsúlyozta a politikai államtitkár. A tárca tervezett lépései között említette az egyenruha megreformálását: a szovjet múltra utaló tányérsapka és zubbony végre kikerül a rendszerből. Így legalább a társasági öltözet a régi nemzeti hagyományokat hozza vissza a honvédség körébe. A külsőségek jobbítása remélhetőleg a szemléletváltás felgyorsulását is eredményezi. Ennek érdekében meghirdették az Ép testben ép lélekkel elnevezésű programot, amelyet a szaktárca más minisztériumok – így az oktatási, az ifjúsági és sport, a szociális és családügyi, valamint az egészségügyi – bekapcsolásával a jövő évtől indítana. Céljuk, hogy a sorozás előtt álló fiataloknak olyan értelmes, testet, lelket építő ötleteket kínáljanak, amely nemcsak szervezett mozgáslehetőséget, hanem hasznos egészségmegőrző szabadidős programokat is biztosít. A kormány ugyanis az egymásra mutogatást szeretné megszüntetni, felismerve azt, hogy társadalmi összefogás nélkül eredményt nem lehet elérni. Hiszen kezdeményezésekben eddig sem volt hiány; negyedik éve sikeres az általános iskolások körében a Szondi apródjai mozgalom, honvédő táborokat szerveznek, a középiskolákban rendszeresen hirdetnek hadijátékokat, szellemi vetélkedőket, amelyek Homoki János szerint kevés nyilvánosságot kapnak. Véleménye szerint nem a honvédséget kell bántani, hanem azokat a okokat kell megszüntetni, amelyek a most is említett negatív körülményeket előidézik. A szaktárca politikai államtitkára sikerként említi a Magyarországi Jogsértettek Egyesülete vezetőjének tevékenységét. Mint hangsúlyozza, nem kis meglepetést váltott ki Pozsár Jánosnénak a minisztériumon belüli alkalmazása. A katonai szolgálat teljesítése közben életüket veszített fiatalok szüleiből álló egyesület vezetője ugyanis nemcsak a halott fiúk tragédiájának tisztázását vállalta, hanem az élőkkel való törődést is. Tennivalója pedig akad bőven, mivel sok még a múltból öröklött fegyelemsértő szokás, akárcsak a mundér becsületének védelme miatti rossz parancsnoki hozzáállás. – Az én szememben nem az a parancsnok, aki ötvenszer felmosatja a körletet a kiskatonával, hanem az, aki időben észreveszi a lelki bajokat is – érvel. Hozzáteszi, hogy az alkotmány kimondja ugyan: a haza védelme minden magyar állampolgár kötelessége. Csakhogy a másik oldal felemlítéséről szeretnek megfeledkezni, azaz, hogy a hazának is kötelessége a biztonságos kiképzés és munkavégzés feltételeinek biztosítása. S akkor még a megfelelő kulturális és szociális körülményekről nem is beszéltünk. Itt is akad még sok tennivaló. Nem lehet elfogadni ugyanis a korlátozott anyagi lehetőségekre való örökös hivatkozást akkor, amikor a bevonuló sorkatonák is látják, hogy az ésszerű takarékosság mellett gyakran felelőtlen pazarlás jellemzi a honvédséget – jelentette ki végül Homoki János.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.